Sziasztok!
Meghoztam a 14. részt!
Remélem tetszeni fog!
Ez a fejezet nem lett túl eseménydús, de remélem azért még tetszeni fog!
Meg szeretném köszönni a 17 rendszeres olvasót, és a kommenteket is!
Remélem megtartjátok a szokásotokat, hogy írtok kommentárt!
Nem húzom tovább az időt!
Jó olvasást mindenkinek!
Puszy Chanel
Ui.: Az Edy fiú Fannitól /Alice-től/ van. Az ő agyszüleménye volt.
-Milyen briliáns, eget rengető ötleted támadt?- kérdeztem Edward-tól.
-Az meglepetés lesz. Nem mondom meg.
-Kérlek.- néztem rá nagy boci szemekkel.
-Ne nézz így! Nem fogom elmondani.
-Akkor is ki fogom deríteni.
-Alice-nél ne is próbálkozz. Ő sem fogja tudni.
Felálltam az öléből, és durcás képpel elindultam a konyha felé.
-Hova mész?
-Ki.
-Ne csináld már!- könyörgött.
-Úgy értem, hogy ki a konyhába.- megfordultam, és megeresztettem rá, egy mosolyt.
-A szívbajt hoztad rám. Azt hittem, hogy itt akarsz hagyni.
-Nem hagylak itt, semmi pénzért! Annál jobban szeretlek, minthogy ennyi miatt itt hagylak!
-Akkor gyere velem.
-Hova?
-Csak gyere velem! Majd meglátod!- hallgattam rá, és mentem utána. Az egyik szobába vezetett be, ami tele volt dobozokkal.- Ez mind a tied.
-Az enyém?
-Igen. Tegnap kaptad a barátaidtól.
-Ez rengeteg ajándék!
-Az. Kibontod őket?
-Az reggelig is eltarthat.
-Majd segítek.- ajánlkozott Edward.
-Én is segítek.- kiabálta Alice lentről, és a következő pillanatban már ott állt mellettünk.
-Köszi! Aranyosak vagytok!
Nekiláttunk az ajándékok kibontásának, hogy hamarabb végezzünk. Az ajándékok 50%-a ruha volt. Volt egy csomó nadrág minden színben. A legtöbb lila volt. A lila a kedvenc színem. De honnan tudták? Edward-ra néztem. Biztos az ő keze van a dologban. A tekintetünk találkozott, de ő csak mosolygott. Ezek szerint az ő keze van a dologban, vagy esetleg Alicé. A ruhák között még volt egy pár darab kardigán is, és persze felső is, amik legtöbbje itt is lila volt, meg sárga. Kaptam még táskát, és pipere cuccokat is. Az egyik dobozra az volt írva, hogy „Hilary-nek Ashley-től”. Percekig néztem a dobozt. Kinyissam? Ne nyissam? Ha kinyitom, a legnagyobb katasztrófa az lehet, hogy felrobbanok. Végül úgy döntöttem, hogy nem akarok felrobbanni, ezért félre dobtam a dobozt a szoba másik felébe.
-Mi volt az?- kérdezte Edward.
-Ashley hozta. Nekem tőle nem kell semmi. Látni se akarom azt a dobozt, meg persze Ashley-t sem.
-Te tudod kicsim, de Ashley-t nehéz lesz elkerülnöd, ha a legtöbb órád közös vele. Amúgy teljesen megértelek.- Ezért szeretem Edwardot, mert ilyen megértő, meg persze sok másért is.
Az ajándékok kibontását ezzel be is fejeztük. A szobában minden felé dobozok, csomagolópapír és ajándékok voltak. Az órámra néztem és elszörnyülködtem. Az órám már nyolcat mutatott.
-Haza kell mennem.- ugrottam fel.- Anya teljesen ki lesz akadva.
-Nyugi. Nem lesz kiakadva, mert ma itt alszol.- szólalt meg Alice.
-Alice, nem hiszem, hogy megengedné, hogy itt aludjak.
-Már beszéltem vele. Megengedte, hogy itt aludj, mert holnap úgy is szombat lesz.
-Tudod, hogy mennyire szeretlek?- öleltem meg Alice-t.
-Én is szeretlek téged.- ölelt vissza.
-Hé! És mi van velem?- szólt közbe Edward.
-Téged is szeretlek Edy fiú.- ölelte meg Alice.
-Mondtam már, hogy ne hívj így!
-Edy fiú? Ez nagyon tetszik.- öleltem meg mind a kettőjüket.
-Mi ez a nagy szeretet megnyilvánulás?- lépett be a szobába Emmett.
-Valaki féltékeny?- kérdezte Alice.
-Nem, vagyis igen.
-Akkor gyere ide.- hívtam, majd egy pillanat múlva már négyen öleltük egymást.
-Megtudhatom, hogy miért öleli egymást Edward és az én drága férjecském?- jött be a szobába Rosalie.- Drágám nem tudtam, hogy már a fiúkra is buksz.
-Drágám, én csak rád bukok.- húzta magához Rosalie-t Emmett.
-Kicsim nem vagy éhes?- kérdezte Edward.
-Lehet, hogy ennem kellene valamit.
Lementünk a konyhába, ahol Edward készített nekem megint finom sajtos rántottát. A többiek mind körül ültek- kivéve Esme, és Carlisle, mert a kórházban voltak-, hogy figyelemmel kísérjék a reakciómat Edward rántottájáról. Mikor a számhoz emeltem az első falatot, egyre közelebb hajoltak, és egyre jobban figyeltek.
-Gyerekek! Muszáj ennyire figyelnetek? Nagyon idegesítő!
-Igen muszáj! Most derül ki, hogy Edy fiú tud-e főzni!- mondta Emmett.
-Én már ettem egyszer a rántottájából, nagyon finom volt, és nem is haltam meg tőle.- Bekaptam az első falatot. Ez még finomabb volt, mint a múltkor.
-Ez még finomabb, mint a múltkor.- dicsértem meg. A többiek hitetlenkedve néztem, majd csalódottságukban elvonultak inkább tv-t nézni. Miután megettem, Edward-dal leültünk - vagyis Edward ült, én meg az ölében feküdtem. Egy vígjáték ment a tv-ben. Az elején halálra röhögtem magam, de a végén nevetni se volt már erőm. A szemhéjaim elnehezültek, s szépen lassan lecsukódtak.
Mikor kinyitottam a szemem, Edward mellkasán feküdtem.
-Jó reggelt.- köszöntött.
-Jó reggelt Edy fiú.
-Kérlek, ne hívj így.
-Nekem nagyon tetszik. Kérlek, hadd hívhassalak így!
-Jól van, de csak akkor, ha nem hallja senki, és ha én is úgy hívlak, ahogy szeretném. Rendben?
- Nekem teljesen megfelel Edy fiú. De még is hogy szeretnél hívni?
-Azt még nem tudom, de ki fogok találni valamit.
-Oksi.
Edwardnak adtam egy puszit a szájára és bementem a fürdőbe, s beálltam a zuhany alá. Mikor kiszálltam, akkor jöttem rá, hogy nem hoztam be magammal ruhát. Ez mondhatom nagyszerű! Körbe tekertem magam a törülközővel, de az így is éppen hogy a combom közepéig ért. Kimentem a fürdőből. Edward szokás szerint ott ült az ágy szélén, és rám várt. De nem hiszem, hogy erre számított. Hallottam, hogy nyel egy hatalmasat, de nem tud észhez térni. Gyorsan összekapkodtam pár cuccot, s visszasiettem a fürdőbe. Annyira siettem, hogy azt se néztem meg, hogy miket hozok. Szerencsére sikerült olyan darabokat összeválasztanom, amik passzoltak egymáshoz. Mikor kiléptem a fürdőből Edward ugyan úgy ült, mint az előbb, amikor bementem a fürdőbe. Odamentem hozzá, és egy csókkal megpróbáltam életre kelteni. Mikor észhez tért viszonozta a csókom.
-Jól vagy?- kérdeztem.
-P.. Persze, csak egy kicsit meglepődtem.
-Elfelejtettem bevinni magammal ruhát.
-Hilary!- kiabálta Alice.
-Megyek.- kiabáltam vissza.- Mit szeretne Alice?- néztem kérdőn Edward-ra.
-El akar menni, vásárolni.- forgatta meg a szemét Edward.- Be akarja pótolni a tegnap előttit.
-Sose unja meg a vásárlást?
-Szerintem nem, de Alice üzeni, hogy vagy menjünk le most vagy ő fog feljönni.
-Menjünk akkor.- megfogtam Edward kezét, és húzni kezdtem le a lépcsőn. Lent a nappaliban lent volt mindenki. Carlisle valamilyen orvosi lapot olvasott. Esme egy szakácskönyvet, Rosalie, pedig egy divatlapot. Jasper és Emmett a tv-t bámulták, mert a tv-ben focimeccs volt.
-Nah végre! Már azt hittem, hogy nekem kell felmennem érted.- háborgott Alice.
-Nyugi Alice! Már itt vagyok.
-Látlak. Akkor megyünk vásárolni?
-Igen, de van egy feltételem!
-Mi az?
-Csak akkor megyek, ha Edward is jön.
-Hilary, ne csináld már!
-Vagy jön Edward, vagy én sem megyek!- néztem határozottan Alicere.
-Jól van, de nem lesz olyan szórakoztató vele, mint velem. Nah, de menjünk vásárolni.
Jasper is velünk tartott, hogy ne csak Edward jöjjön. Alice vezetett, Jasper pedig mellette az anyósülésen ült. Mi pedig Edwarddal hátul.
-Ugye nem baj, hogy akartam hogy gyere?- kérdeztem Edwardot.
-Persze, hogy nem. Tudod, hogy nekem az a lényeg, hogy velem legyél. Ha ehhez az kell, hogy egy plázában le föl kelljen járkálnom, akkor azt is megteszem.
Mikor felnéztem már a pláza előtt álltunk. Nekem most nem volt szükségem semmire, mert ami kellett azt mind megkaptam a barátaimtól. Alice persze majdnem az összes ruhát megvette, ami a keze közelébe került. Már kezdtem egy kicsit éhes lenni, ezért leültünk az egyik vendéglőbe, hogy együnk valamit. Az együnk alatt azt értem, hogy én eszek, a többiek meg csak nézik. Rántott sajtot kértem egy kis rizzsel. Mikor már majdnem befejeztem, felnéztem és nem hittem a szememnek. Ashley minket nézett az egyik asztaltól, nem messze tőlünk. Az étvágyam is elment. A tálcát eltoltam magam elől, s szúrós szemmel Ashley-re néztem. Ashley viszont egyáltalán nem így nézett rám. Kedvesen és mosolyogva nézett rám.
-Kicsim mi a baj?- kérdezte Edward.
-Semmi.- hazudtam, de szerintem rosszul.
-Kérlek, mond el.
-Ashley ott ül.- mutattam felé, mire mind odanéztek.- Mire gondol?
-Bűntudata van.
-Azért, amiért letámadott téged?
-Igen. Szeretne veled jóba lenni.
-Velem? Ugyan miért szeretne velem jóba lenni, amikor utál?
-Nem tudom, de nincs semmi hátsó szándék a gondolataiban.
-Megyünk vagy Ashley-ről fogunk beszélgetni?- kérdezte Alice.
-Inkább menjünk.- mondtam.
Felálltunk az asztaltól. Edward kezét megfogtam, és folytattuk a butikok kifosztását. Szegény Jasper kezében egyre több csomag volt, ezért segítettünk neki Edwarddal. A fiúknak is vett Alice egy pár ruhát, meg persze Rosalie-nak is. Mikor végig jártuk az összes üzletet, végre elindultunk haza. Már nagyon fájt a lábam, de nem panaszkodtam. Kicsit rosszul éreztem magam. Szédültem, meg a fejem is fájt. Az autóban Edward-hoz szorosan hozzá bújtam. Olyan jó volt érezni a hideg bőrét. A félórás utat negyed óra alatt megtettük Alice tempójában. Mikor kiszálltunk a kocsiból, alig tudtam megállni a lábamon. Szerencsére Edward ott állt mellettem, így nem estem össze.
-Kicsim jól vagy?- kérdezte aggodalmasan.
-Igen, csak egy kicsit szédülök, meg fáj a fejem, de semmi bajom.
-Jól van, de meg kell vizsgáltatnod magad Carlisle-al.
-Nem kell. Mondtam, hogy jól vagyok.
-Kérlek! Csak engedd meg neki, hogy megvizsgáljon.
-Jól van, de csak a te kedvedért!
Bementünk a nappaliba. Carlisle és Esme a kanapén ültek, és olvastak.
-Carlisle, kérlek, megvizsgálnád Hilary-t?
-Persze, de mi a baj?
-Szédül, meg fáj a feje.
-Vigyük fel a szobádba.- Edward felkapott, és felsuhant a karjában velem a szobájába. Lefektetett a kanapéjára, s leült mellém. Hirtelen hányingerem lett. Felugrottam a kanapéról, s kirohantam a fürdőbe. Miután hánytam egy sort, s kijött belőlem, minden, megmosdottam és visszamentem a szobába, majd Carlisle megvizsgált.
-Mi a baj?- kérdeztem.
2010. március 27., szombat
Még egy díj!:) Thanks
1.) Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad (belinkelve a blogjukat)!
2.) Tedd ki a logót a blogodra!
3.) Írj magadról 7 dolgot!
4.) Add tovább 7 embernek (ne felejtsd el linkelni a blogjukat)!
5.) Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról
1, nagyon szépen köszönöm azoknak az embereknek, akiktől kaptam:
R. S.: http://sunshine5rs.blogspot.com
Ritush: http://egyalomvolt.blogspot.com
Pusszy: http://pusszyblogja.blogspot.com
2, Ki fogom rakni:)
3, Hét infó rólam:)
1)Imások írni és olvasni
2)Van két testvérem
3)Az álmom, hogy kint Londonba vagy Amerikába éljek
4)Van egy kutyám Bogi, és két teknősöm Bubu és Teki
5)Imádok iskolába járni /ilyen még sose történt velem/
6)Imádom az osztályom a 9.D-t
7)Imádom a barátaimat
4, Adom:
1)Kitta: http://szivarvanyvolgy.blogspot.com/
2)Zsúú http://warofthedarkangel.blogspot.com/
3)Pusszy http://http://hogyanlettemsztar.blogspot.com
4)R.S http://mindenrs.blogspot.com
5)Elena http://angyalisugallat.blogspot.com
6)Klau http://robertpattinson-dreams.blogspot.com
7)Klarii http://biancaclark.blogspot.com
5, Hagyni fogok
2010. március 23., kedd
Újabb díj! :) /annyira örülök/
2.Elküldöd azoknak, akik szerinted megérdemlik (max. 10 ember)!
3.Értesítsd őket az ajándékról!
4.Leírod, amiért szeretsz másoknak írni!
5.Pár mondatban bemutatkozol a nagyvilágnak :)
1) Köszönöm szépen Pusszy-nak és Kittának!
2) Pusszy (visszajár)
Kitta (neki is visszajár)
R.S
Elena
Zyta
Ritush
Zsúú
Klau
Tűzvirág
Biaa
3) Meglesz
4) Őszintén megmondom, hogy fogalmam sincs. Egyszerűen szeretek írni, és örülök, ha pozitív visszajelzéseket kapok. Ilyenkor igyekszem egyre jobb részeket felrakni, hogy egyre többen olvassanak. Röviden örömöt lelek benne. /lehet, hogy nem volt értelmes, de nálam ezt már meg lehetett szokni xd/
5) A nevem Chynthya. Többet nem árulok el! Kövegyen élek /térkép xd/. Makóra járok a József Attila Gimnáziumba a 9.D osztályba. 15 éves vagyok. Szeretek az emberek és a barátnőim idegeire menni./ az esetek 99%-ában sikerülni is szokott xd/ Kittához és Csehtihez hasonlóan én is folyton eszek. xd De ez nem azt jelenti, hogy kövér vagyok! Folyton a kaján jár az eszem!
2010. március 22., hétfő
Díj!:)
Ez egy blogger díj. A szabályok a következők:
1) ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.
2) a logót kirakom a blogomba.
3) a szabályzatot kirakom a blogomba.
4) megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.
5) kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.
6) megnevezem, hogy kitől-, és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.
7) betartom a szabályokat.
1) Elfogadtam, és nagyon szépen köszönöm!
2)Megtörtént, és oldalra is ki fogom rakni
3)Kiraktam a szabályzatot is!
4)Hat másik blog:
1. http://sunshine5rs.blogspot.com/ R.S
2. http://szivarvanyvolgy.blogspot.com/ Kitta
3. http://zytablog.blogspot.com/ Zyta
4. http://mindenrs.blogspot.com/ R.S
5. http://kicsilanynagyszerelem.blogspot.com/ Ritush
6. http://hogyanlettemsztar.blogspot.com/ Pusszy
5) Név: Chanel :P
Lakhely: Magyarország Kövegy /keresd meg a térképen xd/
Születési hely: Szeged
Magasság: 158 cm
Névnap: Június 6.
Foglalkozás: tanuló
Testvérek: egy nővér, és egy hugica
Anyanyelv: magyar
Beszélt nyelvek: magyar, angol, és alap szinten német
Gyűjtemény: könyvek, újságok
Cipőméret: 38-39
Iskola: József Attila Gimnázium
Kedvencek: Twilight, Borzongás, zenék
Hobbi: zene, olvasás, és persze írás
Zsebpénz: nálunk ilyen nincs, ha kell kérek, és adnak:)
Kívánság: az sok van, sokáig tartana leírni xd
Álom: London, és egy könyvet szeretnék, majd kiadni
Szerencseszám: 6, 8
Szeretnék találkozni: Alap, hogy Robert Pattinson-nal :D
Háziállatok:Egy kutyus Bogi,két teknős Bubu, Teki(fantázia dús nevek xd)
6) A Díjat Zsúú-tól kaptam 2010.03.22-én. Annyira, de annyira köszönöm!
7) A szabályokat betartottam!
2010. március 21., vasárnap
XIII. rész
Sziasztok!
Meghoztam a következő részt!
Köszönöm szépen a kommenteket, amiket előző részekhez írtatok!
Kérlek írjatok most is kommit, mert még sose írtam másnak a szemszögéből.
Remélem azért tetszeni fog, és azt is remélem nem letttúl nyálas vagy valami!
Jó olvasást mindenkinek!
Puszy Chanel
Edward szemszöge
Hilary vajon hol lehet?- gondolkodtam el. Aztán mikor Leilát sem találtam sehol eszembe jutott, hogy lehet, hogy együtt vannak valahol és beszélgetnek.
-Szia! Ashley White vagyok!- mutatkozott be.
-Szia! Edward Cullen. Bocsi, de nem láttad valahol Hilary-t?
-Sajnálom, de nem. A barátnőd?
-Igen.- válaszoltam büszkén.
„Mi olyan érdekes azon a csajon?”- hallottam a gondolatait. „Én érdekesebb vagyok! Foglalkozna inkább velem! De ami késik, az nem múlik.”
Hogy lehet ilyen egy lány? Hogy juthatnak ilyenek egyáltalán az eszébe?!
Közelebb lépett hozzám. Magához rántott, majd a szája közeledni kezdett felém. A száját rárakta az enyémre, majd a nyelvét ledugta a torkomig. Amikor észhez tértem eltoltam magamtól.
-Mit képzelsz magadról?- kiabáltam vele, mire a zene elhallgatott, és mindenki minket nézett.- Az előbb mondtam, hogy van barátnőm!- kiabáltam hangosabban.
-Edward!- jött mellém Alice.- Hilary!
-Mi történt vele?
„Hilary-nek balesete lesz!”- megmutatta a képet, amit látott.
-Gyere, siessünk! Nem eshet baja.- húztam el Alice-t.- Leila hol van?- kérdeztem gyorsan.
-Itt vagyok!- lépett elő a tömegből.
-Megkérhetlek valamire?
-Persze.
-El kell mennünk, és meg szeretnélek kérni, hogy vigyázz a házra, amíg visszaérünk. Ígérem, hogy sietni fogunk.
-Persze. Vigyázni fogok!
-Ashley kérlek, menj innen, amíg szépen mondom!- fordultam vissza felé.
Ashley fogta magát, és kiviharzott az ajtón.
A többiek már kint voltak a garázsban rám várva. Alice már elmondta nekik, hogy mit látott. Gyorsan bepattantunk az autókba, és elindultunk mindannyian, arra, amerre Alice mondta. Nem olyan messze a házunktól megpillantottuk Hilary új autóját. Gyorsan kiugrottam az autóból, és odafutottam hozzá. Kinyitottam az autót, de Hilary eszméletlen volt. Vér illatát éreztem. Bódító volt, de nagy nehezen ellen tudtam állni a kísértésnek. Kiemeltem Hilary-t az autóból, és akkor láttam, hogy a feje vérzik. Alice és Jasper hátrébb álltak, de így is nagy önuralom kellett nekik, hogy tartóztassák magukat. Lefektettem a földre Hilary-t. Carlise megvizsgálta, és megnyugtatott, hogy nincs semmi baja. De ha nincs semmi baja, akkor miért nem tért magához?
-Mindjárt felébred.- informált Alice, látva a nyugtalanságom. Gondolatban már számolt vissza. „5…4…3…2…és 1.”
Hilary szépen lassan kinyitotta a szemét.
-Kicsim jól vagy?- kérdeztem.
-Hagyjál békén.- lökte el a kezemet magáról. Nem tudom, hogy mi baja lehet. Értetlenül néztünk rá mindannyian.
„Haver, a csajod nagyon beüthette a fejét!”- gondolta Emmett.
-Kuss legyen Emmett!- kiabáltam rá.
-Hilary mi a baj?- kérdeztem újra.
-Nem érted, hogy hagyj békén?- kiabált, majd beült a kocsijába. Nem hagytam, hogy elmenjen. Megfogtam az ajtót, mielőtt még becsukta volna.
-Elmondanád, hogy mi bajod van?
-Azt hittem, hogy te más vagy! De te is csak ugyan olyan vagy, mint az összes többi! Nem hittem volna! Soha többet nem akarlak látni!- kiabált rám. Minden egyes szava egy tőr volt a „szívembe”. Hagytam, hogy becsukja az ajtót, és néztem, ahogy elhajt. A többiek épp annyira le voltak dermedve, mint én. Ők se tudták, hogy mi volt ez. Rosalie és Alice felé fordultam.
-Nem mennétek utána, hogy beszéljetek vele? Fogalmam sincs, hogy mi baja lehet, de veletek talán szóba áll.
-Persze. Megyünk is.- válaszolta Rosalie, majd beültek a sárga Porsche-ba, és utána mentek.
Hilary szemszöge
Fájt kimondanom, hogy soha többé nem akarom látni, de nagyon nagyot csalódtam benne, amikor láttam Ashley-vel csókolózni. Meg kell mondanom, hogy jól kezdődik az élet. Ennél rosszabb születésnapom, még nem volt soha az életben. Most egy kicsit lassabban hajtottam, mert nem akarok meghalni. Hiszem, hogy egyszer megtalálom az igaz szerelmet, még ha az nem is Edward mellett van. Eddig tudom, hogy biztos voltam benne, hogy Edward lesz az igazi, mert nem hittem, hogy csalódni fogok benne valaha az életben is. A könnyeim annak ellenére, hogy nem akartam sírni patakokban folytak. A vissza pillató tükörben Alice sárga Porschéját pillantottam meg. Odahajtott mellém, és intett, hogy húzódjak le. Edward-ot nem láttam sehol, ezért lehúzódtam. A könnyeimet letöröltem, hogy ne lássák Rosalie-val, hogy sírtam. Igaz így is, úgy is látja. Úgy szálltam ki a kocsimból -amit nagyon szeretek, annak ellenére, hogy Edward-tól is kaptam-, mint akit nem érdekel, hogy a szeme előtt csalták meg. Alice, és Rosalie ott termettek mellettem.
-Hilary mi a baj?- kérdezte Rosalie. A könnyeim megint elkezdtek potyogni.
-Edward... Edward megcsal.- szipogtam.
-Az nem lehet.- hitetlenkedett Alice.
-Pedig láttam Ashley-vel.
-Ki azaz Ashley?- kérdezte mérgesen Rosalie.
-Egy új lány a suliból.- válaszolt helyettem Alice.
-Az jó, mert lesz lehetőségem akkor kikaparni a szemét.- mérgelődött Rosalie.
-Rose!- szólt rá Alice.- Mit láttál pontosan?
-Azt, hogy Ashley-vel smárolt a bulin.
-Edward nem csalt meg. Ashley mászott rá. Aztán ott mindenki előtt szépen ki is osztotta.- folytatta Alice.
Lehet, hogy tényleg nem csalt meg? De nem úgy látszott, mint aki nagyon tiltakozott volna. Most nem tudom, hogy mit csináljak.
-Gondold át, amit mondtam.- mondta Alice.- Most szerintem jobb lenne, ha haza mennél aludni, mert ami azt illeti egy kicsit, szörnyen nézel ki.
-Köszi Alice! De ez most a legkevésbé érdekel. Amúgy köszi, hogy ezt elmondtátok.
-Én nem mondtam semmit, de szívesen.- mondta Rosalie.
-Megtennétek nekem valamit?- kérdeztem.
-Persze, de pofont nem adunk át.- mondta Alice.
-Nem kell. Ez nem pofon. Edward-nak üzenem, hogy, ha beszélni akarok vele, akkor majd megkeresem, de addig, ha lehetséges hagyjon békén, kerüljön el nagy ívben.
-Átadjuk.- mondta Alice.- De vezess óvatosan. Nem szeretném mégegyszer látni azt a képet, amit láttam. Jah, és rajtad tartom a szemem.
Beültem a kocsimba, és elhajtottam. Mivel még nem akartam hazamenni, lementem a tengerpartra. Lent a parton leültem egy farönkre, és néztem a sötét tengert. Ránéztem az órámra, hogy mégis tudjam, hogy mikor kellene hazamennem. Az órám már hajnali kettőt mutatott.
-Nem ünnepelned kellene, az egerek itatása helyett?- kérdezte egy ismerős hang. Megfordultam, és Jacob állt mellettem.
-Semmi kedvem ünnepelni Ez életem legrosszabb születésnapja.
-Miért mi történt?
-Nem akarom rád zúdítani a problémáim.
-Nyugodtan sírd ki magad a vállamon.- leült mellém a farönkre, és várta a magyarázatom.
-Edward-ot láttam egy másik lánnyal csókolózni.
-Mekkora egy szemét.
-Alice szerint Ashley mászott rá Edward-ra. Nem tudom, hogy most mit higgyek.
-Szerintem hallgass a szívedre.
-Köszönöm.- mondtam neki, majd megöleltem, majd nyomtam egy puszit az arcára.- Bocsi, de most haza kell mennem.
-Semmi baj. Aztán majd mondd el, hogy-hogy döntöttél.
-Mindenképpen. Akkor, szia!
-Szia! Örülök, hogy beszélhettünk.
-Én is.
Mikor hazaértem, anyáék már rég aludtak. Csendben felmentem a szobámba, nehogy felébredjenek. Mikor felértem, az első dolgom az volt, hogy bezártam az ablakot. Lefeküdtem az ágyamra, és csak sírtam. Nem tudtam elaludni, ezért bevettem két szem altatót, hogy álom mentes legyen, vagyis Edward mentes legyen az éjszakám.
Reggel a telefonom ébresztett. Kimentem a fürdőbe. Nem akartam belenézni a tükörbe, de aztán mégis belenéztem. A szemeim vörösek voltak, és a szemeim alatt hatalmas karikák. Mint egy hulla olyan voltam. Feltettem egy kis alapozót, hogy javítsak egy kicsit az állapotomon. Szerintem sikerült is. Majd a szekrényemhez sétáltam. Ma nagyon lehangolt voltam, ezért egy fekete összeállításnál maradtam. Ami egy fekete felsőből, egy fekete nadrágból, egy edzőcipőből, és egy fekete napszemüvegből állt. Kicsit biztos megnéznek ma a suliban, mivel elég borongós az idő, én meg majd odaállítok napszemüvegben. De még mindig jobb, mintha megbámulnak, és kibeszélnek a kisírt szemeim miatt. Amikor a gondolataim megint Edward-ra terelődtek, elkezdtek potyogni a könnyeim. Erőt vettem magamon, mert nem szabad, hogy lássa, hogy ennyire kiborított. Elindultam a suliba. A parkolóban alig találtam parkolóhelyet. Már csak egy volt, és persze azaz egy Edward Volvo-ja mellett volt. Mintha észre se vettem volna, elmentem mellette.
-Hilary várj már meg!- kiabált utánam Leila. Megfordultam, és egy pillanatra láttam, hogy engem nézett aggódva minden Cullen.
-Szia. Jól vagy? Minek ez a napszemüveg?
-Szia. Ami azt illeti még élek, de nem hiszem, hogy szeretnéd, ha levenném a szemüveget.
-Nem lehet olyan szörnyű.- levettem a szemüveget. Ránéztem Edward-ékra, akik szörnyülködve néztek rám.
-Rakd vissza gyorsan.- utasított Leila.
-Szerinted mit akarok? Amúgy, hogy kerülsz ide? Azt hittem, hogy visszamentél már.
-Mostantól én is idejárok ebbe a suliba. Ideköltöztünk.
-Ennek nagyon örülök.- öleltem meg.- De most menjünk be.
Az első órán Edward mellett ültem.
-Kisasszony!- szólított meg a tanár úr.- Megtenné, hogy idebent leveszi azt a szemüveget?
-Muszáj?- kérdeztem vissza.
-Igen. Ez egy oktatási intézmény.- levettem a szemüveget, mire majdnem mindenki száját ugyan az a mondat hagyta el. „Te Jó Isten! Mi történt vele?” elővettem a kistükröm, hogy megnézzem tényleg olyan szörnyű-e. Az alapozóm, annak ellenére, hogy vízálló volt, teljesen elmosódott. A szemem, pedig most még vörösebb volt. Ránéztem Edward-ra, aki csak lesütötte a szemét. Az óra hátra levő részében a tanár úr megengedte, hogy visszarakjam a napszemüvegem, mert nem bírt rám nézni. Edward viszont egész órán engem nézett. Éreztem a tekintetét magamon. Mikor vége volt az óránknak, rögtön kirohantam a teremből. Több közös óránk nem volt. Az ebédlőben, pedig nagy ívben elkerültem. Nem akart egyszer sem beszélni velem. Ezek szerint átadták az üzenetem a lányok neki. A parkolóba viszont utánam jött.
-Hilary, kérlek! Beszélnünk kellene.
-Én nem így gondolom.- elindultam az autómhoz, de nem néztem szét, és majdnem elütött egy autó, de Edward elrántott.
-Hilary jól vagy?
-Miért nem hagytad, hogy elüssön?
-Mert szeretlek. És csakis téged szeretlek.
-És Ashley-t szereted?
-Nem. Mondtam, hogy csak téged szeretlek.
-Akkor miért csókoltad meg?
-Én nem csókoltam meg. Ő esett nekem. Nagyon sajnálom, de nem tudtam elmondani eddig, mert nem álltál velem szóba.- Láttam, ahogy Ashley kijött a suliból, és minket néz. Megfogtam Edward nyakát, és magamhoz húztam, majd megcsókoltam. Mikor felnéztem, láttam, hogy Ashley majdnem felrobban. Elhúzódtam Edward-tól. Teljesen le volt dermedve. Amikor telefonom csörögni kezdett, csak akkor tért észhez.
-Szia Hilary! Carlise vagyok.
-Szia!
-Azért hívtalak, mert ha ide tudsz jönni, akkor leveszem a gipszed.
-Mindjárt ott leszek.
Leraktam a telefont, majd Edward-ra néztem.
-Be kell mennem a kórházba.
-Persze. Elkísérjelek?
-Köszi, de szerintem egyedül is menni fog. De ha végeztem, átmegyek hozzád.
-Várni foglak.- Még váltottunk egy csókot, majd beszálltam a kocsimba. A kórház felé vettem az irányt. Carlise levette a gipszem, és ő is elmondta, amit Alice. A végén elmondtam neki, hogy már kibékültem vele. Mikor végeztem elindultam Edward-hoz. A ház előtt állt egy másik autó, amikor odaértem. Meg akartam nyomni a csengőt, de csak kiabálást hallottam. Bátorkodtam bemenni az ajtón. Ashley és Edward veszekedtek éppen. Nem vették észre, hogy bementem, ezért folytatták a kiabálást.
-Nem érted, hogy Hilary-t szeretem?
-Nem értem, hogy mit tudsz szeretni rajta.
-Szállj már le rólam! Nem szeretlek, és nem is foglak sose szeretni! Nem érted?
-De mit szeretsz rajta?
-Mindent. Leginkább azt, hogy nem olyan, mint te.- Ashley megfordult, és döbbenten látta, hogy ott állok az ajtóban, majd elviharzott mellettem.
-Ez meg mi volt?- kérdeztem értetlenül.
-Nem tudja felfogni, hogy nem őt szeretem, hanem téged!
-Szeretsz?
-Persze. Senki mást nem szeretek rajtad kívül. És te szeretsz?
Válasz helyett inkább odamentem hozzá és megcsókoltam.
-Szerinted?
-Ezt igennek vehetem?
-Igen. De mi történt az előtt, mielőtt ideértem volna?
-Mikor értél ide?
-Amikor megmondtad neki, hogy engem szeretsz.
-Nem sok történt előtte. Ideállított, meg akart csókolni, de nem hagytam, aztán meg veszekedtünk.
-Biztos nem történt semmi?
-Persze. Nem hiszed el?
-Ha te mondod, hiszek neked. Rájöttem, hogy jobban kell bíznom benned.
-Annyira szeretlek.- ölelt meg Edward.
-Én is téged.
-Annyira sajnálom.
-Mit? Nem tettél semmit.
-Tudod ma szörnyen néztél ki.
-Azt sejtettem, amikor a tanár megkért, hogy rakjam vissza a szemüvegem.
-Annyira sajnálom.
-Ezt egyszer már mondtad, de én nem haragszom rád. Én nem hagytam, hogy megmagyarázd.
-Nem akarom soha többet látni azt a csajt!
-Azt nehéz lesz elkerülni, mivel oda jár a suliba.
-El kellene utazni egy időre.
-Itt akarsz hagyni? Ne tedd ezt velem!- hirtelen pánikba estem.
-Hilary nyugi! Nem akarlak itt hagyni. Arra gondoltam, hogy velem jöhetnél te is.
-De hova akarsz menni?
-Azt még nem tudom, de ki fogok találni valamit. És már ki is találtam!- ujjongott Edward.
Meghoztam a következő részt!
Köszönöm szépen a kommenteket, amiket előző részekhez írtatok!
Kérlek írjatok most is kommit, mert még sose írtam másnak a szemszögéből.
Remélem azért tetszeni fog, és azt is remélem nem letttúl nyálas vagy valami!
Jó olvasást mindenkinek!
Puszy Chanel
Edward szemszöge
Hilary vajon hol lehet?- gondolkodtam el. Aztán mikor Leilát sem találtam sehol eszembe jutott, hogy lehet, hogy együtt vannak valahol és beszélgetnek.
-Szia! Ashley White vagyok!- mutatkozott be.
-Szia! Edward Cullen. Bocsi, de nem láttad valahol Hilary-t?
-Sajnálom, de nem. A barátnőd?
-Igen.- válaszoltam büszkén.
„Mi olyan érdekes azon a csajon?”- hallottam a gondolatait. „Én érdekesebb vagyok! Foglalkozna inkább velem! De ami késik, az nem múlik.”
Hogy lehet ilyen egy lány? Hogy juthatnak ilyenek egyáltalán az eszébe?!
Közelebb lépett hozzám. Magához rántott, majd a szája közeledni kezdett felém. A száját rárakta az enyémre, majd a nyelvét ledugta a torkomig. Amikor észhez tértem eltoltam magamtól.
-Mit képzelsz magadról?- kiabáltam vele, mire a zene elhallgatott, és mindenki minket nézett.- Az előbb mondtam, hogy van barátnőm!- kiabáltam hangosabban.
-Edward!- jött mellém Alice.- Hilary!
-Mi történt vele?
„Hilary-nek balesete lesz!”- megmutatta a képet, amit látott.
-Gyere, siessünk! Nem eshet baja.- húztam el Alice-t.- Leila hol van?- kérdeztem gyorsan.
-Itt vagyok!- lépett elő a tömegből.
-Megkérhetlek valamire?
-Persze.
-El kell mennünk, és meg szeretnélek kérni, hogy vigyázz a házra, amíg visszaérünk. Ígérem, hogy sietni fogunk.
-Persze. Vigyázni fogok!
-Ashley kérlek, menj innen, amíg szépen mondom!- fordultam vissza felé.
Ashley fogta magát, és kiviharzott az ajtón.
A többiek már kint voltak a garázsban rám várva. Alice már elmondta nekik, hogy mit látott. Gyorsan bepattantunk az autókba, és elindultunk mindannyian, arra, amerre Alice mondta. Nem olyan messze a házunktól megpillantottuk Hilary új autóját. Gyorsan kiugrottam az autóból, és odafutottam hozzá. Kinyitottam az autót, de Hilary eszméletlen volt. Vér illatát éreztem. Bódító volt, de nagy nehezen ellen tudtam állni a kísértésnek. Kiemeltem Hilary-t az autóból, és akkor láttam, hogy a feje vérzik. Alice és Jasper hátrébb álltak, de így is nagy önuralom kellett nekik, hogy tartóztassák magukat. Lefektettem a földre Hilary-t. Carlise megvizsgálta, és megnyugtatott, hogy nincs semmi baja. De ha nincs semmi baja, akkor miért nem tért magához?
-Mindjárt felébred.- informált Alice, látva a nyugtalanságom. Gondolatban már számolt vissza. „5…4…3…2…és 1.”
Hilary szépen lassan kinyitotta a szemét.
-Kicsim jól vagy?- kérdeztem.
-Hagyjál békén.- lökte el a kezemet magáról. Nem tudom, hogy mi baja lehet. Értetlenül néztünk rá mindannyian.
„Haver, a csajod nagyon beüthette a fejét!”- gondolta Emmett.
-Kuss legyen Emmett!- kiabáltam rá.
-Hilary mi a baj?- kérdeztem újra.
-Nem érted, hogy hagyj békén?- kiabált, majd beült a kocsijába. Nem hagytam, hogy elmenjen. Megfogtam az ajtót, mielőtt még becsukta volna.
-Elmondanád, hogy mi bajod van?
-Azt hittem, hogy te más vagy! De te is csak ugyan olyan vagy, mint az összes többi! Nem hittem volna! Soha többet nem akarlak látni!- kiabált rám. Minden egyes szava egy tőr volt a „szívembe”. Hagytam, hogy becsukja az ajtót, és néztem, ahogy elhajt. A többiek épp annyira le voltak dermedve, mint én. Ők se tudták, hogy mi volt ez. Rosalie és Alice felé fordultam.
-Nem mennétek utána, hogy beszéljetek vele? Fogalmam sincs, hogy mi baja lehet, de veletek talán szóba áll.
-Persze. Megyünk is.- válaszolta Rosalie, majd beültek a sárga Porsche-ba, és utána mentek.
Hilary szemszöge
Fájt kimondanom, hogy soha többé nem akarom látni, de nagyon nagyot csalódtam benne, amikor láttam Ashley-vel csókolózni. Meg kell mondanom, hogy jól kezdődik az élet. Ennél rosszabb születésnapom, még nem volt soha az életben. Most egy kicsit lassabban hajtottam, mert nem akarok meghalni. Hiszem, hogy egyszer megtalálom az igaz szerelmet, még ha az nem is Edward mellett van. Eddig tudom, hogy biztos voltam benne, hogy Edward lesz az igazi, mert nem hittem, hogy csalódni fogok benne valaha az életben is. A könnyeim annak ellenére, hogy nem akartam sírni patakokban folytak. A vissza pillató tükörben Alice sárga Porschéját pillantottam meg. Odahajtott mellém, és intett, hogy húzódjak le. Edward-ot nem láttam sehol, ezért lehúzódtam. A könnyeimet letöröltem, hogy ne lássák Rosalie-val, hogy sírtam. Igaz így is, úgy is látja. Úgy szálltam ki a kocsimból -amit nagyon szeretek, annak ellenére, hogy Edward-tól is kaptam-, mint akit nem érdekel, hogy a szeme előtt csalták meg. Alice, és Rosalie ott termettek mellettem.
-Hilary mi a baj?- kérdezte Rosalie. A könnyeim megint elkezdtek potyogni.
-Edward... Edward megcsal.- szipogtam.
-Az nem lehet.- hitetlenkedett Alice.
-Pedig láttam Ashley-vel.
-Ki azaz Ashley?- kérdezte mérgesen Rosalie.
-Egy új lány a suliból.- válaszolt helyettem Alice.
-Az jó, mert lesz lehetőségem akkor kikaparni a szemét.- mérgelődött Rosalie.
-Rose!- szólt rá Alice.- Mit láttál pontosan?
-Azt, hogy Ashley-vel smárolt a bulin.
-Edward nem csalt meg. Ashley mászott rá. Aztán ott mindenki előtt szépen ki is osztotta.- folytatta Alice.
Lehet, hogy tényleg nem csalt meg? De nem úgy látszott, mint aki nagyon tiltakozott volna. Most nem tudom, hogy mit csináljak.
-Gondold át, amit mondtam.- mondta Alice.- Most szerintem jobb lenne, ha haza mennél aludni, mert ami azt illeti egy kicsit, szörnyen nézel ki.
-Köszi Alice! De ez most a legkevésbé érdekel. Amúgy köszi, hogy ezt elmondtátok.
-Én nem mondtam semmit, de szívesen.- mondta Rosalie.
-Megtennétek nekem valamit?- kérdeztem.
-Persze, de pofont nem adunk át.- mondta Alice.
-Nem kell. Ez nem pofon. Edward-nak üzenem, hogy, ha beszélni akarok vele, akkor majd megkeresem, de addig, ha lehetséges hagyjon békén, kerüljön el nagy ívben.
-Átadjuk.- mondta Alice.- De vezess óvatosan. Nem szeretném mégegyszer látni azt a képet, amit láttam. Jah, és rajtad tartom a szemem.
Beültem a kocsimba, és elhajtottam. Mivel még nem akartam hazamenni, lementem a tengerpartra. Lent a parton leültem egy farönkre, és néztem a sötét tengert. Ránéztem az órámra, hogy mégis tudjam, hogy mikor kellene hazamennem. Az órám már hajnali kettőt mutatott.
-Nem ünnepelned kellene, az egerek itatása helyett?- kérdezte egy ismerős hang. Megfordultam, és Jacob állt mellettem.
-Semmi kedvem ünnepelni Ez életem legrosszabb születésnapja.
-Miért mi történt?
-Nem akarom rád zúdítani a problémáim.
-Nyugodtan sírd ki magad a vállamon.- leült mellém a farönkre, és várta a magyarázatom.
-Edward-ot láttam egy másik lánnyal csókolózni.
-Mekkora egy szemét.
-Alice szerint Ashley mászott rá Edward-ra. Nem tudom, hogy most mit higgyek.
-Szerintem hallgass a szívedre.
-Köszönöm.- mondtam neki, majd megöleltem, majd nyomtam egy puszit az arcára.- Bocsi, de most haza kell mennem.
-Semmi baj. Aztán majd mondd el, hogy-hogy döntöttél.
-Mindenképpen. Akkor, szia!
-Szia! Örülök, hogy beszélhettünk.
-Én is.
Mikor hazaértem, anyáék már rég aludtak. Csendben felmentem a szobámba, nehogy felébredjenek. Mikor felértem, az első dolgom az volt, hogy bezártam az ablakot. Lefeküdtem az ágyamra, és csak sírtam. Nem tudtam elaludni, ezért bevettem két szem altatót, hogy álom mentes legyen, vagyis Edward mentes legyen az éjszakám.
Reggel a telefonom ébresztett. Kimentem a fürdőbe. Nem akartam belenézni a tükörbe, de aztán mégis belenéztem. A szemeim vörösek voltak, és a szemeim alatt hatalmas karikák. Mint egy hulla olyan voltam. Feltettem egy kis alapozót, hogy javítsak egy kicsit az állapotomon. Szerintem sikerült is. Majd a szekrényemhez sétáltam. Ma nagyon lehangolt voltam, ezért egy fekete összeállításnál maradtam. Ami egy fekete felsőből, egy fekete nadrágból, egy edzőcipőből, és egy fekete napszemüvegből állt. Kicsit biztos megnéznek ma a suliban, mivel elég borongós az idő, én meg majd odaállítok napszemüvegben. De még mindig jobb, mintha megbámulnak, és kibeszélnek a kisírt szemeim miatt. Amikor a gondolataim megint Edward-ra terelődtek, elkezdtek potyogni a könnyeim. Erőt vettem magamon, mert nem szabad, hogy lássa, hogy ennyire kiborított. Elindultam a suliba. A parkolóban alig találtam parkolóhelyet. Már csak egy volt, és persze azaz egy Edward Volvo-ja mellett volt. Mintha észre se vettem volna, elmentem mellette.
-Hilary várj már meg!- kiabált utánam Leila. Megfordultam, és egy pillanatra láttam, hogy engem nézett aggódva minden Cullen.
-Szia. Jól vagy? Minek ez a napszemüveg?
-Szia. Ami azt illeti még élek, de nem hiszem, hogy szeretnéd, ha levenném a szemüveget.
-Nem lehet olyan szörnyű.- levettem a szemüveget. Ránéztem Edward-ékra, akik szörnyülködve néztek rám.
-Rakd vissza gyorsan.- utasított Leila.
-Szerinted mit akarok? Amúgy, hogy kerülsz ide? Azt hittem, hogy visszamentél már.
-Mostantól én is idejárok ebbe a suliba. Ideköltöztünk.
-Ennek nagyon örülök.- öleltem meg.- De most menjünk be.
Az első órán Edward mellett ültem.
-Kisasszony!- szólított meg a tanár úr.- Megtenné, hogy idebent leveszi azt a szemüveget?
-Muszáj?- kérdeztem vissza.
-Igen. Ez egy oktatási intézmény.- levettem a szemüveget, mire majdnem mindenki száját ugyan az a mondat hagyta el. „Te Jó Isten! Mi történt vele?” elővettem a kistükröm, hogy megnézzem tényleg olyan szörnyű-e. Az alapozóm, annak ellenére, hogy vízálló volt, teljesen elmosódott. A szemem, pedig most még vörösebb volt. Ránéztem Edward-ra, aki csak lesütötte a szemét. Az óra hátra levő részében a tanár úr megengedte, hogy visszarakjam a napszemüvegem, mert nem bírt rám nézni. Edward viszont egész órán engem nézett. Éreztem a tekintetét magamon. Mikor vége volt az óránknak, rögtön kirohantam a teremből. Több közös óránk nem volt. Az ebédlőben, pedig nagy ívben elkerültem. Nem akart egyszer sem beszélni velem. Ezek szerint átadták az üzenetem a lányok neki. A parkolóba viszont utánam jött.
-Hilary, kérlek! Beszélnünk kellene.
-Én nem így gondolom.- elindultam az autómhoz, de nem néztem szét, és majdnem elütött egy autó, de Edward elrántott.
-Hilary jól vagy?
-Miért nem hagytad, hogy elüssön?
-Mert szeretlek. És csakis téged szeretlek.
-És Ashley-t szereted?
-Nem. Mondtam, hogy csak téged szeretlek.
-Akkor miért csókoltad meg?
-Én nem csókoltam meg. Ő esett nekem. Nagyon sajnálom, de nem tudtam elmondani eddig, mert nem álltál velem szóba.- Láttam, ahogy Ashley kijött a suliból, és minket néz. Megfogtam Edward nyakát, és magamhoz húztam, majd megcsókoltam. Mikor felnéztem, láttam, hogy Ashley majdnem felrobban. Elhúzódtam Edward-tól. Teljesen le volt dermedve. Amikor telefonom csörögni kezdett, csak akkor tért észhez.
-Szia Hilary! Carlise vagyok.
-Szia!
-Azért hívtalak, mert ha ide tudsz jönni, akkor leveszem a gipszed.
-Mindjárt ott leszek.
Leraktam a telefont, majd Edward-ra néztem.
-Be kell mennem a kórházba.
-Persze. Elkísérjelek?
-Köszi, de szerintem egyedül is menni fog. De ha végeztem, átmegyek hozzád.
-Várni foglak.- Még váltottunk egy csókot, majd beszálltam a kocsimba. A kórház felé vettem az irányt. Carlise levette a gipszem, és ő is elmondta, amit Alice. A végén elmondtam neki, hogy már kibékültem vele. Mikor végeztem elindultam Edward-hoz. A ház előtt állt egy másik autó, amikor odaértem. Meg akartam nyomni a csengőt, de csak kiabálást hallottam. Bátorkodtam bemenni az ajtón. Ashley és Edward veszekedtek éppen. Nem vették észre, hogy bementem, ezért folytatták a kiabálást.
-Nem érted, hogy Hilary-t szeretem?
-Nem értem, hogy mit tudsz szeretni rajta.
-Szállj már le rólam! Nem szeretlek, és nem is foglak sose szeretni! Nem érted?
-De mit szeretsz rajta?
-Mindent. Leginkább azt, hogy nem olyan, mint te.- Ashley megfordult, és döbbenten látta, hogy ott állok az ajtóban, majd elviharzott mellettem.
-Ez meg mi volt?- kérdeztem értetlenül.
-Nem tudja felfogni, hogy nem őt szeretem, hanem téged!
-Szeretsz?
-Persze. Senki mást nem szeretek rajtad kívül. És te szeretsz?
Válasz helyett inkább odamentem hozzá és megcsókoltam.
-Szerinted?
-Ezt igennek vehetem?
-Igen. De mi történt az előtt, mielőtt ideértem volna?
-Mikor értél ide?
-Amikor megmondtad neki, hogy engem szeretsz.
-Nem sok történt előtte. Ideállított, meg akart csókolni, de nem hagytam, aztán meg veszekedtünk.
-Biztos nem történt semmi?
-Persze. Nem hiszed el?
-Ha te mondod, hiszek neked. Rájöttem, hogy jobban kell bíznom benned.
-Annyira szeretlek.- ölelt meg Edward.
-Én is téged.
-Annyira sajnálom.
-Mit? Nem tettél semmit.
-Tudod ma szörnyen néztél ki.
-Azt sejtettem, amikor a tanár megkért, hogy rakjam vissza a szemüvegem.
-Annyira sajnálom.
-Ezt egyszer már mondtad, de én nem haragszom rád. Én nem hagytam, hogy megmagyarázd.
-Nem akarom soha többet látni azt a csajt!
-Azt nehéz lesz elkerülni, mivel oda jár a suliba.
-El kellene utazni egy időre.
-Itt akarsz hagyni? Ne tedd ezt velem!- hirtelen pánikba estem.
-Hilary nyugi! Nem akarlak itt hagyni. Arra gondoltam, hogy velem jöhetnél te is.
-De hova akarsz menni?
-Azt még nem tudom, de ki fogok találni valamit. És már ki is találtam!- ujjongott Edward.
2010. március 18., csütörtök
XII. rész
Sziasztok!
Most kivételesen nem szombaton hoztam a frisst, de ehhez ne szokjatok hozzá!
Meg szeretném köszönni a 13 rendszeres olvasót, az 1000 látogatót, és persze a hozzászólásokat is!
A következő friss időpontját még nem tudom, mert a jövőhéten majdnem minden napra várható egy tz!:S
A végéért, kérlek, ne szidjatok össze nagyon! Remélem tetszeni fog ez a rész!
Jó olvasást mindenkinek!
Puszy Chanel
Mikor felnéztünk, döbbenten láttuk Edward-dal, hogy…
Edward-dal felnéztünk, és láttuk, hogy ott áll az ajtóban Alice, Rosalie, Jasper és Emmett.
-Muszáj nektek folyton egymás torkát vizsgálgatnotok?- kérdezte Emmett.
-Közöd?- kérdeztem tőle. Cukkolásképpen odahajoltam Edward-hoz, és megcsókoltam.
-Na ezt nem nézem tovább.- pufogott Emmett. Elkapta Rosalie-t, hátradöntötte és elkezdtek smárolni.
-Ebből elég volt.- szólalt meg Alice.
-Ők kezdték.- mutogatott Emmett, mint egy óvodás.
-Ti meg folytattátok.- vágtam vissza.
-Mint két óvodás.- gúnyolódott Alice. -Emmett és Rosalie, fent folytathatjátok!- adta ki a parancsot Alice.
-Folytatjuk is!- válaszolt Emmett.
-Nekem mennem kell.- szólaltam meg.
-Muszáj?- kérdezte Edward.
-Még meg kell csinálnom a leckét.
-Akkor hazaviszlek.- mondta Edward.- Ez hülye kifogás.- súgta a fülembe.
Elköszöntem Alice-től, és már mentünk is haza. Mikor hazaértünk kerestem egy vázát, hogy a virágot beletegyem. Persze, hogy anya itthon volt.
-Hát ez?- kérdezte meglepetten.
-Kaptam.
-Kitől?
-Edward-tól.- mutattam felé.
-Már értem.- leesett neki. Jó nagyot puffant. Gondoltam magamban. Amíg a virágot beleraktam egy vázába, Edward felment a szobámba. A virágot felvittem a szobámba, majd leraktam az asztalomra. A táskámból a könyveket kipakoltam az ágyamra.
-Mit csinálsz?- nézett értetlenül.
-A leckét. Mondtam, hogy még meg kell csinálnom.
-Segítek.- ajánlotta fel.
-Lehet, hogy nem ártana.- nekiláttunk előbb a mateknak, majd a franciának, és így tovább. Másfél óra alatt végeztünk is.
-Köszönöm.- mondtam, majd megcsókoltam.
-Ezért megérte.- villantotta meg a féloldalas mosolyát.
Másnap reggel borongós időre ébredtem. Edward nem volt sehol, pedig megígérte, hogy itt lesz, amikor felébredek. Így, hogy nem volt mellettem, nem is volt kedvem felkelni. Egyszer csak kinyílt az ajtó, és Edward lépett be rajta egy tálcával a kezében.
-Jó reggelt! Azt hittem, hogy alszol még.
-Most ébredtem fel az előbb.
-Hoztam reggelit.
-Nem vagyok éhes, de ha akarod, megkóstolhatom.
-Sajtos rántotta, és egy kis tea. Nem vagyok nagy szakács, de remélem ízleni fog.- letette elém a tálcát. Leült velem szembe az ágyra, és várta a reakciómat. Megkóstoltam a rántottát.
-Hát ez… - húztam az agyát.- fantasztikus.- dicsértem meg.
-Ízlik?
-Persze. Nem is tudtam, hogy tudsz főzni.
-Én se.- mosolygott.
Miután megettem a reggelit, felöltöztem, és rendbe szedtem magam.
A mai nap tök ugyan olyan volt, mint az összes többi.
Suli után Edward hazavitt. Ma is segített a leckében, mint tegnap, és ma is megjutalmaztam egy hosszú csókkal. Este sajnos haza kellett mennie, mert Carlise ma ért haza. Most kivételesen egyedül leszek egész éjszaka, de reggel itt lesz értem.
Lefeküdtem aludni, de nem bírtam aludni. Hiányzott, hogy átölelhessem, hogy odabújhassak hozzá, ahogy a hajammal szokott játszani, amikor alszom, pedig csak nemrég ment el.
Az éjjel megint visszatért az álmom. Kiabáltam utána, de most se állt meg, csak ment tovább. Riadtan ültem fel az ágyban. Folyt rólam a víz, meg a könnyeim is potyogtak, ezért elmentem lezuhanyozni. Amikor visszamentem a szobámba, Edward az ágyam szélén ült.
-Jól vagy?- húzott ijedten magához Edward.
-Persze, csak rosszat álmodtam. De mit keresel itt?
-Alice-nek látomása volt, hogy sírsz az ágyadban ülve. Mikor elmondta, rögtön idejöttem. Le kellene feküdnöd. Fáradtnak tűnsz.- kimásztam az öléből, és lefeküdtem az ágyamba.
-Ne menj még el, kérlek!- nagy boci szemekkel néztem rá. Odafeküdt mellém, én, pedig ráraktam a fejem a mellkasára. Pár pillanattal később már álomba is merültem.
Reggel szokás szerint Edward ébresztett.
-Kicsim ébredj! Már mennünk kellene, mert elkésünk.- rögtön kipattant a szemem.
-Elaludtam?
-Úgy tűnik. Siess, nehogy elkéssünk.- kiugrottam az ágyból, és a szekrényemhez siettem.
-Mit vegyek fel?- morfondíroztam.- Nincs egy normális göncöm.- Edward csak mosolyogva nézett.
Nagy nehezen sikerült kiválasztanom, hogy mit veszek fel. Egy fekete farmernél, egy fehér felsőnél, egy fehér sálnál, és egy edzőcipőnél maradtam.
-Még hogy nincs egy rendes göncöd?!- gúnyolódott Edward.- Menjünk, mert a végén, még tényleg elkésünk. Edward tempójában simán odaértünk a suliba. Sőt, még korán is érkeztünk. Odamentünk a többiekhez, akik nagyban beszélgettek.
-Sziasztok.- köszöntem.
-Szia.- ugrott a nyakamba Alice.
-Szia.- köszöntek egyszerre a többiek is.
-Akkor ma megyünk vásárolni?- kérdezte Rosalie.
-Persze.
-Én sajnos nem tudok menni.- szomorkodott Alice.
-Miért?
-Az hosszú. Majd elmondom,Majd legközelebb bepótoljuk a vásárlást.- kacsintott Alice rám.
-Persze. Mikor indulunk?- kérdeztem Rosalie-t.
-Majd érted megyek suli után. Oksi?
-Persze.
A nap, vagyis az órák gyorsan elteltek, főleg Edward mellett. Suli után hazavitt, de most nem jött be. Rosalie nem sokkal később jött is értem a piros BMW-vel.
-Szia.- köszöntem, amikor beültem mellé.
-Szia. Mehetünk?
-Hát persze. Ebben a családban mindenki ilyen gyorsan vezet?- kérdeztem egy kis idő után, mikor már úton voltunk.
-Miért? Most nem is vezetek gyorsan.
-A 120 km/h ezek szerint nem sok?
-Nálam nem.
-Jó tudni.
Odaértünk a parkolóba szerencsére. És még élek is. Ennyire még sose örültem.
Minden üzletet végig kellett járni Rose-sal. Majdnem minden ruhát felpróbáltatott velem, és majdnem mindet meg is kellett venni. Hiába mondtam, hogy nincs annyi pénzem, hogy megvegyem az egész boltot. Többször kellett kimenni az autóhoz, hogy lepakoljuk a csomagokat.
-Most már mehetünk.- szólalt meg Rose, miután ránézett az órájára.
Hogy érti, hogy most már? Nah mindegy.
Fél óra alatt odaértünk hozzájuk. Bent sötétvolt. Nem égett sehol se a villany, amit nem értettem. Biztos elmentek vadászni. Mikor beléptünk, és feloltottuk a villanyt teljesen ledöbbentem.
-Boldog születésnapot!- kiabálták. Ledermedve álltam, mint akinek földbe gyökerezett a lába. Csak később esett le, hogy ma van a szülinapom, és elfelejtettem. Edward odajött hozzám.
-Boldog szülinapot!- köszöntött fel, majd megcsókolt.
Mindenki szépen sorba odajött felköszönteni. A suliból mindenki itt volt. Még anya és apa is itt volt, de nem sokáig. Az egyik sarokban egy furcsa lányt pillantottam meg, aki baseball sapkában, és napszemüvegben volt. Odamentem hozzá. Mikor levette a szemüveget és a sapkát, meg se tudtam szólalni.
-LEILA!!!- kiabáltam, és a nyakába ugrottam örömömben.- Hogy kerülsz ide?
-A barátodnak köszönd.- mutatott Edward-ra, aki minket nézett. Küldtem egy puszit neki, és egy köszönömöt.- Kinyomozta, hogy hol lakom, és eljött hozzám, hogy elhozzon neked meglepetésnek.
-Úgy örülök, hogy itt vagy!- öleltem meg újra.
-Én is! Mesélj el mindent! Milyen a suli, meg persze, hogy-hogy jöttél össze Edward-dal, aki mellesleg nagyon jó pasi.
-Hé!- állítottam le.- Ő az enyém!
-Tudom, de attól még lehet jó pasi. Nem?
-Nah milyen bulit szerveztem neked?- ugrott oda mellém Alice.
-Nagyon jó! Ezért nem tudtál eljönni vásárolni?
-Ezért, de remélem megérte.
-Szerintem meg. És köszönöm.- öleltem meg, és nyomtam egy puszit a hideg arcára.
-Mindjárt jövök.- szólaltam meg. Odasétáltam Edward-hoz. Nem látta, hogy megyek, mert Emmett-tel beszélgetett. Hátulról megöleltem. Megfordult az ölelésemben, amikor látta, hogy én vagyok.
-Köszönöm.
-Nincs mit.- közelebb hajolt hozzám, hogy megcsókoljon. –Van egy meglepetésem.
-Mondtam, hogy nem szeretném, ha rám költenéd a pénzed.
-Nemcsak tőlem kapod. A szüleid is beleszálltak.- bekötötte a szemem, és elvezetett valahova. Levette a kendőt, és a garázsban találtam magam. Egy Audi TT Coupe állt előttem egy hatalmas piros masnival a tetején. Az ámulattól nem tudtam megszólalni.
-Tetszik?- kérdezte Edward.
-Ez volt az álmom, hogy egy ilyen kocsim lesz, de mondtam, hogy ne költs rám.
-Nem csak én voltam.- emelte fel a kezét védekezés képen.- Kipróbálod?
-Persze.- letéptem a piros masnit, és beültem. Edward beült mellém, majd elindultunk.
-Még te panaszkodtál a vezetési stílusunkra?- kérdezte Edward út közben.
-Miért?
-Mert már 130-cal tépsz. Lassítanod kellene.
-Persze. Észre se vettem.
Mikor vissza értünk mindenki táncolt, még Leila is valamilyen pasival. Fogalmam sincs kivel. Nem mindenkit ismertem, pedig az én bulim volt. Egy csajszi odajött hozzám. Nagyon szimpatikusnak tűnt.
-Szia! Ashley White vagyok!- nyújtott kezet.
-Szia! Hilary Osment!
-Boldog születésnapot!
-Köszi. Idejársz a sulinkba?
-Igen, de csak hétfőn kezdek, mert most költöztem ide.
-Akkor találkozunk majd a suliba, de most mennem kell.
-Persze.
Elmentem megkeresni Leila-t, hogy beszélgessünk egy kicsit. Gyorsan meg is találtam. Felhúztam Edward szobájába, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni. Elmondtam neki, hogy-hogy jöttünk össze Edward-dal, meg hogy milyen a suli. Elmondta, hogy milyen unalmas a suli, amióta nem vagyok ott, meg, hogy a többieknek is hiányzom már. Nekem is hiányoznak ők, de legjobban Leila hiányzott.
Egy fél óra múlva lementem valamilyen italért. Azt hiszem rosszul tettem, mert megdöbbenve láttam, ahogy Ashley és Edward épp smárolnak. Mintha kést szúrtak volna a szívembe. Kirohantam a garázsba, beültem az autóba és elhajtottam. A könnyeim patakokban folytak. Nem hiszem el! Megcsal és a szülinapi bulimon! Ezt nem hiszem el! Azt hittem, hogy szeret! Ő is csak ugyan olyan, mint az összes többi fiú! Soha többet nem akarom látni! 130-cal hajthattam megint, ha nem többel, mikor észbe kaptam. Aztán úgy döntöttem, ha meghalok, most az sem érdekel. Egy kanyar után egy szarvas állt az úton. Hirtelen rátapostam a fékre, majd minden elsötétült.
Most kivételesen nem szombaton hoztam a frisst, de ehhez ne szokjatok hozzá!
Meg szeretném köszönni a 13 rendszeres olvasót, az 1000 látogatót, és persze a hozzászólásokat is!
A következő friss időpontját még nem tudom, mert a jövőhéten majdnem minden napra várható egy tz!:S
A végéért, kérlek, ne szidjatok össze nagyon! Remélem tetszeni fog ez a rész!
Jó olvasást mindenkinek!
Puszy Chanel
Mikor felnéztünk, döbbenten láttuk Edward-dal, hogy…
Edward-dal felnéztünk, és láttuk, hogy ott áll az ajtóban Alice, Rosalie, Jasper és Emmett.
-Muszáj nektek folyton egymás torkát vizsgálgatnotok?- kérdezte Emmett.
-Közöd?- kérdeztem tőle. Cukkolásképpen odahajoltam Edward-hoz, és megcsókoltam.
-Na ezt nem nézem tovább.- pufogott Emmett. Elkapta Rosalie-t, hátradöntötte és elkezdtek smárolni.
-Ebből elég volt.- szólalt meg Alice.
-Ők kezdték.- mutogatott Emmett, mint egy óvodás.
-Ti meg folytattátok.- vágtam vissza.
-Mint két óvodás.- gúnyolódott Alice. -Emmett és Rosalie, fent folytathatjátok!- adta ki a parancsot Alice.
-Folytatjuk is!- válaszolt Emmett.
-Nekem mennem kell.- szólaltam meg.
-Muszáj?- kérdezte Edward.
-Még meg kell csinálnom a leckét.
-Akkor hazaviszlek.- mondta Edward.- Ez hülye kifogás.- súgta a fülembe.
Elköszöntem Alice-től, és már mentünk is haza. Mikor hazaértünk kerestem egy vázát, hogy a virágot beletegyem. Persze, hogy anya itthon volt.
-Hát ez?- kérdezte meglepetten.
-Kaptam.
-Kitől?
-Edward-tól.- mutattam felé.
-Már értem.- leesett neki. Jó nagyot puffant. Gondoltam magamban. Amíg a virágot beleraktam egy vázába, Edward felment a szobámba. A virágot felvittem a szobámba, majd leraktam az asztalomra. A táskámból a könyveket kipakoltam az ágyamra.
-Mit csinálsz?- nézett értetlenül.
-A leckét. Mondtam, hogy még meg kell csinálnom.
-Segítek.- ajánlotta fel.
-Lehet, hogy nem ártana.- nekiláttunk előbb a mateknak, majd a franciának, és így tovább. Másfél óra alatt végeztünk is.
-Köszönöm.- mondtam, majd megcsókoltam.
-Ezért megérte.- villantotta meg a féloldalas mosolyát.
Másnap reggel borongós időre ébredtem. Edward nem volt sehol, pedig megígérte, hogy itt lesz, amikor felébredek. Így, hogy nem volt mellettem, nem is volt kedvem felkelni. Egyszer csak kinyílt az ajtó, és Edward lépett be rajta egy tálcával a kezében.
-Jó reggelt! Azt hittem, hogy alszol még.
-Most ébredtem fel az előbb.
-Hoztam reggelit.
-Nem vagyok éhes, de ha akarod, megkóstolhatom.
-Sajtos rántotta, és egy kis tea. Nem vagyok nagy szakács, de remélem ízleni fog.- letette elém a tálcát. Leült velem szembe az ágyra, és várta a reakciómat. Megkóstoltam a rántottát.
-Hát ez… - húztam az agyát.- fantasztikus.- dicsértem meg.
-Ízlik?
-Persze. Nem is tudtam, hogy tudsz főzni.
-Én se.- mosolygott.
Miután megettem a reggelit, felöltöztem, és rendbe szedtem magam.
A mai nap tök ugyan olyan volt, mint az összes többi.
Suli után Edward hazavitt. Ma is segített a leckében, mint tegnap, és ma is megjutalmaztam egy hosszú csókkal. Este sajnos haza kellett mennie, mert Carlise ma ért haza. Most kivételesen egyedül leszek egész éjszaka, de reggel itt lesz értem.
Lefeküdtem aludni, de nem bírtam aludni. Hiányzott, hogy átölelhessem, hogy odabújhassak hozzá, ahogy a hajammal szokott játszani, amikor alszom, pedig csak nemrég ment el.
Az éjjel megint visszatért az álmom. Kiabáltam utána, de most se állt meg, csak ment tovább. Riadtan ültem fel az ágyban. Folyt rólam a víz, meg a könnyeim is potyogtak, ezért elmentem lezuhanyozni. Amikor visszamentem a szobámba, Edward az ágyam szélén ült.
-Jól vagy?- húzott ijedten magához Edward.
-Persze, csak rosszat álmodtam. De mit keresel itt?
-Alice-nek látomása volt, hogy sírsz az ágyadban ülve. Mikor elmondta, rögtön idejöttem. Le kellene feküdnöd. Fáradtnak tűnsz.- kimásztam az öléből, és lefeküdtem az ágyamba.
-Ne menj még el, kérlek!- nagy boci szemekkel néztem rá. Odafeküdt mellém, én, pedig ráraktam a fejem a mellkasára. Pár pillanattal később már álomba is merültem.
Reggel szokás szerint Edward ébresztett.
-Kicsim ébredj! Már mennünk kellene, mert elkésünk.- rögtön kipattant a szemem.
-Elaludtam?
-Úgy tűnik. Siess, nehogy elkéssünk.- kiugrottam az ágyból, és a szekrényemhez siettem.
-Mit vegyek fel?- morfondíroztam.- Nincs egy normális göncöm.- Edward csak mosolyogva nézett.
Nagy nehezen sikerült kiválasztanom, hogy mit veszek fel. Egy fekete farmernél, egy fehér felsőnél, egy fehér sálnál, és egy edzőcipőnél maradtam.
-Még hogy nincs egy rendes göncöd?!- gúnyolódott Edward.- Menjünk, mert a végén, még tényleg elkésünk. Edward tempójában simán odaértünk a suliba. Sőt, még korán is érkeztünk. Odamentünk a többiekhez, akik nagyban beszélgettek.
-Sziasztok.- köszöntem.
-Szia.- ugrott a nyakamba Alice.
-Szia.- köszöntek egyszerre a többiek is.
-Akkor ma megyünk vásárolni?- kérdezte Rosalie.
-Persze.
-Én sajnos nem tudok menni.- szomorkodott Alice.
-Miért?
-Az hosszú. Majd elmondom,Majd legközelebb bepótoljuk a vásárlást.- kacsintott Alice rám.
-Persze. Mikor indulunk?- kérdeztem Rosalie-t.
-Majd érted megyek suli után. Oksi?
-Persze.
A nap, vagyis az órák gyorsan elteltek, főleg Edward mellett. Suli után hazavitt, de most nem jött be. Rosalie nem sokkal később jött is értem a piros BMW-vel.
-Szia.- köszöntem, amikor beültem mellé.
-Szia. Mehetünk?
-Hát persze. Ebben a családban mindenki ilyen gyorsan vezet?- kérdeztem egy kis idő után, mikor már úton voltunk.
-Miért? Most nem is vezetek gyorsan.
-A 120 km/h ezek szerint nem sok?
-Nálam nem.
-Jó tudni.
Odaértünk a parkolóba szerencsére. És még élek is. Ennyire még sose örültem.
Minden üzletet végig kellett járni Rose-sal. Majdnem minden ruhát felpróbáltatott velem, és majdnem mindet meg is kellett venni. Hiába mondtam, hogy nincs annyi pénzem, hogy megvegyem az egész boltot. Többször kellett kimenni az autóhoz, hogy lepakoljuk a csomagokat.
-Most már mehetünk.- szólalt meg Rose, miután ránézett az órájára.
Hogy érti, hogy most már? Nah mindegy.
Fél óra alatt odaértünk hozzájuk. Bent sötétvolt. Nem égett sehol se a villany, amit nem értettem. Biztos elmentek vadászni. Mikor beléptünk, és feloltottuk a villanyt teljesen ledöbbentem.
-Boldog születésnapot!- kiabálták. Ledermedve álltam, mint akinek földbe gyökerezett a lába. Csak később esett le, hogy ma van a szülinapom, és elfelejtettem. Edward odajött hozzám.
-Boldog szülinapot!- köszöntött fel, majd megcsókolt.
Mindenki szépen sorba odajött felköszönteni. A suliból mindenki itt volt. Még anya és apa is itt volt, de nem sokáig. Az egyik sarokban egy furcsa lányt pillantottam meg, aki baseball sapkában, és napszemüvegben volt. Odamentem hozzá. Mikor levette a szemüveget és a sapkát, meg se tudtam szólalni.
-LEILA!!!- kiabáltam, és a nyakába ugrottam örömömben.- Hogy kerülsz ide?
-A barátodnak köszönd.- mutatott Edward-ra, aki minket nézett. Küldtem egy puszit neki, és egy köszönömöt.- Kinyomozta, hogy hol lakom, és eljött hozzám, hogy elhozzon neked meglepetésnek.
-Úgy örülök, hogy itt vagy!- öleltem meg újra.
-Én is! Mesélj el mindent! Milyen a suli, meg persze, hogy-hogy jöttél össze Edward-dal, aki mellesleg nagyon jó pasi.
-Hé!- állítottam le.- Ő az enyém!
-Tudom, de attól még lehet jó pasi. Nem?
-Nah milyen bulit szerveztem neked?- ugrott oda mellém Alice.
-Nagyon jó! Ezért nem tudtál eljönni vásárolni?
-Ezért, de remélem megérte.
-Szerintem meg. És köszönöm.- öleltem meg, és nyomtam egy puszit a hideg arcára.
-Mindjárt jövök.- szólaltam meg. Odasétáltam Edward-hoz. Nem látta, hogy megyek, mert Emmett-tel beszélgetett. Hátulról megöleltem. Megfordult az ölelésemben, amikor látta, hogy én vagyok.
-Köszönöm.
-Nincs mit.- közelebb hajolt hozzám, hogy megcsókoljon. –Van egy meglepetésem.
-Mondtam, hogy nem szeretném, ha rám költenéd a pénzed.
-Nemcsak tőlem kapod. A szüleid is beleszálltak.- bekötötte a szemem, és elvezetett valahova. Levette a kendőt, és a garázsban találtam magam. Egy Audi TT Coupe állt előttem egy hatalmas piros masnival a tetején. Az ámulattól nem tudtam megszólalni.
-Tetszik?- kérdezte Edward.
-Ez volt az álmom, hogy egy ilyen kocsim lesz, de mondtam, hogy ne költs rám.
-Nem csak én voltam.- emelte fel a kezét védekezés képen.- Kipróbálod?
-Persze.- letéptem a piros masnit, és beültem. Edward beült mellém, majd elindultunk.
-Még te panaszkodtál a vezetési stílusunkra?- kérdezte Edward út közben.
-Miért?
-Mert már 130-cal tépsz. Lassítanod kellene.
-Persze. Észre se vettem.
Mikor vissza értünk mindenki táncolt, még Leila is valamilyen pasival. Fogalmam sincs kivel. Nem mindenkit ismertem, pedig az én bulim volt. Egy csajszi odajött hozzám. Nagyon szimpatikusnak tűnt.
-Szia! Ashley White vagyok!- nyújtott kezet.
-Szia! Hilary Osment!
-Boldog születésnapot!
-Köszi. Idejársz a sulinkba?
-Igen, de csak hétfőn kezdek, mert most költöztem ide.
-Akkor találkozunk majd a suliba, de most mennem kell.
-Persze.
Elmentem megkeresni Leila-t, hogy beszélgessünk egy kicsit. Gyorsan meg is találtam. Felhúztam Edward szobájába, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni. Elmondtam neki, hogy-hogy jöttünk össze Edward-dal, meg hogy milyen a suli. Elmondta, hogy milyen unalmas a suli, amióta nem vagyok ott, meg, hogy a többieknek is hiányzom már. Nekem is hiányoznak ők, de legjobban Leila hiányzott.
Egy fél óra múlva lementem valamilyen italért. Azt hiszem rosszul tettem, mert megdöbbenve láttam, ahogy Ashley és Edward épp smárolnak. Mintha kést szúrtak volna a szívembe. Kirohantam a garázsba, beültem az autóba és elhajtottam. A könnyeim patakokban folytak. Nem hiszem el! Megcsal és a szülinapi bulimon! Ezt nem hiszem el! Azt hittem, hogy szeret! Ő is csak ugyan olyan, mint az összes többi fiú! Soha többet nem akarom látni! 130-cal hajthattam megint, ha nem többel, mikor észbe kaptam. Aztán úgy döntöttem, ha meghalok, most az sem érdekel. Egy kanyar után egy szarvas állt az úton. Hirtelen rátapostam a fékre, majd minden elsötétült.
2010. március 14., vasárnap
XI. rész
Sziasztok!
Meghoztam a következő részt!
Sajnálom a késést, de tegnap nem voltam itthon egész nap!
A következő részt megpróbálom hamarabb hozni!
Köszönöm a 12 rendszeres olvasót, és a több, mint 800 látogatót! Nagyon örülök neki!
Jó olvasást mindenkinek!
Puszy Chanel
-Beszélnem kell vele!- viharzott ki Edward a szobából.
-Miért kell beszélni-e vele?
-Szerintem az álmaid miatt.- Esme kiment a szobából, majd követte őt Emmett is. Már csak Rosalie maradt ott mellettem. Leült mellém az ágyra, és átölelt.
-Edward itt fog hagyni.- tört már megint rám a sírás.
-Nem fog. Szeret téged.
-Honnan tudod?
-Látom rajta, és azt is látom, hogy még Bellánál is jobban szeret.
-Beszéltem Carlise-sal.- jött be a szobába Edward. Letöröltem a könnyeimet, hogy ne lássa, hogy már megint sírtam, de ezzel szerintem elkéstem.- Elmondtam neki az álmaidat. Azt mondta, hogy van esély rá, hogy az álmaid miatt nem akarnak majd bántani.
-Ez nagyon jó hír.- örvendezett Rosalie, majd kiment a szobából, kettesben hagyva Edward-dal.
-Mi a baj?- kérdezte Edward.
-Semmi.- tagadtam le.
-Látom, hogy van valami baj. Ismerlek már. Kérlek, mondd el.
-Szeretsz engem?
-Persze. Hogy kérdezhetsz tőlem ilyen hülyeséget?
-Csak… kétségeim támadtak.- odahúzott maga mellé, és megcsókolt.
-Még mindig kétségeid vannak?
-Már nem.
-Bennem megbízhatsz. Hidd el, én sose bántanálak.
-Meg is bízom.
-Hazavigyelek?- bólintottam, majd odabújtam hozzá.
Rendbe szedtem magam, majd indultunk is haza.
Anya már otthon volt, amikor hazaértem.
-Hilary te vagy az?- kérdezte, amikor beléptem az ajtón.
-Igen. Szia anya.
-Csókolom.- köszönt Edward.
-Sziasztok.- ölelt meg anya.- Milyen volt a buli?
-Nagyon jó.- mosolyogtam Edward-ra.
-Értem. Fél óra múlva kész lesz a vacsora.
Felmentünk a szobámba. Bekapcsoltam a laptopomat. Megnéztem az e-maileket. A legjobb barátnőm írt egy tucat levelet. Ahogy olvastam a leveleket, éreztem, ahogy potyognak a könnyeim.
-Mi a baj?- kérdezte Edward.
-Semmi, csak hiányzik a legjobb barátnőm.
-Hogy hívják?
-Leila. Óvodáskorom óta ismerem. Mindig számíthattam rá. Mindig elmondtunk egymásnak mindent. Nagyon lökött csaj, de nagyon szeretem. Nagyon, de nagyon hiányzik.- Edward odaült mellém, és szorosan magához ölelt. A kemény, de mégis lágy ajkai közeledtek az enyéimhez, míg teljesen hozzá nem ért. Olyan csodálatosan csókolt, mint mikor legelőször megcsókolt. Heves csókcsatába kezdtünk, amit sajnos meg kellett szakítanom, hacsak nem akartam megfulladni. A homlokomat a homlokának támasztottam, hogy kifújhassam magam.
-Haza kell mennem.- törte meg a csendet Edward.
-Muszáj?
-Igen, de visszajövök, ha akarod.
-Már nagyon hiányzol.
-Még el se mentem.
-De attól hiányozhatsz. Nem?- még egyszer megcsókoltuk egymást, majd el is tűnt.
Egyedül maradtam a gondolataimmal, amíg anya fel nem kiabált, hogy jó lenne, ha mennék vacsorázni. Gyorsan megvacsoráztam, válaszoltam Leila e-maileire, megfürödtem, és lefeküdtem az ágyba. Nem volt már erőm tovább várni Edward-ra, ezért lefeküdtem aludni.
Reggel Edward ébresztett, mondván, hogy elkésünk. Kikászálódtam az ágyból, és kimentem a fürdőbe. Belenéztem a tükörbe, és szó szerint megijedtem magamtól. Nagy nehezen rendbe hoztam magam. Azt hiszem, sikerült emberi külsőt varázsolnom magamnak.
A suli parkolójában Bella már ott volt. Kiszálltam a kocsiból, és odamentem hozzá.
-Szia.- köszöntem neki.
-Hello.
-Beszélni szeretnék veled.
-Miről?
-Arról, hogy mi a fene bajod van.
-Semmi.
-Akkor mégis miért vagy ilyen lekezelő? Az a bajod, hogy összejöttünk Edward-dal?
-És ha az a bajom, akkor mi van?
-De neked ott van Jacob.
-Attól még rosszul eshet. Nem?
-Persze, de attól még nem kellene haragudnod rám.
-De én nem haragszom.
-Biztos?
-Hát persze. Miért haragudnék?
-Akkor majd beszélünk.- visszamentem Edward-hoz, meg a többiekhez, mert csak rám vártak.
-Mehetünk?- kérdeztem.
-Persze.- válaszolt Alice.
Felvánszorogtam a második emeletre, persze Edward segített egy kicsit. Az első órára Edward nem jött be. Biztos valami vizsgálat lesz vagy valami. Leültem Bella mellé, és vártam, hogy vége legyen már az órának, pedig még el se kezdődött. A mobilom rezegni kezdett a zsebemben. Még nem volt bent a tanár, ezért elővettem, hogy megnézzem ki az. Edward küldött üzenetet.
Szia Kicsim!
Még csak tíz perce váltunk el, de már hiányzol. A szünetben lesz egy kis meglepetésem.Szeretlek: Edward.
Milyen meglepetése lehet? Az óra végére megöl majd a kíváncsiság. Az órán felszólított a tanár, de fogalmam se volt, hogy mi a válasz. Még a kérdést se tudtam. Szerencsére Bella leírta a választ, és odaadta a papírt.
-Köszi.- suttogtam.
-Nincs mit.
Végre kicsöngettek. Gyorsan bepakoltam a táskámba, és már rohantam is megkeresni Edward-ot. Nem sokáig kellett keresnem, mert a folyósón, a terem előtt állt. Előhúzott a háta mögül egy hatalmas virágcsokrot, és egy dobozt. A csokor vörös rózsával volt tele.
-Boldog Valentin napot!
-Ma van Valentin nap?
-Igen.
-Teljesen kiment a fejemből.- hogy felejthettem el? Én nem vettem neki semmit. Nagyon szégyellem magam miatta.- Úgy sajnálom. Én nem vettem neked semmit.
-Nem is kell. Nekem az is elég, ha vagy nekem. Kérlek, fogadd el az ajándékot!- elvettem a virágot és a dobozt. A dobozban egy szív alakú nyaklánc volt. Gyönyörű volt.
-Ez gyönyörű.
-Tetszik?
-Még hogy tetszik-e? Ez nagyon szép.
-Szabad?- megfordultam, a hajamat előre vettem, hogy felrakhassa a láncot.
-Nem szeretném, ha rám költenéd a pénzed.- mondtam, miután megfordultam.
-Ki másra költhetném?
-Magadra vagy mondjuk a családodra.
-Arra költöm, akire szeretném, és én rád szeretném.- a kezemet a nyakára raktam. Közelebb húztam magamhoz, és megcsókoltam. Nem sokáig tétlenkedett, mert viszonozta a csókom.
-Nagyon szeretlek.
-Én is.- válaszolta, két csók között. A csengő zavart meg minket. A következő óránk egy emelettel feljebb volt, és a folyosó másik végében. Siettünk, hogy időben odaérjünk, de már bent volt mindenki, beleértve a tanárt is. Mikor beléptünk a terembe, a tanár egy cseppet sem volt kedves.
-Örülünk, hogy megtiszteltek minket a jelenlétükkel.- gúnyolódott.
Persze, hogy mindenki minket bámult. A lányok hüledeztek valamitől. Lenéztem a kezemre, és leesett, hogy miért hüledeztek. El is felejtettem, hogy a kezemben van a csokor. Zavartan a helyemre siettem. Bella szerencsére nem volt itt, aminek most kivételesen nagyon örültem.
Óra után az ebédlőbe mentünk, de előtte a csokromat Edward berakta az autójába. Mikor visszaért, egy teli tálca volt a kezében. Lerakta elém a tálcát, amit ezek szerint nekem hozott.
-Ezt mind nem bírom megenni.- tiltakoztam.
-Muszáj lesz. Addig nem megyünk sehova, ameddig nem eszel meg mindent.
-Nem hiszem, hogy itt akarsz maradni örökre.- neki láttam az evésnek, hogy hamarabb befejezzem.
-Hilary van kedved vásárolni?- kérdezte Alice.
-Persze. Mikor?
-Holnapután.
-Nekem tökéletes.- miután megettem mindent, elindultunk a következő órára. Nekem történelem, Edward-nak pedig kémia órája lesz. Egyikkőnknek se valami fantasztikus órája lesz. Ezen az órán kívül már csak egy volt hátra. A kocsijának nekidőlve várt. Odasétáltam hozzá. Az ajkunk közeledett egymáshoz, míg teljesen össze nem forrt. Egyik kezemmel beletúrtam a hajába, a másikat belecsúsztattam az övébe. Edward mind a két kezét a derekamra rakta, és szorosan magához ölelt. Percekig álltunk így, egymásba mélyedve. Majd zihálva elváltunk egymástól.
-Átjössz ma hozzánk?
-Nem is tudom.
-Legyen ez a Valentin napi ajándékom.
-Átmegyek, de tényleg nagyon sajnálom, hogy elfelejtettem.
-Ugyan már. Miért kérsz bocsánatot folyton?
-Mert nagyon sajnálom.
-Felejtsd már el. Akkor mehetünk egyenesen hozzánk?
-Persze.
Csak Esme volt még otthon. A többieknek „szegényeknek” hét órájuk volt.
-Szia.- köszöntünk Edward-dal.
-Sziasztok.- leült Edward a kanapéra, én, pedig mellé ültem.
-Hogy telt a mai nap?- érdeklődött Esme.
-Nagyon jó volt. Kaptam Edward-tól egy nyakláncot, és egy csokrot. Ja és elfelejtettem, hogy…- nem tudtam befejezni a mondatot, mert Edward befogta a szám.
-Mondtam már, hogy semmi baj.
-Jó, akkor többet nem mondom.
-Nah végre.- mosolygott Edward.
-Carlise mikor jön haza?- kérdeztem.
-Nem tudom még. Szerintem holnap már itthon lesz. De telefonált ma. Azt mondta, hogy sikerült beszélni-e a Voulturi-val. Nem fognak bántani, az álmaid miatt.
-Ez nagyszerű hír.- örvendezett Edward.
-Én most megyek.- szólalt meg Esme, és már a következő pillanatban el is tűnt.
Edward az ölébe húzott, és megcsókolt. Először óvatosabban, majd egyre vadabbul csókoltuk egymást.
-Khm.- köszörülte meg a torkát valaki. Mikor felnéztünk döbbenten láttuk Edward-dal, hogy…
Meghoztam a következő részt!
Sajnálom a késést, de tegnap nem voltam itthon egész nap!
A következő részt megpróbálom hamarabb hozni!
Köszönöm a 12 rendszeres olvasót, és a több, mint 800 látogatót! Nagyon örülök neki!
Jó olvasást mindenkinek!
Puszy Chanel
-Beszélnem kell vele!- viharzott ki Edward a szobából.
-Miért kell beszélni-e vele?
-Szerintem az álmaid miatt.- Esme kiment a szobából, majd követte őt Emmett is. Már csak Rosalie maradt ott mellettem. Leült mellém az ágyra, és átölelt.
-Edward itt fog hagyni.- tört már megint rám a sírás.
-Nem fog. Szeret téged.
-Honnan tudod?
-Látom rajta, és azt is látom, hogy még Bellánál is jobban szeret.
-Beszéltem Carlise-sal.- jött be a szobába Edward. Letöröltem a könnyeimet, hogy ne lássa, hogy már megint sírtam, de ezzel szerintem elkéstem.- Elmondtam neki az álmaidat. Azt mondta, hogy van esély rá, hogy az álmaid miatt nem akarnak majd bántani.
-Ez nagyon jó hír.- örvendezett Rosalie, majd kiment a szobából, kettesben hagyva Edward-dal.
-Mi a baj?- kérdezte Edward.
-Semmi.- tagadtam le.
-Látom, hogy van valami baj. Ismerlek már. Kérlek, mondd el.
-Szeretsz engem?
-Persze. Hogy kérdezhetsz tőlem ilyen hülyeséget?
-Csak… kétségeim támadtak.- odahúzott maga mellé, és megcsókolt.
-Még mindig kétségeid vannak?
-Már nem.
-Bennem megbízhatsz. Hidd el, én sose bántanálak.
-Meg is bízom.
-Hazavigyelek?- bólintottam, majd odabújtam hozzá.
Rendbe szedtem magam, majd indultunk is haza.
Anya már otthon volt, amikor hazaértem.
-Hilary te vagy az?- kérdezte, amikor beléptem az ajtón.
-Igen. Szia anya.
-Csókolom.- köszönt Edward.
-Sziasztok.- ölelt meg anya.- Milyen volt a buli?
-Nagyon jó.- mosolyogtam Edward-ra.
-Értem. Fél óra múlva kész lesz a vacsora.
Felmentünk a szobámba. Bekapcsoltam a laptopomat. Megnéztem az e-maileket. A legjobb barátnőm írt egy tucat levelet. Ahogy olvastam a leveleket, éreztem, ahogy potyognak a könnyeim.
-Mi a baj?- kérdezte Edward.
-Semmi, csak hiányzik a legjobb barátnőm.
-Hogy hívják?
-Leila. Óvodáskorom óta ismerem. Mindig számíthattam rá. Mindig elmondtunk egymásnak mindent. Nagyon lökött csaj, de nagyon szeretem. Nagyon, de nagyon hiányzik.- Edward odaült mellém, és szorosan magához ölelt. A kemény, de mégis lágy ajkai közeledtek az enyéimhez, míg teljesen hozzá nem ért. Olyan csodálatosan csókolt, mint mikor legelőször megcsókolt. Heves csókcsatába kezdtünk, amit sajnos meg kellett szakítanom, hacsak nem akartam megfulladni. A homlokomat a homlokának támasztottam, hogy kifújhassam magam.
-Haza kell mennem.- törte meg a csendet Edward.
-Muszáj?
-Igen, de visszajövök, ha akarod.
-Már nagyon hiányzol.
-Még el se mentem.
-De attól hiányozhatsz. Nem?- még egyszer megcsókoltuk egymást, majd el is tűnt.
Egyedül maradtam a gondolataimmal, amíg anya fel nem kiabált, hogy jó lenne, ha mennék vacsorázni. Gyorsan megvacsoráztam, válaszoltam Leila e-maileire, megfürödtem, és lefeküdtem az ágyba. Nem volt már erőm tovább várni Edward-ra, ezért lefeküdtem aludni.
Reggel Edward ébresztett, mondván, hogy elkésünk. Kikászálódtam az ágyból, és kimentem a fürdőbe. Belenéztem a tükörbe, és szó szerint megijedtem magamtól. Nagy nehezen rendbe hoztam magam. Azt hiszem, sikerült emberi külsőt varázsolnom magamnak.
A suli parkolójában Bella már ott volt. Kiszálltam a kocsiból, és odamentem hozzá.
-Szia.- köszöntem neki.
-Hello.
-Beszélni szeretnék veled.
-Miről?
-Arról, hogy mi a fene bajod van.
-Semmi.
-Akkor mégis miért vagy ilyen lekezelő? Az a bajod, hogy összejöttünk Edward-dal?
-És ha az a bajom, akkor mi van?
-De neked ott van Jacob.
-Attól még rosszul eshet. Nem?
-Persze, de attól még nem kellene haragudnod rám.
-De én nem haragszom.
-Biztos?
-Hát persze. Miért haragudnék?
-Akkor majd beszélünk.- visszamentem Edward-hoz, meg a többiekhez, mert csak rám vártak.
-Mehetünk?- kérdeztem.
-Persze.- válaszolt Alice.
Felvánszorogtam a második emeletre, persze Edward segített egy kicsit. Az első órára Edward nem jött be. Biztos valami vizsgálat lesz vagy valami. Leültem Bella mellé, és vártam, hogy vége legyen már az órának, pedig még el se kezdődött. A mobilom rezegni kezdett a zsebemben. Még nem volt bent a tanár, ezért elővettem, hogy megnézzem ki az. Edward küldött üzenetet.
Szia Kicsim!
Még csak tíz perce váltunk el, de már hiányzol. A szünetben lesz egy kis meglepetésem.Szeretlek: Edward.
Milyen meglepetése lehet? Az óra végére megöl majd a kíváncsiság. Az órán felszólított a tanár, de fogalmam se volt, hogy mi a válasz. Még a kérdést se tudtam. Szerencsére Bella leírta a választ, és odaadta a papírt.
-Köszi.- suttogtam.
-Nincs mit.
Végre kicsöngettek. Gyorsan bepakoltam a táskámba, és már rohantam is megkeresni Edward-ot. Nem sokáig kellett keresnem, mert a folyósón, a terem előtt állt. Előhúzott a háta mögül egy hatalmas virágcsokrot, és egy dobozt. A csokor vörös rózsával volt tele.
-Boldog Valentin napot!
-Ma van Valentin nap?
-Igen.
-Teljesen kiment a fejemből.- hogy felejthettem el? Én nem vettem neki semmit. Nagyon szégyellem magam miatta.- Úgy sajnálom. Én nem vettem neked semmit.
-Nem is kell. Nekem az is elég, ha vagy nekem. Kérlek, fogadd el az ajándékot!- elvettem a virágot és a dobozt. A dobozban egy szív alakú nyaklánc volt. Gyönyörű volt.
-Ez gyönyörű.
-Tetszik?
-Még hogy tetszik-e? Ez nagyon szép.
-Szabad?- megfordultam, a hajamat előre vettem, hogy felrakhassa a láncot.
-Nem szeretném, ha rám költenéd a pénzed.- mondtam, miután megfordultam.
-Ki másra költhetném?
-Magadra vagy mondjuk a családodra.
-Arra költöm, akire szeretném, és én rád szeretném.- a kezemet a nyakára raktam. Közelebb húztam magamhoz, és megcsókoltam. Nem sokáig tétlenkedett, mert viszonozta a csókom.
-Nagyon szeretlek.
-Én is.- válaszolta, két csók között. A csengő zavart meg minket. A következő óránk egy emelettel feljebb volt, és a folyosó másik végében. Siettünk, hogy időben odaérjünk, de már bent volt mindenki, beleértve a tanárt is. Mikor beléptünk a terembe, a tanár egy cseppet sem volt kedves.
-Örülünk, hogy megtiszteltek minket a jelenlétükkel.- gúnyolódott.
Persze, hogy mindenki minket bámult. A lányok hüledeztek valamitől. Lenéztem a kezemre, és leesett, hogy miért hüledeztek. El is felejtettem, hogy a kezemben van a csokor. Zavartan a helyemre siettem. Bella szerencsére nem volt itt, aminek most kivételesen nagyon örültem.
Óra után az ebédlőbe mentünk, de előtte a csokromat Edward berakta az autójába. Mikor visszaért, egy teli tálca volt a kezében. Lerakta elém a tálcát, amit ezek szerint nekem hozott.
-Ezt mind nem bírom megenni.- tiltakoztam.
-Muszáj lesz. Addig nem megyünk sehova, ameddig nem eszel meg mindent.
-Nem hiszem, hogy itt akarsz maradni örökre.- neki láttam az evésnek, hogy hamarabb befejezzem.
-Hilary van kedved vásárolni?- kérdezte Alice.
-Persze. Mikor?
-Holnapután.
-Nekem tökéletes.- miután megettem mindent, elindultunk a következő órára. Nekem történelem, Edward-nak pedig kémia órája lesz. Egyikkőnknek se valami fantasztikus órája lesz. Ezen az órán kívül már csak egy volt hátra. A kocsijának nekidőlve várt. Odasétáltam hozzá. Az ajkunk közeledett egymáshoz, míg teljesen össze nem forrt. Egyik kezemmel beletúrtam a hajába, a másikat belecsúsztattam az övébe. Edward mind a két kezét a derekamra rakta, és szorosan magához ölelt. Percekig álltunk így, egymásba mélyedve. Majd zihálva elváltunk egymástól.
-Átjössz ma hozzánk?
-Nem is tudom.
-Legyen ez a Valentin napi ajándékom.
-Átmegyek, de tényleg nagyon sajnálom, hogy elfelejtettem.
-Ugyan már. Miért kérsz bocsánatot folyton?
-Mert nagyon sajnálom.
-Felejtsd már el. Akkor mehetünk egyenesen hozzánk?
-Persze.
Csak Esme volt még otthon. A többieknek „szegényeknek” hét órájuk volt.
-Szia.- köszöntünk Edward-dal.
-Sziasztok.- leült Edward a kanapéra, én, pedig mellé ültem.
-Hogy telt a mai nap?- érdeklődött Esme.
-Nagyon jó volt. Kaptam Edward-tól egy nyakláncot, és egy csokrot. Ja és elfelejtettem, hogy…- nem tudtam befejezni a mondatot, mert Edward befogta a szám.
-Mondtam már, hogy semmi baj.
-Jó, akkor többet nem mondom.
-Nah végre.- mosolygott Edward.
-Carlise mikor jön haza?- kérdeztem.
-Nem tudom még. Szerintem holnap már itthon lesz. De telefonált ma. Azt mondta, hogy sikerült beszélni-e a Voulturi-val. Nem fognak bántani, az álmaid miatt.
-Ez nagyszerű hír.- örvendezett Edward.
-Én most megyek.- szólalt meg Esme, és már a következő pillanatban el is tűnt.
Edward az ölébe húzott, és megcsókolt. Először óvatosabban, majd egyre vadabbul csókoltuk egymást.
-Khm.- köszörülte meg a torkát valaki. Mikor felnéztünk döbbenten láttuk Edward-dal, hogy…
2010. március 6., szombat
X. rész
Sziasztok!
Meghoztam ismét az új részt!
Remélem tetszeni fog ez a rész is!
Számítok a kommentekre! Remélem megdobtok majd egy-kettővel!
Jó olvasást mindenkinek!
Puszy Chanel
Amikor kinyitottam a szemem akkor láttam, hogy Edward arca öt centire se volt az én arcomtól. Edward szája egyre közelebb ért az én számhoz. Éreztem a hideg leheletét az arcomon. Odaért a szája az én számhoz. Olyan csodálatosan csókolt. Nem tudtam gondolkodni, de egyszer csak észhez tértem. Elhúzódtam tőle. Nem szívesen tettem, de muszáj volt, mert megfulladtam volna, meg mert nem tudom, hogy helyes-e ez az egész.
-Sajnálom.- böktem ki, közben meg kapkodtam a levegőt.
-Nincs miért bocsánatot kérned. Én csókoltalak meg, és én egyáltalán nem bánom, de amit bánok az-az, hogy lassan el kell indulnunk a suliba.
Bementem a fürdőbe, hogy átöltözzek. Levettem a piros ruhámat, lezuhanyoztam, felvettem egy lila nadrágot egy szintén lila V kivágású felsővel. Mikor kimentem a fürdőből Edward ugyan úgy ült a kanapén, mint amikor elmentem. Odamentem hozzá, beleültetett az ölébe, és megcsókolt. Kicsit meglepődtem ezen, de nem sokáig haboztam én is visszacsókoltam. Nagyon jó érzés volt. Legszívesebben egész nap így ültem volna, de megint nekem kellett elhúzódnom.
-Mennünk kellene.- felálltam Edward öléből, hogy összeszedjem a cuccaimat. Megfogtam Edward kezét és megpróbáltam felhúzni a kanapéról. Mintha lenne esélyem ellene. Mint gondoltam nem sok sikerrel jártam, mert a kanapén kötöttem ki.
-Edward ez nem volt szép dolog.- álsértődött képpel elindultam az ajtó felé. Edward hirtelen ott termett előttem.
-Mennünk kellene.
-Jó, de csak, ha kapok cserébe valamit.
-Mit szeretnél?- közelebb húzott magához és még egyszer megcsókolt. Körülbelül tíz perc múlva elindultunk le a lépcsőn, kézen fogva. Még mindenki itthon volt, mert ránk vártak. Mindenki minket nézett. Mikor leesett, hogy még mindig egymás kezét fogtuk, azért néztek. Egy kicsit zavarba jöttem. Edward ezt észrevehette, mert szorosabban megfogta a kezem. Először Alice tért magához.
-Jaj, de örülök nektek!- ugrott a nyakamba Alice.- Tudtam, hogy így lesz.
-Alice!- szólt rá Edward.- Mennünk kell, mert elkésünk.- Edward elindult az autókhoz. A többiek is jöttek utánunk. Edward besegített az autóba, és mindannyian elindultunk.
-Köszönöm.- mondtam már út közben.
-Szívesen! Máskor is, csak előtte áruld el, hogy mit köszöntél meg.
-Hogy megmentettél Alice-től.
-Tudom, hogy milyen Alice, meg mert éreztem, hogy zavarban vagy.- közben megérkeztünk a suliba. Edward kisegített az autóból, egy fantasztikus csók kíséretében. Amikor megfordultam láttam, hogy Bella ott áll a parkoló másik végében. A düh izzott a szemében. Mikor látta, hogy arra nézek, elkapta a fejét és berontott az iskolába.
-Ennyit a nagy barátságunkról.
-Milyen barátság?- Bella felé mutattam. Edward-nak rögtön leesett, hogy miről beszélek.- Ne foglalkozz vele. Én itt vagyok neked. Ez nem elég?
-Nem. Na jó talán.- ugrattam Edward-ot.
A szüneteken kívül legközelebb az ebédlőben találkoztam Edward-dal. Bella egész nap nagy ívben került. De amint Edward már mondta nekem, itt van ő.
-Mi a mai programod?- érdeklődött Alice.
-Alvás és alvás.
-Á. Ezek szerint valaki lefárasztott tegnap?- kacsintott Emmett rám és Edward-ra.
-Muszáj neked mindig rosszra gondolni?- kérdezte Edward.
-Nem muszáj, de mi másra gondolhatnék?
-Gyere át inkább hozzánk.- kérlelt Alice.
-Nem is tudom.
-Gyere át kérlek! Kérlek! Kérlek! Holnap már nem kell korán kelned. Addig alhatsz, ameddig akarsz!- kérlelt még mindig.
-Kérlek!- szólalt már meg Rosalie is.
-Na jó!- adtam meg magam.
Az óráim után Edward hazavitt, hogy összeszedjek pár cuccot. Hagytam egy üzenetet anyának, és már mentünk is tovább.
-Miért vettél Alice-nek egy autót?- kérdeztem már út közben.
-Megkértem valamire.
-Mire?- kíváncsiskodtam tovább.
-Az titok.
-Kérlek, mondd el.- néztem rá nagy boci szemekkel.
-Ne nézz így! Azért vettem neki egy autót, mert megkértem, hogy hívjon meg hozzánk.
-Azért vettél neki egy méregdrága autót, hogy meghívjon?
-Igen. Remélem nem haragszol.
-Dehogy haragszok, de miért nem hívtál te meg?
-Féltem, hogy nemet mondasz.
Mikor odaértünk, bent volt Rosalie és Alice autója a garázsban. Bent ültek a nappaliban a fiúkkal, és valamiről beszélgettek. Észre se vették, hogy megérkeztünk, s ezt kihasználva Edward felkapott, és felvitt a szobájába.
-Le kell mennem, de sietek vissza.
-Muszáj?
-Sajnos igen.
-Miről beszélgettek?
-Majd elmondom később, de most kérlek, maradj itt.- parancsolt rám. Magamhoz húztam és megcsókoltam. Ez a csókja most más volt. Tele volt félelemmel és aggodalommal. Leültem a kanapéra, mikor ki ment a szobából. Nem akartam elaludni, de éreztem, hogy egyre jobban nehezednek el a szempilláim.
Pár órával később felébredtem, de Edward nem volt még sehol. Kimentem a szobából, le a nappaliba. Nem volt lent senki, csak egy boríték az asztalon. Kibontottam, mert az én nevem volt ráírva.
Olyan édesen aludtál, hogy nem volt „szívem” felébreszteni. Elmentünk a többiekkel elintézni valamit. Kérlek, maradj a házban. Kaját találsz a konyhában. Sietek vissza. Érezd magad otthon.
Szeretlek: Edward
Kimentem a konyhába szétnézni. Végig néztem az összes szekrényt, és mind tele volt. Nem találtam olyat, amit nem szeretek. Kivettem az egyik szekrényből egy zacskó kakaós Jó reggeltet. Miután megettem, felmentem vissza Edward szobájába. Végig néztem a CD-ket és a könyveket. Már két órája fent vagyok, de még mindig nincs itthon. Lementem vissza a nappaliba, lefeküdtem a kanapéra, és bekapcsoltam a tv-t unaloműzőnek. Az egyik csatornán valamilyen szerelmes film ment. Becsuktam a szemem, és mikor kinyitottam Edward szobájában találtam magam. Edward ott feküdt mellettem és cirógatta az arcomat. Odabújtam hozzá, és nyomtam egy puszit a szájára.
-Jó reggelt!- szólalt meg a világ leggyönyörűbb hangú pasija.
-Már reggel van?
-Igen. Jól aludtál?
-Igen. Mikor jöttél haza?
-Későn. Már szerintem régen aludtál. De miért nem itt fent feküdtél le?
-Néztem a tv-t, aztán hirtelen elaludtam. Mit kellett tegnap elintéznetek?
-A Volturi idejön.
-Volturi? Az meg mi? És miért jön?
-A mi fajtánk királyi családja. Azért jött, hogy betartsa a törvényeit.
-Milyen törvényt?
-Azt a törvényt, ami szerint vámpírok létezését titokban kell tartani. Aki nem teszi, azt meg kell ölniük.
-Bella miatt jöttek?
-Igen. Meg akarják ölni őt és…
-És engem is.- szakítottam félbe.
-Igen, de nyugodj meg. Nem hagyjuk, hogy bántsanak.
-Hogy fogtok megvédeni?
-Bellára Rosalie, Emmett, Alice és Jasper fog vigyázni felválltva. Rád én fogok, persze csak, ha szeretnéd. Carlise pedig elmegy Volterrába beszélni velük, hogy ne bántsanak titeket.
-Bellára pont Rosalie fog vigyázni?
-Ő vállalta el. De ne félj, mert nem hagyom, hogy bántsanak.
-Nem félek. Megbízom benned.- odahajoltam hozzá és megcsókoltam.
-Nem félsz? Nem félsz attól, hogy bármikor meghalhatsz?
-Nem.- felpattantam a kanapéról, de Edward a karom után nyúlt és visszarántott az ölébe.
-Hova-hova?
-A fürdőbe letusolni, átöltözni stb.
-Így is nagyon jól nézel ki.
-Képzelem. Szóval akkor elengedsz, vagy maradjak így egész nap?- Nagy nehezen elengedett, s kimentem a fürdőbe. Megmostam a fogam, letusoltam, megfésülködtem, és persze átöltöztem. Körül belül fél óra alatt végeztem is, ami nálam rekordidőnek számít. Mikor kiléptem a fürdőből Edward az ajtó előtt állt.
-Azt hittem, hogy sose végzel.
-Most rekordidő alatt végeztem.
-Mi lett volna, ha lassan készülsz el? Akkor már biztos bent lennék. Gyere menjünk le. Már biztos éhes vagy.
-Nem. Nem vagyok éhes.- tiltakoztam, de a gyomrom közbe szólt. Hangosan korogni kezdett.
-Nem úgy hallom.- nézett rám Edward fülig érő vigyorral az arcán.- Gyere menjünk.- húzott le a lépcsőn. Nem volt más választásom, ezért megadtam magam. Lementünk a konyhába, ahol bent volt Esme, Alice és Jasper. Esme éppen valamit készített a konyhában. Alice erősen koncentrált valamire, Jasper pedig csak nézte.
-Jó reggelt.- köszöntem.
-Reggel?- kérdezte Alice.- Nem tudod, hogy már kettő is elmúlt?
-Szia!- köszönt Esme.- Pont jókor jöttél. Kész az ebéd.
-Nem kellett volna.
-Dehogynem. Nem hagyom, hogy éhen halj, mert mi nem eszünk. A kedvencedet készítettem sajtostésztát. Remélem ízleni fog, mert még sose csináltam.
Magam elé vettem a tányért, ami púposra volt rakva. Pont olyan volt, mint amilyet anya szokott csinálni. Nagyon finom volt.
-Ez nagyon finom. Pont olyan, mint, ahogy anya készíti.
-Örülök, ha ízlik.- megettem az egész tányérral annyira ízlett.
-Köszönöm szépen. Nagyon finom volt.
-Egészségedre, de egyél még nyugodtan.
-Köszönöm nem. Nem szeretnék jobban elhízni. Már így is kövér vagyok.
-Dehogy vagy kövér.- ölelt meg Edward és nyomott egy puszit a fejemre.
-Jasper menjünk. Váltsuk le Rosalie-t és Emmett-et.- szólalt meg Alice. Elindultak ki Jasper-rel a garázsba. Edward kiment utánuk. Esme barátságosan odaült mellém.
-Ne aggódj. Nem lesz semmi baj.
-Nem akarok teher lenni a számotokra.- mondtam bűnbánóan.
-Nem vagy teher, és nem te tehetsz erről az egészről.
-De…
- Nincs semmi de. Ha te tehetnél erről az egészről, akkor se haragudhatnánk rád. Ne magad okold. Elég, ha Edward okolja magát.
-Edward magát okolja? De miért?
-Azt hiszi, hogy ő tehet arról, hogy meg akar ölni a Volturi.
-De nem ő tehet róla.- hirtelen Edward megjelent mellettem.- Haza kellene mennem.- pattantam fel a kanapéról.
-Nyugi, Alice beszélt már anyukáddal.
-Oké, de beszélni szeretnék veled.
Edward elindult fel a lépcsőn, én pedig követtem,
-Miért magadat okolod a történtek miatt?- kérdeztem, mikor felértünk a szobájába.
-Én sodortalak veszélybe. Én tehetek erről az egészről.- hajtotta le a fejét. Odaléptem hozzá, az álla alá tettem a kezem, hogy felemeljem a fejét.
-Nem. Te nem tehetsz az egészről.- odahúztam magamhoz, és megcsókoltam. Viszonozta a csókom kis idő múlva.
-Mondtam már, hogy szeretlek?- kérdeztem Edward-tól.- Ha nem mondtam volna még, akkor most mondom. Szeretlek.
-Nem hallottam tisztán.
-Szeretlek.
-Én is.- közelebb hajolt hozzám és megcsókolt.
-Meddig fog tartani ez az egész? És mi fog történni?
-Alice szerint pár nap múlva Carlise már itthon lesz, és senkinek nem lesz semmi baja.
-És akkor mikor mehetek haza?
-Miért? Nem jó itt?
-Dehogy nem. Nekem mindenhol jó, ha te ott vagy.
-Ennek örülök, de le kellene feküdnöd. Már késő van.
-Még nem vagyok fáradt.- lefeküdt a kanapéra, és maga mellé húzott. Ráraktam a fejem a mellkasára, és csak néztük egymást.
-Nem akarlak elveszíteni.- mondta halkan, szinte már suttogta.
-Nem fogsz.
-De ha Carlise nem tud beszélni a Volturival, el kell menekülnünk innen. Sose tudnám megbocsátani magamnak, ha miattam esne bántódásod.
-Nem lesz semmi baj. De ha mégis, akkor nem szeretném, ha magadat okolnád. Nem tehetsz semmiről.
-Lehet, hogy jobb lenne, ha elmennék, hogy nyugodtan tudd élni az életedet tovább.
-Ilyet ne mondj. Én nélküled egy senki vagyok. Belül üres vagyok. Ugye nem fogsz elmenni.- kérdeztem kétségbe esve.
-Nem fogok. Aludj nyugodtan.
-Mégis hogy aludjak, ha ilyeneket mondasz?
-Nyugodtan aludjál. Reggel, ha felébredsz, akkor is itt leszek.
-Biztos?
-Esküszöm.- becsuktam a szemem, és szorosan átöleltem, hogy érezzem, hogy biztos nem hagy itt. Pár perc múlva sikerült is elaludnom.
Egy tisztáson találtam magam. Megpillantottam Edward-ot a tisztás másik végében. Utána szóltam először halkan, majd egyre hangosabban, de Edward elkezdett futni, mintha menekülne előlem. Már olyan hangosan kiabáltam, ahogy a torkomon kifért.
-Itt vagyok. Hilary ébredj fel.- mikor kinyitottam a szemem, felültem a kanapén. Edward az ölébe húzott, és csak akkor láttam, hogy bent van a szobában Esme, Rosalie és Emmett. Mindenki ijedten nézett rám. Ezek szerint nem csak az álmomban kiabáltam.
-Mi történt?
-Megígérted, hogy nem hagysz el.- néztem Edward-ra könnyes szemmel.
-Nem is hagytalak el, hisz itt vagyok.
-De elfogsz. Tudom.
-Honnan vetted?
-Mikor lezuhantam a szikláról, előtte éjszaka megálmodtam, hogy le fogok zuhanni. Meg azt is megálmodtam, hogy szakítani fogsz Bellá-val. Mindenki döbbenten nézett rám.
-Ez most komoly?- kérdezte Edward.
-Igen.
-Miért nem mondtad idáig?
-Mert nem kérdezted.
-Carlise merre van?- nézett Edward a többiekre.
-Körül belül most ért Volterrába.- nézett az órájára Rosalie.
-Beszélnem kell vele.- viharzott ki a szobából Edward.
Meghoztam ismét az új részt!
Remélem tetszeni fog ez a rész is!
Számítok a kommentekre! Remélem megdobtok majd egy-kettővel!
Jó olvasást mindenkinek!
Puszy Chanel
Amikor kinyitottam a szemem akkor láttam, hogy Edward arca öt centire se volt az én arcomtól. Edward szája egyre közelebb ért az én számhoz. Éreztem a hideg leheletét az arcomon. Odaért a szája az én számhoz. Olyan csodálatosan csókolt. Nem tudtam gondolkodni, de egyszer csak észhez tértem. Elhúzódtam tőle. Nem szívesen tettem, de muszáj volt, mert megfulladtam volna, meg mert nem tudom, hogy helyes-e ez az egész.
-Sajnálom.- böktem ki, közben meg kapkodtam a levegőt.
-Nincs miért bocsánatot kérned. Én csókoltalak meg, és én egyáltalán nem bánom, de amit bánok az-az, hogy lassan el kell indulnunk a suliba.
Bementem a fürdőbe, hogy átöltözzek. Levettem a piros ruhámat, lezuhanyoztam, felvettem egy lila nadrágot egy szintén lila V kivágású felsővel. Mikor kimentem a fürdőből Edward ugyan úgy ült a kanapén, mint amikor elmentem. Odamentem hozzá, beleültetett az ölébe, és megcsókolt. Kicsit meglepődtem ezen, de nem sokáig haboztam én is visszacsókoltam. Nagyon jó érzés volt. Legszívesebben egész nap így ültem volna, de megint nekem kellett elhúzódnom.
-Mennünk kellene.- felálltam Edward öléből, hogy összeszedjem a cuccaimat. Megfogtam Edward kezét és megpróbáltam felhúzni a kanapéról. Mintha lenne esélyem ellene. Mint gondoltam nem sok sikerrel jártam, mert a kanapén kötöttem ki.
-Edward ez nem volt szép dolog.- álsértődött képpel elindultam az ajtó felé. Edward hirtelen ott termett előttem.
-Mennünk kellene.
-Jó, de csak, ha kapok cserébe valamit.
-Mit szeretnél?- közelebb húzott magához és még egyszer megcsókolt. Körülbelül tíz perc múlva elindultunk le a lépcsőn, kézen fogva. Még mindenki itthon volt, mert ránk vártak. Mindenki minket nézett. Mikor leesett, hogy még mindig egymás kezét fogtuk, azért néztek. Egy kicsit zavarba jöttem. Edward ezt észrevehette, mert szorosabban megfogta a kezem. Először Alice tért magához.
-Jaj, de örülök nektek!- ugrott a nyakamba Alice.- Tudtam, hogy így lesz.
-Alice!- szólt rá Edward.- Mennünk kell, mert elkésünk.- Edward elindult az autókhoz. A többiek is jöttek utánunk. Edward besegített az autóba, és mindannyian elindultunk.
-Köszönöm.- mondtam már út közben.
-Szívesen! Máskor is, csak előtte áruld el, hogy mit köszöntél meg.
-Hogy megmentettél Alice-től.
-Tudom, hogy milyen Alice, meg mert éreztem, hogy zavarban vagy.- közben megérkeztünk a suliba. Edward kisegített az autóból, egy fantasztikus csók kíséretében. Amikor megfordultam láttam, hogy Bella ott áll a parkoló másik végében. A düh izzott a szemében. Mikor látta, hogy arra nézek, elkapta a fejét és berontott az iskolába.
-Ennyit a nagy barátságunkról.
-Milyen barátság?- Bella felé mutattam. Edward-nak rögtön leesett, hogy miről beszélek.- Ne foglalkozz vele. Én itt vagyok neked. Ez nem elég?
-Nem. Na jó talán.- ugrattam Edward-ot.
A szüneteken kívül legközelebb az ebédlőben találkoztam Edward-dal. Bella egész nap nagy ívben került. De amint Edward már mondta nekem, itt van ő.
-Mi a mai programod?- érdeklődött Alice.
-Alvás és alvás.
-Á. Ezek szerint valaki lefárasztott tegnap?- kacsintott Emmett rám és Edward-ra.
-Muszáj neked mindig rosszra gondolni?- kérdezte Edward.
-Nem muszáj, de mi másra gondolhatnék?
-Gyere át inkább hozzánk.- kérlelt Alice.
-Nem is tudom.
-Gyere át kérlek! Kérlek! Kérlek! Holnap már nem kell korán kelned. Addig alhatsz, ameddig akarsz!- kérlelt még mindig.
-Kérlek!- szólalt már meg Rosalie is.
-Na jó!- adtam meg magam.
Az óráim után Edward hazavitt, hogy összeszedjek pár cuccot. Hagytam egy üzenetet anyának, és már mentünk is tovább.
-Miért vettél Alice-nek egy autót?- kérdeztem már út közben.
-Megkértem valamire.
-Mire?- kíváncsiskodtam tovább.
-Az titok.
-Kérlek, mondd el.- néztem rá nagy boci szemekkel.
-Ne nézz így! Azért vettem neki egy autót, mert megkértem, hogy hívjon meg hozzánk.
-Azért vettél neki egy méregdrága autót, hogy meghívjon?
-Igen. Remélem nem haragszol.
-Dehogy haragszok, de miért nem hívtál te meg?
-Féltem, hogy nemet mondasz.
Mikor odaértünk, bent volt Rosalie és Alice autója a garázsban. Bent ültek a nappaliban a fiúkkal, és valamiről beszélgettek. Észre se vették, hogy megérkeztünk, s ezt kihasználva Edward felkapott, és felvitt a szobájába.
-Le kell mennem, de sietek vissza.
-Muszáj?
-Sajnos igen.
-Miről beszélgettek?
-Majd elmondom később, de most kérlek, maradj itt.- parancsolt rám. Magamhoz húztam és megcsókoltam. Ez a csókja most más volt. Tele volt félelemmel és aggodalommal. Leültem a kanapéra, mikor ki ment a szobából. Nem akartam elaludni, de éreztem, hogy egyre jobban nehezednek el a szempilláim.
Pár órával később felébredtem, de Edward nem volt még sehol. Kimentem a szobából, le a nappaliba. Nem volt lent senki, csak egy boríték az asztalon. Kibontottam, mert az én nevem volt ráírva.
Olyan édesen aludtál, hogy nem volt „szívem” felébreszteni. Elmentünk a többiekkel elintézni valamit. Kérlek, maradj a házban. Kaját találsz a konyhában. Sietek vissza. Érezd magad otthon.
Szeretlek: Edward
Kimentem a konyhába szétnézni. Végig néztem az összes szekrényt, és mind tele volt. Nem találtam olyat, amit nem szeretek. Kivettem az egyik szekrényből egy zacskó kakaós Jó reggeltet. Miután megettem, felmentem vissza Edward szobájába. Végig néztem a CD-ket és a könyveket. Már két órája fent vagyok, de még mindig nincs itthon. Lementem vissza a nappaliba, lefeküdtem a kanapéra, és bekapcsoltam a tv-t unaloműzőnek. Az egyik csatornán valamilyen szerelmes film ment. Becsuktam a szemem, és mikor kinyitottam Edward szobájában találtam magam. Edward ott feküdt mellettem és cirógatta az arcomat. Odabújtam hozzá, és nyomtam egy puszit a szájára.
-Jó reggelt!- szólalt meg a világ leggyönyörűbb hangú pasija.
-Már reggel van?
-Igen. Jól aludtál?
-Igen. Mikor jöttél haza?
-Későn. Már szerintem régen aludtál. De miért nem itt fent feküdtél le?
-Néztem a tv-t, aztán hirtelen elaludtam. Mit kellett tegnap elintéznetek?
-A Volturi idejön.
-Volturi? Az meg mi? És miért jön?
-A mi fajtánk királyi családja. Azért jött, hogy betartsa a törvényeit.
-Milyen törvényt?
-Azt a törvényt, ami szerint vámpírok létezését titokban kell tartani. Aki nem teszi, azt meg kell ölniük.
-Bella miatt jöttek?
-Igen. Meg akarják ölni őt és…
-És engem is.- szakítottam félbe.
-Igen, de nyugodj meg. Nem hagyjuk, hogy bántsanak.
-Hogy fogtok megvédeni?
-Bellára Rosalie, Emmett, Alice és Jasper fog vigyázni felválltva. Rád én fogok, persze csak, ha szeretnéd. Carlise pedig elmegy Volterrába beszélni velük, hogy ne bántsanak titeket.
-Bellára pont Rosalie fog vigyázni?
-Ő vállalta el. De ne félj, mert nem hagyom, hogy bántsanak.
-Nem félek. Megbízom benned.- odahajoltam hozzá és megcsókoltam.
-Nem félsz? Nem félsz attól, hogy bármikor meghalhatsz?
-Nem.- felpattantam a kanapéról, de Edward a karom után nyúlt és visszarántott az ölébe.
-Hova-hova?
-A fürdőbe letusolni, átöltözni stb.
-Így is nagyon jól nézel ki.
-Képzelem. Szóval akkor elengedsz, vagy maradjak így egész nap?- Nagy nehezen elengedett, s kimentem a fürdőbe. Megmostam a fogam, letusoltam, megfésülködtem, és persze átöltöztem. Körül belül fél óra alatt végeztem is, ami nálam rekordidőnek számít. Mikor kiléptem a fürdőből Edward az ajtó előtt állt.
-Azt hittem, hogy sose végzel.
-Most rekordidő alatt végeztem.
-Mi lett volna, ha lassan készülsz el? Akkor már biztos bent lennék. Gyere menjünk le. Már biztos éhes vagy.
-Nem. Nem vagyok éhes.- tiltakoztam, de a gyomrom közbe szólt. Hangosan korogni kezdett.
-Nem úgy hallom.- nézett rám Edward fülig érő vigyorral az arcán.- Gyere menjünk.- húzott le a lépcsőn. Nem volt más választásom, ezért megadtam magam. Lementünk a konyhába, ahol bent volt Esme, Alice és Jasper. Esme éppen valamit készített a konyhában. Alice erősen koncentrált valamire, Jasper pedig csak nézte.
-Jó reggelt.- köszöntem.
-Reggel?- kérdezte Alice.- Nem tudod, hogy már kettő is elmúlt?
-Szia!- köszönt Esme.- Pont jókor jöttél. Kész az ebéd.
-Nem kellett volna.
-Dehogynem. Nem hagyom, hogy éhen halj, mert mi nem eszünk. A kedvencedet készítettem sajtostésztát. Remélem ízleni fog, mert még sose csináltam.
Magam elé vettem a tányért, ami púposra volt rakva. Pont olyan volt, mint amilyet anya szokott csinálni. Nagyon finom volt.
-Ez nagyon finom. Pont olyan, mint, ahogy anya készíti.
-Örülök, ha ízlik.- megettem az egész tányérral annyira ízlett.
-Köszönöm szépen. Nagyon finom volt.
-Egészségedre, de egyél még nyugodtan.
-Köszönöm nem. Nem szeretnék jobban elhízni. Már így is kövér vagyok.
-Dehogy vagy kövér.- ölelt meg Edward és nyomott egy puszit a fejemre.
-Jasper menjünk. Váltsuk le Rosalie-t és Emmett-et.- szólalt meg Alice. Elindultak ki Jasper-rel a garázsba. Edward kiment utánuk. Esme barátságosan odaült mellém.
-Ne aggódj. Nem lesz semmi baj.
-Nem akarok teher lenni a számotokra.- mondtam bűnbánóan.
-Nem vagy teher, és nem te tehetsz erről az egészről.
-De…
- Nincs semmi de. Ha te tehetnél erről az egészről, akkor se haragudhatnánk rád. Ne magad okold. Elég, ha Edward okolja magát.
-Edward magát okolja? De miért?
-Azt hiszi, hogy ő tehet arról, hogy meg akar ölni a Volturi.
-De nem ő tehet róla.- hirtelen Edward megjelent mellettem.- Haza kellene mennem.- pattantam fel a kanapéról.
-Nyugi, Alice beszélt már anyukáddal.
-Oké, de beszélni szeretnék veled.
Edward elindult fel a lépcsőn, én pedig követtem,
-Miért magadat okolod a történtek miatt?- kérdeztem, mikor felértünk a szobájába.
-Én sodortalak veszélybe. Én tehetek erről az egészről.- hajtotta le a fejét. Odaléptem hozzá, az álla alá tettem a kezem, hogy felemeljem a fejét.
-Nem. Te nem tehetsz az egészről.- odahúztam magamhoz, és megcsókoltam. Viszonozta a csókom kis idő múlva.
-Mondtam már, hogy szeretlek?- kérdeztem Edward-tól.- Ha nem mondtam volna még, akkor most mondom. Szeretlek.
-Nem hallottam tisztán.
-Szeretlek.
-Én is.- közelebb hajolt hozzám és megcsókolt.
-Meddig fog tartani ez az egész? És mi fog történni?
-Alice szerint pár nap múlva Carlise már itthon lesz, és senkinek nem lesz semmi baja.
-És akkor mikor mehetek haza?
-Miért? Nem jó itt?
-Dehogy nem. Nekem mindenhol jó, ha te ott vagy.
-Ennek örülök, de le kellene feküdnöd. Már késő van.
-Még nem vagyok fáradt.- lefeküdt a kanapéra, és maga mellé húzott. Ráraktam a fejem a mellkasára, és csak néztük egymást.
-Nem akarlak elveszíteni.- mondta halkan, szinte már suttogta.
-Nem fogsz.
-De ha Carlise nem tud beszélni a Volturival, el kell menekülnünk innen. Sose tudnám megbocsátani magamnak, ha miattam esne bántódásod.
-Nem lesz semmi baj. De ha mégis, akkor nem szeretném, ha magadat okolnád. Nem tehetsz semmiről.
-Lehet, hogy jobb lenne, ha elmennék, hogy nyugodtan tudd élni az életedet tovább.
-Ilyet ne mondj. Én nélküled egy senki vagyok. Belül üres vagyok. Ugye nem fogsz elmenni.- kérdeztem kétségbe esve.
-Nem fogok. Aludj nyugodtan.
-Mégis hogy aludjak, ha ilyeneket mondasz?
-Nyugodtan aludjál. Reggel, ha felébredsz, akkor is itt leszek.
-Biztos?
-Esküszöm.- becsuktam a szemem, és szorosan átöleltem, hogy érezzem, hogy biztos nem hagy itt. Pár perc múlva sikerült is elaludnom.
Egy tisztáson találtam magam. Megpillantottam Edward-ot a tisztás másik végében. Utána szóltam először halkan, majd egyre hangosabban, de Edward elkezdett futni, mintha menekülne előlem. Már olyan hangosan kiabáltam, ahogy a torkomon kifért.
-Itt vagyok. Hilary ébredj fel.- mikor kinyitottam a szemem, felültem a kanapén. Edward az ölébe húzott, és csak akkor láttam, hogy bent van a szobában Esme, Rosalie és Emmett. Mindenki ijedten nézett rám. Ezek szerint nem csak az álmomban kiabáltam.
-Mi történt?
-Megígérted, hogy nem hagysz el.- néztem Edward-ra könnyes szemmel.
-Nem is hagytalak el, hisz itt vagyok.
-De elfogsz. Tudom.
-Honnan vetted?
-Mikor lezuhantam a szikláról, előtte éjszaka megálmodtam, hogy le fogok zuhanni. Meg azt is megálmodtam, hogy szakítani fogsz Bellá-val. Mindenki döbbenten nézett rám.
-Ez most komoly?- kérdezte Edward.
-Igen.
-Miért nem mondtad idáig?
-Mert nem kérdezted.
-Carlise merre van?- nézett Edward a többiekre.
-Körül belül most ért Volterrába.- nézett az órájára Rosalie.
-Beszélnem kell vele.- viharzott ki a szobából Edward.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)