XIII. rész

Sziasztok!
Meghoztam a következő részt!
Köszönöm szépen a kommenteket, amiket előző részekhez írtatok!
Kérlek írjatok most is kommit, mert még sose írtam másnak a szemszögéből.
Remélem azért tetszeni fog, és azt is remélem nem letttúl nyálas vagy valami!
Jó olvasást mindenkinek!
Puszy Chanel

Edward szemszöge

Hilary vajon hol lehet?- gondolkodtam el. Aztán mikor Leilát sem találtam sehol eszembe jutott, hogy lehet, hogy együtt vannak valahol és beszélgetnek.
-Szia! Ashley White vagyok!- mutatkozott be.
-Szia! Edward Cullen. Bocsi, de nem láttad valahol Hilary-t?
-Sajnálom, de nem. A barátnőd?
-Igen.- válaszoltam büszkén.
„Mi olyan érdekes azon a csajon?”- hallottam a gondolatait. „Én érdekesebb vagyok! Foglalkozna inkább velem! De ami késik, az nem múlik.”
Hogy lehet ilyen egy lány? Hogy juthatnak ilyenek egyáltalán az eszébe?!
Közelebb lépett hozzám. Magához rántott, majd a szája közeledni kezdett felém. A száját rárakta az enyémre, majd a nyelvét ledugta a torkomig. Amikor észhez tértem eltoltam magamtól.
-Mit képzelsz magadról?- kiabáltam vele, mire a zene elhallgatott, és mindenki minket nézett.- Az előbb mondtam, hogy van barátnőm!- kiabáltam hangosabban.
-Edward!- jött mellém Alice.- Hilary!
-Mi történt vele?
„Hilary-nek balesete lesz!”- megmutatta a képet, amit látott.
-Gyere, siessünk! Nem eshet baja.- húztam el Alice-t.- Leila hol van?- kérdeztem gyorsan.
-Itt vagyok!- lépett elő a tömegből.
-Megkérhetlek valamire?
-Persze.
-El kell mennünk, és meg szeretnélek kérni, hogy vigyázz a házra, amíg visszaérünk. Ígérem, hogy sietni fogunk.
-Persze. Vigyázni fogok!
-Ashley kérlek, menj innen, amíg szépen mondom!- fordultam vissza felé.
Ashley fogta magát, és kiviharzott az ajtón.
A többiek már kint voltak a garázsban rám várva. Alice már elmondta nekik, hogy mit látott. Gyorsan bepattantunk az autókba, és elindultunk mindannyian, arra, amerre Alice mondta. Nem olyan messze a házunktól megpillantottuk Hilary új autóját. Gyorsan kiugrottam az autóból, és odafutottam hozzá. Kinyitottam az autót, de Hilary eszméletlen volt. Vér illatát éreztem. Bódító volt, de nagy nehezen ellen tudtam állni a kísértésnek. Kiemeltem Hilary-t az autóból, és akkor láttam, hogy a feje vérzik. Alice és Jasper hátrébb álltak, de így is nagy önuralom kellett nekik, hogy tartóztassák magukat. Lefektettem a földre Hilary-t. Carlise megvizsgálta, és megnyugtatott, hogy nincs semmi baja. De ha nincs semmi baja, akkor miért nem tért magához?
-Mindjárt felébred.- informált Alice, látva a nyugtalanságom. Gondolatban már számolt vissza. „5…4…3…2…és 1.”
Hilary szépen lassan kinyitotta a szemét.
-Kicsim jól vagy?- kérdeztem.
-Hagyjál békén.- lökte el a kezemet magáról. Nem tudom, hogy mi baja lehet. Értetlenül néztünk rá mindannyian.
„Haver, a csajod nagyon beüthette a fejét!”- gondolta Emmett.
-Kuss legyen Emmett!- kiabáltam rá.
-Hilary mi a baj?- kérdeztem újra.
-Nem érted, hogy hagyj békén?- kiabált, majd beült a kocsijába. Nem hagytam, hogy elmenjen. Megfogtam az ajtót, mielőtt még becsukta volna.
-Elmondanád, hogy mi bajod van?
-Azt hittem, hogy te más vagy! De te is csak ugyan olyan vagy, mint az összes többi! Nem hittem volna! Soha többet nem akarlak látni!- kiabált rám. Minden egyes szava egy tőr volt a „szívembe”. Hagytam, hogy becsukja az ajtót, és néztem, ahogy elhajt. A többiek épp annyira le voltak dermedve, mint én. Ők se tudták, hogy mi volt ez. Rosalie és Alice felé fordultam.
-Nem mennétek utána, hogy beszéljetek vele? Fogalmam sincs, hogy mi baja lehet, de veletek talán szóba áll.
-Persze. Megyünk is.- válaszolta Rosalie, majd beültek a sárga Porsche-ba, és utána mentek.

Hilary szemszöge

Fájt kimondanom, hogy soha többé nem akarom látni, de nagyon nagyot csalódtam benne, amikor láttam Ashley-vel csókolózni. Meg kell mondanom, hogy jól kezdődik az élet. Ennél rosszabb születésnapom, még nem volt soha az életben. Most egy kicsit lassabban hajtottam, mert nem akarok meghalni. Hiszem, hogy egyszer megtalálom az igaz szerelmet, még ha az nem is Edward mellett van. Eddig tudom, hogy biztos voltam benne, hogy Edward lesz az igazi, mert nem hittem, hogy csalódni fogok benne valaha az életben is. A könnyeim annak ellenére, hogy nem akartam sírni patakokban folytak. A vissza pillató tükörben Alice sárga Porschéját pillantottam meg. Odahajtott mellém, és intett, hogy húzódjak le. Edward-ot nem láttam sehol, ezért lehúzódtam. A könnyeimet letöröltem, hogy ne lássák Rosalie-val, hogy sírtam. Igaz így is, úgy is látja. Úgy szálltam ki a kocsimból -amit nagyon szeretek, annak ellenére, hogy Edward-tól is kaptam-, mint akit nem érdekel, hogy a szeme előtt csalták meg. Alice, és Rosalie ott termettek mellettem.
-Hilary mi a baj?- kérdezte Rosalie. A könnyeim megint elkezdtek potyogni.
-Edward... Edward megcsal.- szipogtam.
-Az nem lehet.- hitetlenkedett Alice.
-Pedig láttam Ashley-vel.
-Ki azaz Ashley?- kérdezte mérgesen Rosalie.
-Egy új lány a suliból.- válaszolt helyettem Alice.
-Az jó, mert lesz lehetőségem akkor kikaparni a szemét.- mérgelődött Rosalie.
-Rose!- szólt rá Alice.- Mit láttál pontosan?
-Azt, hogy Ashley-vel smárolt a bulin.
-Edward nem csalt meg. Ashley mászott rá. Aztán ott mindenki előtt szépen ki is osztotta.- folytatta Alice.
Lehet, hogy tényleg nem csalt meg? De nem úgy látszott, mint aki nagyon tiltakozott volna. Most nem tudom, hogy mit csináljak.
-Gondold át, amit mondtam.- mondta Alice.- Most szerintem jobb lenne, ha haza mennél aludni, mert ami azt illeti egy kicsit, szörnyen nézel ki.
-Köszi Alice! De ez most a legkevésbé érdekel. Amúgy köszi, hogy ezt elmondtátok.
-Én nem mondtam semmit, de szívesen.- mondta Rosalie.
-Megtennétek nekem valamit?- kérdeztem.
-Persze, de pofont nem adunk át.- mondta Alice.
-Nem kell. Ez nem pofon. Edward-nak üzenem, hogy, ha beszélni akarok vele, akkor majd megkeresem, de addig, ha lehetséges hagyjon békén, kerüljön el nagy ívben.
-Átadjuk.- mondta Alice.- De vezess óvatosan. Nem szeretném mégegyszer látni azt a képet, amit láttam. Jah, és rajtad tartom a szemem.
Beültem a kocsimba, és elhajtottam. Mivel még nem akartam hazamenni, lementem a tengerpartra. Lent a parton leültem egy farönkre, és néztem a sötét tengert. Ránéztem az órámra, hogy mégis tudjam, hogy mikor kellene hazamennem. Az órám már hajnali kettőt mutatott.
-Nem ünnepelned kellene, az egerek itatása helyett?- kérdezte egy ismerős hang. Megfordultam, és Jacob állt mellettem.
-Semmi kedvem ünnepelni Ez életem legrosszabb születésnapja.
-Miért mi történt?
-Nem akarom rád zúdítani a problémáim.
-Nyugodtan sírd ki magad a vállamon.- leült mellém a farönkre, és várta a magyarázatom.
-Edward-ot láttam egy másik lánnyal csókolózni.
-Mekkora egy szemét.
-Alice szerint Ashley mászott rá Edward-ra. Nem tudom, hogy most mit higgyek.
-Szerintem hallgass a szívedre.
-Köszönöm.- mondtam neki, majd megöleltem, majd nyomtam egy puszit az arcára.- Bocsi, de most haza kell mennem.
-Semmi baj. Aztán majd mondd el, hogy-hogy döntöttél.
-Mindenképpen. Akkor, szia!
-Szia! Örülök, hogy beszélhettünk.
-Én is.
Mikor hazaértem, anyáék már rég aludtak. Csendben felmentem a szobámba, nehogy felébredjenek. Mikor felértem, az első dolgom az volt, hogy bezártam az ablakot. Lefeküdtem az ágyamra, és csak sírtam. Nem tudtam elaludni, ezért bevettem két szem altatót, hogy álom mentes legyen, vagyis Edward mentes legyen az éjszakám.
Reggel a telefonom ébresztett. Kimentem a fürdőbe. Nem akartam belenézni a tükörbe, de aztán mégis belenéztem. A szemeim vörösek voltak, és a szemeim alatt hatalmas karikák. Mint egy hulla olyan voltam. Feltettem egy kis alapozót, hogy javítsak egy kicsit az állapotomon. Szerintem sikerült is. Majd a szekrényemhez sétáltam. Ma nagyon lehangolt voltam, ezért egy fekete összeállításnál maradtam. Ami egy fekete felsőből, egy fekete nadrágból, egy edzőcipőből, és egy fekete napszemüvegből állt. Kicsit biztos megnéznek ma a suliban, mivel elég borongós az idő, én meg majd odaállítok napszemüvegben. De még mindig jobb, mintha megbámulnak, és kibeszélnek a kisírt szemeim miatt. Amikor a gondolataim megint Edward-ra terelődtek, elkezdtek potyogni a könnyeim. Erőt vettem magamon, mert nem szabad, hogy lássa, hogy ennyire kiborított. Elindultam a suliba. A parkolóban alig találtam parkolóhelyet. Már csak egy volt, és persze azaz egy Edward Volvo-ja mellett volt. Mintha észre se vettem volna, elmentem mellette.
-Hilary várj már meg!- kiabált utánam Leila. Megfordultam, és egy pillanatra láttam, hogy engem nézett aggódva minden Cullen.
-Szia. Jól vagy? Minek ez a napszemüveg?
-Szia. Ami azt illeti még élek, de nem hiszem, hogy szeretnéd, ha levenném a szemüveget.
-Nem lehet olyan szörnyű.- levettem a szemüveget. Ránéztem Edward-ékra, akik szörnyülködve néztek rám.
-Rakd vissza gyorsan.- utasított Leila.
-Szerinted mit akarok? Amúgy, hogy kerülsz ide? Azt hittem, hogy visszamentél már.
-Mostantól én is idejárok ebbe a suliba. Ideköltöztünk.
-Ennek nagyon örülök.- öleltem meg.- De most menjünk be.
Az első órán Edward mellett ültem.
-Kisasszony!- szólított meg a tanár úr.- Megtenné, hogy idebent leveszi azt a szemüveget?
-Muszáj?- kérdeztem vissza.
-Igen. Ez egy oktatási intézmény.- levettem a szemüveget, mire majdnem mindenki száját ugyan az a mondat hagyta el. „Te Jó Isten! Mi történt vele?” elővettem a kistükröm, hogy megnézzem tényleg olyan szörnyű-e. Az alapozóm, annak ellenére, hogy vízálló volt, teljesen elmosódott. A szemem, pedig most még vörösebb volt. Ránéztem Edward-ra, aki csak lesütötte a szemét. Az óra hátra levő részében a tanár úr megengedte, hogy visszarakjam a napszemüvegem, mert nem bírt rám nézni. Edward viszont egész órán engem nézett. Éreztem a tekintetét magamon. Mikor vége volt az óránknak, rögtön kirohantam a teremből. Több közös óránk nem volt. Az ebédlőben, pedig nagy ívben elkerültem. Nem akart egyszer sem beszélni velem. Ezek szerint átadták az üzenetem a lányok neki. A parkolóba viszont utánam jött.
-Hilary, kérlek! Beszélnünk kellene.
-Én nem így gondolom.- elindultam az autómhoz, de nem néztem szét, és majdnem elütött egy autó, de Edward elrántott.
-Hilary jól vagy?
-Miért nem hagytad, hogy elüssön?
-Mert szeretlek. És csakis téged szeretlek.
-És Ashley-t szereted?
-Nem. Mondtam, hogy csak téged szeretlek.
-Akkor miért csókoltad meg?
-Én nem csókoltam meg. Ő esett nekem. Nagyon sajnálom, de nem tudtam elmondani eddig, mert nem álltál velem szóba.- Láttam, ahogy Ashley kijött a suliból, és minket néz. Megfogtam Edward nyakát, és magamhoz húztam, majd megcsókoltam. Mikor felnéztem, láttam, hogy Ashley majdnem felrobban. Elhúzódtam Edward-tól. Teljesen le volt dermedve. Amikor telefonom csörögni kezdett, csak akkor tért észhez.
-Szia Hilary! Carlise vagyok.
-Szia!
-Azért hívtalak, mert ha ide tudsz jönni, akkor leveszem a gipszed.
-Mindjárt ott leszek.
Leraktam a telefont, majd Edward-ra néztem.
-Be kell mennem a kórházba.
-Persze. Elkísérjelek?
-Köszi, de szerintem egyedül is menni fog. De ha végeztem, átmegyek hozzád.
-Várni foglak.- Még váltottunk egy csókot, majd beszálltam a kocsimba. A kórház felé vettem az irányt. Carlise levette a gipszem, és ő is elmondta, amit Alice. A végén elmondtam neki, hogy már kibékültem vele. Mikor végeztem elindultam Edward-hoz. A ház előtt állt egy másik autó, amikor odaértem. Meg akartam nyomni a csengőt, de csak kiabálást hallottam. Bátorkodtam bemenni az ajtón. Ashley és Edward veszekedtek éppen. Nem vették észre, hogy bementem, ezért folytatták a kiabálást.
-Nem érted, hogy Hilary-t szeretem?
-Nem értem, hogy mit tudsz szeretni rajta.
-Szállj már le rólam! Nem szeretlek, és nem is foglak sose szeretni! Nem érted?
-De mit szeretsz rajta?
-Mindent. Leginkább azt, hogy nem olyan, mint te.- Ashley megfordult, és döbbenten látta, hogy ott állok az ajtóban, majd elviharzott mellettem.
-Ez meg mi volt?- kérdeztem értetlenül.
-Nem tudja felfogni, hogy nem őt szeretem, hanem téged!
-Szeretsz?
-Persze. Senki mást nem szeretek rajtad kívül. És te szeretsz?
Válasz helyett inkább odamentem hozzá és megcsókoltam.
-Szerinted?
-Ezt igennek vehetem?
-Igen. De mi történt az előtt, mielőtt ideértem volna?
-Mikor értél ide?
-Amikor megmondtad neki, hogy engem szeretsz.
-Nem sok történt előtte. Ideállított, meg akart csókolni, de nem hagytam, aztán meg veszekedtünk.
-Biztos nem történt semmi?
-Persze. Nem hiszed el?
-Ha te mondod, hiszek neked. Rájöttem, hogy jobban kell bíznom benned.
-Annyira szeretlek.- ölelt meg Edward.
-Én is téged.
-Annyira sajnálom.
-Mit? Nem tettél semmit.
-Tudod ma szörnyen néztél ki.
-Azt sejtettem, amikor a tanár megkért, hogy rakjam vissza a szemüvegem.
-Annyira sajnálom.
-Ezt egyszer már mondtad, de én nem haragszom rád. Én nem hagytam, hogy megmagyarázd.
-Nem akarom soha többet látni azt a csajt!
-Azt nehéz lesz elkerülni, mivel oda jár a suliba.
-El kellene utazni egy időre.
-Itt akarsz hagyni? Ne tedd ezt velem!- hirtelen pánikba estem.
-Hilary nyugi! Nem akarlak itt hagyni. Arra gondoltam, hogy velem jöhetnél te is.
-De hova akarsz menni?
-Azt még nem tudom, de ki fogok találni valamit. És már ki is találtam!- ujjongott Edward.