XI. rész

Sziasztok!
Meghoztam a következő részt!
Sajnálom a késést, de tegnap nem voltam itthon egész nap!
A következő részt megpróbálom hamarabb hozni!
Köszönöm a 12 rendszeres olvasót, és a több, mint 800 látogatót! Nagyon örülök neki!
Jó olvasást mindenkinek!
Puszy Chanel

-Beszélnem kell vele!- viharzott ki Edward a szobából.
-Miért kell beszélni-e vele?
-Szerintem az álmaid miatt.- Esme kiment a szobából, majd követte őt Emmett is. Már csak Rosalie maradt ott mellettem. Leült mellém az ágyra, és átölelt.
-Edward itt fog hagyni.- tört már megint rám a sírás.
-Nem fog. Szeret téged.
-Honnan tudod?
-Látom rajta, és azt is látom, hogy még Bellánál is jobban szeret.
-Beszéltem Carlise-sal.- jött be a szobába Edward. Letöröltem a könnyeimet, hogy ne lássa, hogy már megint sírtam, de ezzel szerintem elkéstem.- Elmondtam neki az álmaidat. Azt mondta, hogy van esély rá, hogy az álmaid miatt nem akarnak majd bántani.
-Ez nagyon jó hír.- örvendezett Rosalie, majd kiment a szobából, kettesben hagyva Edward-dal.
-Mi a baj?- kérdezte Edward.
-Semmi.- tagadtam le.
-Látom, hogy van valami baj. Ismerlek már. Kérlek, mondd el.
-Szeretsz engem?
-Persze. Hogy kérdezhetsz tőlem ilyen hülyeséget?
-Csak… kétségeim támadtak.- odahúzott maga mellé, és megcsókolt.
-Még mindig kétségeid vannak?
-Már nem.
-Bennem megbízhatsz. Hidd el, én sose bántanálak.
-Meg is bízom.
-Hazavigyelek?- bólintottam, majd odabújtam hozzá.
Rendbe szedtem magam, majd indultunk is haza.
Anya már otthon volt, amikor hazaértem.
-Hilary te vagy az?- kérdezte, amikor beléptem az ajtón.
-Igen. Szia anya.
-Csókolom.- köszönt Edward.
-Sziasztok.- ölelt meg anya.- Milyen volt a buli?
-Nagyon jó.- mosolyogtam Edward-ra.
-Értem. Fél óra múlva kész lesz a vacsora.
Felmentünk a szobámba. Bekapcsoltam a laptopomat. Megnéztem az e-maileket. A legjobb barátnőm írt egy tucat levelet. Ahogy olvastam a leveleket, éreztem, ahogy potyognak a könnyeim.
-Mi a baj?- kérdezte Edward.
-Semmi, csak hiányzik a legjobb barátnőm.
-Hogy hívják?
-Leila. Óvodáskorom óta ismerem. Mindig számíthattam rá. Mindig elmondtunk egymásnak mindent. Nagyon lökött csaj, de nagyon szeretem. Nagyon, de nagyon hiányzik.- Edward odaült mellém, és szorosan magához ölelt. A kemény, de mégis lágy ajkai közeledtek az enyéimhez, míg teljesen hozzá nem ért. Olyan csodálatosan csókolt, mint mikor legelőször megcsókolt. Heves csókcsatába kezdtünk, amit sajnos meg kellett szakítanom, hacsak nem akartam megfulladni. A homlokomat a homlokának támasztottam, hogy kifújhassam magam.
-Haza kell mennem.- törte meg a csendet Edward.
-Muszáj?
-Igen, de visszajövök, ha akarod.
-Már nagyon hiányzol.
-Még el se mentem.
-De attól hiányozhatsz. Nem?- még egyszer megcsókoltuk egymást, majd el is tűnt.
Egyedül maradtam a gondolataimmal, amíg anya fel nem kiabált, hogy jó lenne, ha mennék vacsorázni. Gyorsan megvacsoráztam, válaszoltam Leila e-maileire, megfürödtem, és lefeküdtem az ágyba. Nem volt már erőm tovább várni Edward-ra, ezért lefeküdtem aludni.
Reggel Edward ébresztett, mondván, hogy elkésünk. Kikászálódtam az ágyból, és kimentem a fürdőbe. Belenéztem a tükörbe, és szó szerint megijedtem magamtól. Nagy nehezen rendbe hoztam magam. Azt hiszem, sikerült emberi külsőt varázsolnom magamnak.
A suli parkolójában Bella már ott volt. Kiszálltam a kocsiból, és odamentem hozzá.
-Szia.- köszöntem neki.
-Hello.
-Beszélni szeretnék veled.
-Miről?
-Arról, hogy mi a fene bajod van.
-Semmi.
-Akkor mégis miért vagy ilyen lekezelő? Az a bajod, hogy összejöttünk Edward-dal?
-És ha az a bajom, akkor mi van?
-De neked ott van Jacob.
-Attól még rosszul eshet. Nem?
-Persze, de attól még nem kellene haragudnod rám.
-De én nem haragszom.
-Biztos?
-Hát persze. Miért haragudnék?
-Akkor majd beszélünk.- visszamentem Edward-hoz, meg a többiekhez, mert csak rám vártak.
-Mehetünk?- kérdeztem.
-Persze.- válaszolt Alice.
Felvánszorogtam a második emeletre, persze Edward segített egy kicsit. Az első órára Edward nem jött be. Biztos valami vizsgálat lesz vagy valami. Leültem Bella mellé, és vártam, hogy vége legyen már az órának, pedig még el se kezdődött. A mobilom rezegni kezdett a zsebemben. Még nem volt bent a tanár, ezért elővettem, hogy megnézzem ki az. Edward küldött üzenetet.
Szia Kicsim!
Még csak tíz perce váltunk el, de már hiányzol. A szünetben lesz egy kis meglepetésem.Szeretlek: Edward.
Milyen meglepetése lehet? Az óra végére megöl majd a kíváncsiság. Az órán felszólított a tanár, de fogalmam se volt, hogy mi a válasz. Még a kérdést se tudtam. Szerencsére Bella leírta a választ, és odaadta a papírt.
-Köszi.- suttogtam.
-Nincs mit.
Végre kicsöngettek. Gyorsan bepakoltam a táskámba, és már rohantam is megkeresni Edward-ot. Nem sokáig kellett keresnem, mert a folyósón, a terem előtt állt. Előhúzott a háta mögül egy hatalmas virágcsokrot, és egy dobozt. A csokor vörös rózsával volt tele.
-Boldog Valentin napot!
-Ma van Valentin nap?
-Igen.
-Teljesen kiment a fejemből.- hogy felejthettem el? Én nem vettem neki semmit. Nagyon szégyellem magam miatta.- Úgy sajnálom. Én nem vettem neked semmit.
-Nem is kell. Nekem az is elég, ha vagy nekem. Kérlek, fogadd el az ajándékot!- elvettem a virágot és a dobozt. A dobozban egy szív alakú nyaklánc volt. Gyönyörű volt.
-Ez gyönyörű.
-Tetszik?
-Még hogy tetszik-e? Ez nagyon szép.
-Szabad?- megfordultam, a hajamat előre vettem, hogy felrakhassa a láncot.
-Nem szeretném, ha rám költenéd a pénzed.- mondtam, miután megfordultam.
-Ki másra költhetném?
-Magadra vagy mondjuk a családodra.
-Arra költöm, akire szeretném, és én rád szeretném.- a kezemet a nyakára raktam. Közelebb húztam magamhoz, és megcsókoltam. Nem sokáig tétlenkedett, mert viszonozta a csókom.
-Nagyon szeretlek.
-Én is.- válaszolta, két csók között. A csengő zavart meg minket. A következő óránk egy emelettel feljebb volt, és a folyosó másik végében. Siettünk, hogy időben odaérjünk, de már bent volt mindenki, beleértve a tanárt is. Mikor beléptünk a terembe, a tanár egy cseppet sem volt kedves.
-Örülünk, hogy megtiszteltek minket a jelenlétükkel.- gúnyolódott.
Persze, hogy mindenki minket bámult. A lányok hüledeztek valamitől. Lenéztem a kezemre, és leesett, hogy miért hüledeztek. El is felejtettem, hogy a kezemben van a csokor. Zavartan a helyemre siettem. Bella szerencsére nem volt itt, aminek most kivételesen nagyon örültem.
Óra után az ebédlőbe mentünk, de előtte a csokromat Edward berakta az autójába. Mikor visszaért, egy teli tálca volt a kezében. Lerakta elém a tálcát, amit ezek szerint nekem hozott.
-Ezt mind nem bírom megenni.- tiltakoztam.
-Muszáj lesz. Addig nem megyünk sehova, ameddig nem eszel meg mindent.
-Nem hiszem, hogy itt akarsz maradni örökre.- neki láttam az evésnek, hogy hamarabb befejezzem.
-Hilary van kedved vásárolni?- kérdezte Alice.
-Persze. Mikor?
-Holnapután.
-Nekem tökéletes.- miután megettem mindent, elindultunk a következő órára. Nekem történelem, Edward-nak pedig kémia órája lesz. Egyikkőnknek se valami fantasztikus órája lesz. Ezen az órán kívül már csak egy volt hátra. A kocsijának nekidőlve várt. Odasétáltam hozzá. Az ajkunk közeledett egymáshoz, míg teljesen össze nem forrt. Egyik kezemmel beletúrtam a hajába, a másikat belecsúsztattam az övébe. Edward mind a két kezét a derekamra rakta, és szorosan magához ölelt. Percekig álltunk így, egymásba mélyedve. Majd zihálva elváltunk egymástól.
-Átjössz ma hozzánk?
-Nem is tudom.
-Legyen ez a Valentin napi ajándékom.
-Átmegyek, de tényleg nagyon sajnálom, hogy elfelejtettem.
-Ugyan már. Miért kérsz bocsánatot folyton?
-Mert nagyon sajnálom.
-Felejtsd már el. Akkor mehetünk egyenesen hozzánk?
-Persze.
Csak Esme volt még otthon. A többieknek „szegényeknek” hét órájuk volt.
-Szia.- köszöntünk Edward-dal.
-Sziasztok.- leült Edward a kanapéra, én, pedig mellé ültem.
-Hogy telt a mai nap?- érdeklődött Esme.
-Nagyon jó volt. Kaptam Edward-tól egy nyakláncot, és egy csokrot. Ja és elfelejtettem, hogy…- nem tudtam befejezni a mondatot, mert Edward befogta a szám.
-Mondtam már, hogy semmi baj.
-Jó, akkor többet nem mondom.
-Nah végre.- mosolygott Edward.
-Carlise mikor jön haza?- kérdeztem.
-Nem tudom még. Szerintem holnap már itthon lesz. De telefonált ma. Azt mondta, hogy sikerült beszélni-e a Voulturi-val. Nem fognak bántani, az álmaid miatt.
-Ez nagyszerű hír.- örvendezett Edward.
-Én most megyek.- szólalt meg Esme, és már a következő pillanatban el is tűnt.
Edward az ölébe húzott, és megcsókolt. Először óvatosabban, majd egyre vadabbul csókoltuk egymást.
-Khm.- köszörülte meg a torkát valaki. Mikor felnéztünk döbbenten láttuk Edward-dal, hogy…