XXII. rész

Sziasztok!
Mivel nagyon szeretlek titeket, és mert ma nagyon jó kedvem van, ezért meghoztam nektek a huszonkettedik részt!
Ezt a részt most mindenkinek ajánlanám, aki olvas!
Remélem, hogy tetszeni fog nektek!
Jó olvasást mindenkinek!
Puszy Chanel


A repülő utat majdnem végig aludtam.
-Kisasszony, kérem, kapcsolja be a biztonsági övét, hamarosan leszállunk.- jött szólni egy stewardess. Bekapcsoltam, s vártam, hogy leszálljon a repülő. Miután sikeresen leszálltunk, Anya fogott egy taxit, s egy London széli házhoz, vagyis villához vitetett minket.
-Nah milyen?- kérdezte Anya, mikor kiszálltunk a taxiból. Tetszeni tetszett, de semmi kedvem nem volt csevegni vele az új házról, meg szívesebben lennék Forksban, Edward mellett, ezért csak egy váll rántásra futotta tőlem.
-Kislányom tudom, hogy haragszol, a költözés miatt, de hidd el, tetszeni fog itt neked.- fogta meg a kezem anya.
-Kétlem, hogy valaha tetszeni fog nekem itt.- kirántottam a kezem az övéből, s beviharzottam a házba. Mikor beléptem, egy hatalmas előszoba terült elém. Az ajtóval szemben egy óriási lépcső volt. Felvágtattam az első emeletre, és próbáltam kitalálni, hogy melyik lehet az én szobám. Végig néztem a folyosón, és vagy hét ajtót biztosan láttam. Az elsőbe benyitottam, és az lehetett anyáék hálószobája, mert apu dolgait láttam bent. Végig nyitogattam mind a hét ajtót, és majdnem mind egy-egy háló rejtett, kivéve a harmadik, mert az egy fürdő volt. Bementem a negyedik szobába, hogy körbe nézhessek. Ez volt szerintem a második legnagyobb , és eldöntöttem, hogy ez lesz az én szobám, a kedvenc színemre,vagyis lilára volt festve. Egy hatalmas francia ágy szúrt szemet legelőször, mikor beléptem. Az ajtóval szemben volt az erkély. Az ágy az ajtó jobb oldalán volt,vele szemben pedig volt egy íróasztal.A mellett pedig egy újabb bejárat.. Bementem, és egy nagy fürdőszobát találtam. Visszamentem a szobába, és akkor pillantottam meg még egy ajtót, ami az ágy mellett volt. Oda is benéztem, s azt hiszem az állam a földön landolt. Ez az ajtó egy hatalmas gardróbot rejtegetett, amiről eszembe jutott, az energia bomba Alice. Majdnem sírva fakadtam, de a telefonom csörgése sikeresen elterelte a figyelmemet, addig, amíg meg nem láttam, hogy ki a hívó.
-Szia Kicsim!- szólt bele Edward a gyönyörű, bársonyos hangján a készülékbe.
-Szia!
-Hogy vagy? Milyen Londonban?
-Jól vagyok, és utálok itt lenni. Vissza akarok menni Forksba, és persze nagyon nagyon hiányzol…
-Tudom, de most biztonságosabb neked ott, messze Tanyától.
-Hilary?- kiabált Apa.
-Most mennem kell.- basszus, Édesapám is ilyenkor tud szólni.
-Majd beszélünk még! Szeretlek! Nagyon hiányzol!
-Te is nekem! Én is szeretlek!- leraktam a telefont, és kimentem a gardróbból a szobámba, onnan pedig a folyosóra, ahol majdnem neki ütköztem Apának.
-Hát itt vagy! Már minden hol kerestelek.- ölelt meg Apa.- Hogy tetszik a ház? És melyik szobát választottad?
-A lilát.- mutattam arra a szobára, amelyikből kijöttem.- Apa?
-Igen?
-Miért kellett ide költöznünk? Nekem ott voltak a barátaim, és a szerelmem is.
-Tetszeni fog itt is. Találhatsz itt is sok barátod, és lesz másik szerelmed.
-De Apa! Én vissza akarok menni Forksba!- az utolsó szavakat már kiabáltam. Visszamentem a szobámba, onnan pedig ki az erkélyre. Gyönyörű volt a kilátás, de most ez érdekelt a legkevésbé. Leültem az egyik székre, s órákig teljesen üres fejjel meredtem a semmibe, mert mikor észbe kaptam, már a nap lemenőben volt. Nagy nehezen felálltam, s bementem a szobámba. Valaki felhozta hozzám a bőröndjeimet, amiből kivettem a fürdős cuccaimat, majd bevánszorogtam a fürdőbe. A kádat tele engedtem meleg vízzel, raktam bele fürdősót, majd elmerültem a habokban. Fél óra múlva kiszálltam a kádból, s visszamentem a szobámba, miután felöltöztem. A gyomrom korogni kezdett, ezért elmentem megkeresni a konyhát. Beszélgetést hallottam, így lementem a lépcsőn, majd jobbra fordultam, ahonnan a hangokat hallottam. Egy nappaliban találtam magam. Anyáék egymás mellett ültek egy fekete bőr kanapén. Mikor leértem mind a ketten rám néztek, és abba hagyták a beszélgetést.
-Miről beszélgettetek?- kíváncsiskodtam.
-Arról, hogy holnap mész iskolába.
-Tessék?- azt hiszem nem értettem jól. Iskolába akarnak küldeni már holnap?
-Holnap reggel iskolába fogsz menni.- mondta Anya ridegen. Hátat fordítottam nekik, és magam indultam a konyha keresésére, az előbbi sokk után. Holnap iskolába kell mennem? Lent a földszinten meg is találtam a konyhát, ami, mint minden más ez is hatalmas volt. A hűtőhöz sétáltam, ahonnan kivettem a tejet, majd a müzlit kezdtem el keresni. Nem sokáig tartott, amíg megtaláltam az egyik szekrényben. Leültem a pulthoz, és nekiláttam a vacsorám elfogyasztásához. Miután megvacsiztam, felmentem a szobámba. Előkerestem az MP4- lejátszómat, és kiültem vele az erkélyre. Zenehallgatás, és a csillagok nézegetése közben sikeresen elaludtam. Órákkal később a saját sikításomra ébredtem fel. Szörnyű álmom volt. Edward elment a Volturihoz, hogy megöljék őt. Mikor odaértem, már késő volt. Nem tudtam ellene tenni semmit, mert mikor odaértem, engem is megöltek. Nagyon hideg volt már az erkélyen, így bementem a szobámba, ahol a telefonom csörgött.
-Hil, jól vagy?- aggodalmaskodott Edward.
-Igen. Miért?
-Alicenek volt egy látomása, amiben sikítottál.
-Jól vagyok, csak egy rémálom volt.- leültem az ágyamra török ülésbe, miközben beszéltem.
-Elmondod?- kíváncsiskodott szerelmem, közben nekem meg már majdnem teljesen lecsukódtak a szemeim.
-Majd inkább később, ha nem baj, mert mindjárt elalszok.
-Semmi baj! Aludj jól! Szeretlek!
-Én is!- letettem a telefont, majd leraktam az éjjeli szekrényemre. S ezt követően rögtön le is csukódtak a szemeim, és ismét az álmok világába kerültem.

-Hilary, ébredj fel!- jött be a szobámba Anya.
-Minek?- kérdeztem teljesen kómásan.
-Iskolába kell menned.
-De jó.- ültem fel az ágyamba morogva. Amíg anya kiment a szobámból, addig bementem a hatalmas gardróbomba, és kerestem a londoni időjáráshoz illő ruhadarabokat. Miután sikeresen felöltöztem, kiültem egy kicsit az erkélyre. Néhány perc után az autóm gurult be a házunk elé. Hogy kerülhet ide? Anya azt mondta, hogy akár hetekig is eltarthat, amíg sikerül elhozatniuk. Gyorsan leszaladtam a lépcsőn, majd ki a házunk elé, ahol leparkolt az autóm. Épp akkor szállt ki egy srác az autómból, amikor leértem.
-Jó reggelt!- köszönt, mikor odaértem mellé.
-Jó reggelt! Megtudná mondani, hogy-hogy került ide az autóm?- néztem rá a srácra, s csak akkor láttam meg, hogy milyen helyes. Barna hajú, barna szemű, átlagos testalkatú, egy kicsit izmos volt.
-Egy bizonyos Edward Cullen nevű úriember küldte Forksból Hilary Osment kisasszonynak. Itt lakik Hilary Osment?- nézett a házra.
-Én lennék Hilary Osment.- léptem közelebb hozzá, s nyújtottam kezet neki.
-Stefan Hawkins.- fogadta el a jobbomat.- Akkor, kérlek itt írd alá.- nyújtott oda nekem egy papírt. Aláírtam, majd elköszöntem Stefantól, és összeszedtem a cuccaimat, mert iskolába kell indulnom, de azt sem tudom, hogy hol van az az iskola, de még a nevét sem. Gyorsan anyától megkérdeztem, hogy melyik iskolába írattak be egyáltalán, és hogy hol van. Azt mondta, hogy a hozzánk legközelebbi iskolába írattak be, de az is csak a belvárosban van, ami ide autóval fél óra, és jó lenne, ha elindulnék, mert nem szeretné, ha megint az első napomon elkésnék. Anya megadta a címet, de előtte elmagyarázta, hogy merre menjek, majd egy térképpel elindultam az új suliba. Kivételesen most nem voltam rosszul, s nem is féltem, mint máskor, mikor új iskolába mentem, pedig most se ismertem senkit itt. Gyorsan odaértem a sulihoz, és egyszer sem tévedtem el. A sulinak nagy parkolója volt, és itt nem tűntem ki a többiek közül az Audi TT Coupe Roadster-rel. Attól függetlenül, hogy másnak is volt hasonló autója, rögtön kiszúrta mindenki, amikor leparkoltam, hogy nem ide valódi vagyok. Olyan Déjá vu érzésem volt. Mint Forksban itt is mindenki megbámult, mikor az iskola épülete felé vettem az irányt, de itt nem volt senki, aki odajött volna hozzám, hogy bemutatkozzon, és hogy segítsen tájékozódni. Annyira bele voltam mélyülve a papírokba, hogy észre se vettem, hogy valaki közeledik felém, így egyenesen neki mentem. Szerencsére nem estem el, mert az a valaki, akinek sikeresen neki mentem, a derekamnál fogva megtartott. Mikor felnéztem rá, akkor láttam meg, hogy aki megmentett az eséstől, és akinek sikeresen neki mentem az nem más volt, mint...