XXIII. rész

Sziasztok!
Itt is a huszonharmadik rész!
Remélem, hogy tetszeni fog nektek!
Köszönöm szépen az előző részhez írt kommikat!
A következő rész, nem tudom, hogy mikor jön, de igyekszem vele!
Jó olvasást!
Puszy Chanel

Szerencsére nem estem el, mert az a valaki, akinek sikeresen neki mentem, a derekamnál fogva megtartott. Mikor felnéztem rá, akkor láttam meg, hogy aki megmentett az eséstől, és akinek sikeresen neki mentem az nem más volt, mint...

-Hilary?
-Úgy sajnálom. Nem figyeltem a lábam elé. Próbáltam eljutni az irodába, de fogalmam sincs, hogy merre van.
-Semmi baj. Én is voltam új diák régen. Segítsek eljutni az irodába?- ajánlkozott Stefan.
-Megtennéd?
-Persze.- az irodába menet rengetegen megbámultak, de ezt valahogy már megszoktam. Az irodában megkaptam az órarendem, és a könyveim is. Néhány papírt ki kellett töltenem, de nem tartott sokáig. Stefan volt olyan rendes, és megvárta, amíg beiratkozok. A beiratkozásnál derült ki, hogy egy csomó közös órám lesz, de az első az pont kivétel lesz. Nekem biológiám lesz, mert biológia szakra mentem, Stefannak pedig történelem. Megmutatta, hogy hova kell mennem órára, és megígérte, hogy mikor vége lesz az órájának, akkor, majd jön, és elkísér a következő óránkra. Nagyon rendes srác, pedig csak ma ismertem meg. Még volt idő becsengetésig, ezért kiültünk az udvarra egy kicsit beszélgetni.
-Miért költöztetek Londonba?
-Igazából nem tudom, mert nem valami sokat beszéltem anyáékkal mostanában.
-Jah. Értem. Szerintem menjünk órára, mert mindjárt becsöngetnek.
-Rendben.- mikor felálltunk a padról, két lány termett előttünk, és egy srác.
-Sziasztok!- köszönt Stefan.
-Sziasztok!- köszöntek a többiek.
-Hilary, bemutatom a barátaimat. Ő Emilie- mutatott egy alacsony szőke, szeplős lányra- ő Lara- mutatott egy barna hajú, magasabb lányra.- és ő itt Will- mutatott egy Stefanhoz hasonló srácra. Mind a két lány elég csinos volt, és Will is elég helyes volt.- Emilie, Lara, Will ő itt Hilary.- mutatott be engem is nekik.
-Szia!- nyújtott kezet Will, mosolyogva, amiről akaratlanul is eszembe jutott Edward.
-Szia.- nyújtottam én is neki a kezem, és próbáltam nem elbőgni magam.
-Minden rendben?- kérdezte aggódva Stefan.- Kicsit elsápadtál.
-Minden rendben.
-Biztos?
-Persze.- nem akartam senkinek beszélni Edwardról még, addig, amíg nem emésztettem meg a dolgokat.
A beszélgetés után elindultunk az első órára, és kiderült, hogy Larával és Emilievel közös ez az órám. A csajok nagyon rendesek voltak velem egész nap. Nagyon megkedveltem őket. Emilie nagyon hasonlított Alicere. Mind a ketten folyamatosan pörögnek. Lara az inkább Leilára hasonlított.Mindenről lehet velük beszélgetni, és nagyon sokat segítettek. A nap folyamán beszéltem többször is Edwarddal, és nem sok választott el attól, hogy elbőgjem magam, de szerencsére sikerült többé kevésbé azt a látszatot mutatni, hogy minden rendben, semmi bajom. A nap végére teljesen ki voltam, s mikor hulla fáradtan hazaértem örömmel terültem el a kádban. Pár perc elteltével a telefonom csörögni kezdett.
-Szia Hilary! Emilie vagyok!
-Szia! Mizu?
-Azt szeretném megkérdezni, hogy nem lenne-e kedved eljönni velem, és Larával vásárolni holnap?- mintha Alicet hallottam volna. Ezen a felfedezésemen nevetni kezdtem.- Mondtam valami vicceset?
-Benne vagyok a vásárlásban.
-Köszi!- ugrált Emilie örömében. Miután leraktam a telefont, kiszálltam a kádból, felöltöztem, majd kiültem az erkélyre. Órákig kint ültem , majd lementem a konyhába, hogy csináljak egy kis harapnivalót. Miután megettem a szendvicseket, megint kimentem. Idáig, amióta Londonban vagyok, itt töltöttem a legtöbb időt. A ház egy részét még nem is láttam, de nem is nagyon érdekel. Nem sokáig tudtam kint ülni az erkélyen, mert már nagyon álmos voltam, és elég hideg is volt, így bementem a szobámba, és lefeküdtem aludni.

Másnap reggel, mikor felébredtem nagyon frissnek éreztem magam, de ez lehet, hogy azért történt, mert péntek van, és holnap nem kell iskolába mennem. Miután elvégeztem a reggeli teendőimet, beleértve az öltözködést, és a reggelit is, beugrottam az autómba, és elindultam a suliba. Hamar odaértem, de nem nagyon korán, mert már egy páran ott voltak. Miután leparkoltam, az utam, ahhoz a padhoz vezetett, ahol Stefan ült.
-Szia!- ültem le mellé.
-Szia!- köszönt egy kicsit lehangoltan.
-Mi a baj?
-Semmi, csak elgondolkodtam egy kicsit.
-Miről?- faggattam.
-Lenne kedved eljönni ma este buliba?
-Hát persze. Miért is ne? - egyeztem bele. Olyan rég buliztam már.
-Komoly?- csillant fel a szeme. Közben a csajok is odajöttek hozzánk, és megbeszéltük, hogy mikor indulunk vásárolni, majd később a buliba. Az órák elég unalmasan teltek, így lassan jött el az a pillanat, amire vártam, hogy kicsöngessenek a hetedik órámról. A csajokkal a suli előtt beszéltük meg a találkozót, így kisétáltam az autómhoz, és vártam, hogy megjelenjenek. Pár perccel később jöttek is, és gyorsan beültek az autómba. Egy közeli pláza felé vettem az irányt, így nagyon gyorsan odaértünk. A csajokkal rögtön bevetettük magunkat az egyik üzletbe, és csak egy órával később jöttünk ki onnan, egy csomó táskával a kezünkbe. A ma esti buliba kerestünk inkább ruhákat, de mindig megláttunk olyan ruhadarabot, amelyet nem tudtunk otthagyni, és megvettük. A második üzlet egy cipőbolt volt. Az előbb vásárolt ruhákhoz kerestünk cipőket. Nem sokkal később, mindenki megtalálta a ruhájához illőt, így elindultunk hozzánk, hogy készülődjünk a buliba.
-Itt laksz?- kérdezte Emilie, s tátva maradt a szája.
-Itt.
-Huhh.- reagált Lara. Miután kicsodálkozták magukat, felmentünk a szobámba. A felesleges ruhákat beakasztottam a gardróbomba, amit pedig felveszek, azt az ágyamra raktam. A gardróbtól ismét tátva maradt a szájuk a csajoknak,majd elkezdtünk készülődni. Lara egy fehér flitteres tunikát, Emilie egy fekete-fehér koktélruhát, én pedig egy fekete koktélruhát vettem fel. Mikor belenéztem a tükörbe, egy kicsit rövidnek éreztem a ruhát, de a lányok nem engedték, hogy mást vegyek fel. A hajunkat egyszerűen csak besütöttük, majd tettünk fel egy könnyed, nyárias sminket. Mire mind a hárman kész lettünk, már indulhattunk is a buliba. Anyáéknak szóltam, hogy elmegyek itthonról, és hogy csak későn érek haza. Az utat nem tudtam, ezért a lányok mondták, hogy merre menjek. Kicsit hosszú volt az út, mert London másik végébe tartottunk. Mikor odaértünk, már rég elkezdődött a party. Út közben derült ki, hogy az egyik osztálytárs szervezi a bulit, de igazából nem tudom, hogy ki. Bent Stefant kezdtem el keresni, de nem láttam, csak Willt. Odamentem hozzá, hogy megkérdezzem merre van Stefan.
-Szia.- köszöntem, mikor odaértem.
-Szia. Csinos vagy!- dicsért meg, amitől egy kicsit elpirultam.
-Köszi.
-Kérsz inni?
-Persze.
-Mit kérsz?
-Valami erőset.- nem szoktam inni, de most valami kell, ami kikapcsolja az agyam, és nem hagy Edwardon gondolkodni.
-Biztos?- nézett rám felhúzott szemöldökkel.
-Tuti.
-Akkor mindjárt hozok valamit.- nem kellett sokat várnom, hamar visszaért a kezében két pohárral. Az egyiket elvettem, és gyorsan garatra öntöttem. Az ital végigmarta a nyelőcsövemet, és éreztem, ahogy halad lejjebb.
-Stefan nem tudod, hogy hol van?
-Azt hiszem, hogy fent van még az emeleten. Nyugodtan felmehetsz hozzá.
-Köszi.- elindultam a lépcső irányába, de még útközben felvettem két poharat, és az egyiket gyorsan meg is ittam, a másikat pedig vittem magammal. Éreztem, ahogy zsibbadni kezd a fejem. Olyan hihetetlenül jó érzés volt, hogy nincs semmi problémám, és semmi se fáj. Felmentem a lépcsőn, de fogalmam sincs, hogy mi merre van. Benyitottam az első ajtón, és szerencsére meg is láttam Stefant kint az erkélyen. Odamentem hozzá, hogy megkérdezzem, miért itt van és hogy-hogy nem a buliban.
-Mi a baj?
-Csak gondolkodtam.
-Min?- kérdeztem, miután megittam a másik pohár italt. Igazából fogalmam sincs, hogy mit iszok, de nem érdekel, csak az, hogy hasson. Mikor percekkel később sem válaszolt, kicsit idegesítő volt a csend.- Nincs véletlenül valami ital nálad?- kérdeztem, kicsit akadozva.
-Csak Whisky van.- mutatott fel egy üveget, amit rögtön ki is vettem a kezéből, és meghúztam.
-Min gondolkodtál?- kérdeztem meg újra. Felém fordult, az egyik kezét a derekamra tette, amivel közelebb húzott magához. A másik kezével az arcomon simított végig, majd egyre közeledett az ajkával felém,míg meg nem találta az enyém. Először lágyan kezdett el csókolni, majd a kezemmel közelebb húztam magamhoz. A nyelve bebocsátást kért a számba, amit meg is adtam neki. Ezt nem lenne szabad! Nekem ott van Edward. Én őt szeretem. Eltoltam magamtól Stefant, és az erkély korlátjára támaszkodtam.
-Mi a baj?- simított végig a hátamon. Leráztam a kezét magamról, és elhúzódtam az erkély másik végébe.
-Nekem van barátom.- mondtam el az igazságot. Kínos csend állt be, nekem pedig ki kell szellőztetnem a fejem, így kimentem a szobából, hogy elmenjek sétálni egyet. Már senki nem volt kint, de nem is bántam. Pár utcányira sétáltam el, mikor vissza akartam fordulni, de nem tudtam, hogy merre. Fel akartam hívni a lányokat, de elfelejtettem a telefonom elhozni. Hangokat hallottam magam mögül, de mikor hátrafordultam nem láttam senkit, és semmit. Folytattam az utam, bár fogalmam sincs, hogy merre, mikor előttem termett valaki,egy vámpír. A vörös szeme, szinte égetett és közben hangos morgásokat adott ki.
-Mit akarsz tőlem?- kérdeztem, miközben folyamatosan hátráltam.
-Csak egy kicsit játszani.- lépett közelebb hozzám.
-Miért?
-Mert a barátomat megölték a barátaid miattad, és ezért bosszút állok.- a barátját? Az a vámpír a barátja volt, aki megtámadott?
-Az lesz a nagy bosszú, hogy megölsz?- kérdeztem kicsit cinikusan. Amiért, egy pofont adott, amitől bevertem a fejem, és ájultan estem össze.