XII. rész

Sziasztok!
Most kivételesen nem szombaton hoztam a frisst, de ehhez ne szokjatok hozzá!
Meg szeretném köszönni a 13 rendszeres olvasót, az 1000 látogatót, és persze a hozzászólásokat is!
A következő friss időpontját még nem tudom, mert a jövőhéten majdnem minden napra várható egy tz!:S
A végéért, kérlek, ne szidjatok össze nagyon! Remélem tetszeni fog ez a rész!
Jó olvasást mindenkinek!
Puszy Chanel

Mikor felnéztünk, döbbenten láttuk Edward-dal, hogy…
Edward-dal felnéztünk, és láttuk, hogy ott áll az ajtóban Alice, Rosalie, Jasper és Emmett.
-Muszáj nektek folyton egymás torkát vizsgálgatnotok?- kérdezte Emmett.
-Közöd?- kérdeztem tőle. Cukkolásképpen odahajoltam Edward-hoz, és megcsókoltam.
-Na ezt nem nézem tovább.- pufogott Emmett. Elkapta Rosalie-t, hátradöntötte és elkezdtek smárolni.
-Ebből elég volt.- szólalt meg Alice.
-Ők kezdték.- mutogatott Emmett, mint egy óvodás.
-Ti meg folytattátok.- vágtam vissza.
-Mint két óvodás.- gúnyolódott Alice. -Emmett és Rosalie, fent folytathatjátok!- adta ki a parancsot Alice.
-Folytatjuk is!- válaszolt Emmett.
-Nekem mennem kell.- szólaltam meg.
-Muszáj?- kérdezte Edward.
-Még meg kell csinálnom a leckét.
-Akkor hazaviszlek.- mondta Edward.- Ez hülye kifogás.- súgta a fülembe.
Elköszöntem Alice-től, és már mentünk is haza. Mikor hazaértünk kerestem egy vázát, hogy a virágot beletegyem. Persze, hogy anya itthon volt.
-Hát ez?- kérdezte meglepetten.
-Kaptam.
-Kitől?
-Edward-tól.- mutattam felé.
-Már értem.- leesett neki. Jó nagyot puffant. Gondoltam magamban. Amíg a virágot beleraktam egy vázába, Edward felment a szobámba. A virágot felvittem a szobámba, majd leraktam az asztalomra. A táskámból a könyveket kipakoltam az ágyamra.
-Mit csinálsz?- nézett értetlenül.
-A leckét. Mondtam, hogy még meg kell csinálnom.
-Segítek.- ajánlotta fel.
-Lehet, hogy nem ártana.- nekiláttunk előbb a mateknak, majd a franciának, és így tovább. Másfél óra alatt végeztünk is.
-Köszönöm.- mondtam, majd megcsókoltam.
-Ezért megérte.- villantotta meg a féloldalas mosolyát.
Másnap reggel borongós időre ébredtem. Edward nem volt sehol, pedig megígérte, hogy itt lesz, amikor felébredek. Így, hogy nem volt mellettem, nem is volt kedvem felkelni. Egyszer csak kinyílt az ajtó, és Edward lépett be rajta egy tálcával a kezében.
-Jó reggelt! Azt hittem, hogy alszol még.
-Most ébredtem fel az előbb.
-Hoztam reggelit.
-Nem vagyok éhes, de ha akarod, megkóstolhatom.
-Sajtos rántotta, és egy kis tea. Nem vagyok nagy szakács, de remélem ízleni fog.- letette elém a tálcát. Leült velem szembe az ágyra, és várta a reakciómat. Megkóstoltam a rántottát.
-Hát ez… - húztam az agyát.- fantasztikus.- dicsértem meg.
-Ízlik?
-Persze. Nem is tudtam, hogy tudsz főzni.
-Én se.- mosolygott.
Miután megettem a reggelit, felöltöztem, és rendbe szedtem magam.
A mai nap tök ugyan olyan volt, mint az összes többi.
Suli után Edward hazavitt. Ma is segített a leckében, mint tegnap, és ma is megjutalmaztam egy hosszú csókkal. Este sajnos haza kellett mennie, mert Carlise ma ért haza. Most kivételesen egyedül leszek egész éjszaka, de reggel itt lesz értem.
Lefeküdtem aludni, de nem bírtam aludni. Hiányzott, hogy átölelhessem, hogy odabújhassak hozzá, ahogy a hajammal szokott játszani, amikor alszom, pedig csak nemrég ment el.
Az éjjel megint visszatért az álmom. Kiabáltam utána, de most se állt meg, csak ment tovább. Riadtan ültem fel az ágyban. Folyt rólam a víz, meg a könnyeim is potyogtak, ezért elmentem lezuhanyozni. Amikor visszamentem a szobámba, Edward az ágyam szélén ült.
-Jól vagy?- húzott ijedten magához Edward.
-Persze, csak rosszat álmodtam. De mit keresel itt?
-Alice-nek látomása volt, hogy sírsz az ágyadban ülve. Mikor elmondta, rögtön idejöttem. Le kellene feküdnöd. Fáradtnak tűnsz.- kimásztam az öléből, és lefeküdtem az ágyamba.
-Ne menj még el, kérlek!- nagy boci szemekkel néztem rá. Odafeküdt mellém, én, pedig ráraktam a fejem a mellkasára. Pár pillanattal később már álomba is merültem.
Reggel szokás szerint Edward ébresztett.
-Kicsim ébredj! Már mennünk kellene, mert elkésünk.- rögtön kipattant a szemem.
-Elaludtam?
-Úgy tűnik. Siess, nehogy elkéssünk.- kiugrottam az ágyból, és a szekrényemhez siettem.
-Mit vegyek fel?- morfondíroztam.- Nincs egy normális göncöm.- Edward csak mosolyogva nézett.
Nagy nehezen sikerült kiválasztanom, hogy mit veszek fel. Egy fekete farmernél, egy fehér felsőnél, egy fehér sálnál, és egy edzőcipőnél maradtam.
-Még hogy nincs egy rendes göncöd?!- gúnyolódott Edward.- Menjünk, mert a végén, még tényleg elkésünk. Edward tempójában simán odaértünk a suliba. Sőt, még korán is érkeztünk. Odamentünk a többiekhez, akik nagyban beszélgettek.
-Sziasztok.- köszöntem.
-Szia.- ugrott a nyakamba Alice.
-Szia.- köszöntek egyszerre a többiek is.
-Akkor ma megyünk vásárolni?- kérdezte Rosalie.
-Persze.
-Én sajnos nem tudok menni.- szomorkodott Alice.
-Miért?
-Az hosszú. Majd elmondom,Majd legközelebb bepótoljuk a vásárlást.- kacsintott Alice rám.
-Persze. Mikor indulunk?- kérdeztem Rosalie-t.
-Majd érted megyek suli után. Oksi?
-Persze.
A nap, vagyis az órák gyorsan elteltek, főleg Edward mellett. Suli után hazavitt, de most nem jött be. Rosalie nem sokkal később jött is értem a piros BMW-vel.
-Szia.- köszöntem, amikor beültem mellé.
-Szia. Mehetünk?
-Hát persze. Ebben a családban mindenki ilyen gyorsan vezet?- kérdeztem egy kis idő után, mikor már úton voltunk.
-Miért? Most nem is vezetek gyorsan.
-A 120 km/h ezek szerint nem sok?
-Nálam nem.
-Jó tudni.
Odaértünk a parkolóba szerencsére. És még élek is. Ennyire még sose örültem.
Minden üzletet végig kellett járni Rose-sal. Majdnem minden ruhát felpróbáltatott velem, és majdnem mindet meg is kellett venni. Hiába mondtam, hogy nincs annyi pénzem, hogy megvegyem az egész boltot. Többször kellett kimenni az autóhoz, hogy lepakoljuk a csomagokat.
-Most már mehetünk.- szólalt meg Rose, miután ránézett az órájára.
Hogy érti, hogy most már? Nah mindegy.
Fél óra alatt odaértünk hozzájuk. Bent sötétvolt. Nem égett sehol se a villany, amit nem értettem. Biztos elmentek vadászni. Mikor beléptünk, és feloltottuk a villanyt teljesen ledöbbentem.
-Boldog születésnapot!- kiabálták. Ledermedve álltam, mint akinek földbe gyökerezett a lába. Csak később esett le, hogy ma van a szülinapom, és elfelejtettem. Edward odajött hozzám.
-Boldog szülinapot!- köszöntött fel, majd megcsókolt.
Mindenki szépen sorba odajött felköszönteni. A suliból mindenki itt volt. Még anya és apa is itt volt, de nem sokáig. Az egyik sarokban egy furcsa lányt pillantottam meg, aki baseball sapkában, és napszemüvegben volt. Odamentem hozzá. Mikor levette a szemüveget és a sapkát, meg se tudtam szólalni.
-LEILA!!!- kiabáltam, és a nyakába ugrottam örömömben.- Hogy kerülsz ide?
-A barátodnak köszönd.- mutatott Edward-ra, aki minket nézett. Küldtem egy puszit neki, és egy köszönömöt.- Kinyomozta, hogy hol lakom, és eljött hozzám, hogy elhozzon neked meglepetésnek.
-Úgy örülök, hogy itt vagy!- öleltem meg újra.
-Én is! Mesélj el mindent! Milyen a suli, meg persze, hogy-hogy jöttél össze Edward-dal, aki mellesleg nagyon jó pasi.
-Hé!- állítottam le.- Ő az enyém!
-Tudom, de attól még lehet jó pasi. Nem?
-Nah milyen bulit szerveztem neked?- ugrott oda mellém Alice.
-Nagyon jó! Ezért nem tudtál eljönni vásárolni?
-Ezért, de remélem megérte.
-Szerintem meg. És köszönöm.- öleltem meg, és nyomtam egy puszit a hideg arcára.
-Mindjárt jövök.- szólaltam meg. Odasétáltam Edward-hoz. Nem látta, hogy megyek, mert Emmett-tel beszélgetett. Hátulról megöleltem. Megfordult az ölelésemben, amikor látta, hogy én vagyok.
-Köszönöm.
-Nincs mit.- közelebb hajolt hozzám, hogy megcsókoljon. –Van egy meglepetésem.
-Mondtam, hogy nem szeretném, ha rám költenéd a pénzed.
-Nemcsak tőlem kapod. A szüleid is beleszálltak.- bekötötte a szemem, és elvezetett valahova. Levette a kendőt, és a garázsban találtam magam. Egy Audi TT Coupe állt előttem egy hatalmas piros masnival a tetején. Az ámulattól nem tudtam megszólalni.
-Tetszik?- kérdezte Edward.
-Ez volt az álmom, hogy egy ilyen kocsim lesz, de mondtam, hogy ne költs rám.
-Nem csak én voltam.- emelte fel a kezét védekezés képen.- Kipróbálod?
-Persze.- letéptem a piros masnit, és beültem. Edward beült mellém, majd elindultunk.
-Még te panaszkodtál a vezetési stílusunkra?- kérdezte Edward út közben.
-Miért?
-Mert már 130-cal tépsz. Lassítanod kellene.
-Persze. Észre se vettem.
Mikor vissza értünk mindenki táncolt, még Leila is valamilyen pasival. Fogalmam sincs kivel. Nem mindenkit ismertem, pedig az én bulim volt. Egy csajszi odajött hozzám. Nagyon szimpatikusnak tűnt.
-Szia! Ashley White vagyok!- nyújtott kezet.
-Szia! Hilary Osment!
-Boldog születésnapot!
-Köszi. Idejársz a sulinkba?
-Igen, de csak hétfőn kezdek, mert most költöztem ide.
-Akkor találkozunk majd a suliba, de most mennem kell.
-Persze.
Elmentem megkeresni Leila-t, hogy beszélgessünk egy kicsit. Gyorsan meg is találtam. Felhúztam Edward szobájába, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni. Elmondtam neki, hogy-hogy jöttünk össze Edward-dal, meg hogy milyen a suli. Elmondta, hogy milyen unalmas a suli, amióta nem vagyok ott, meg, hogy a többieknek is hiányzom már. Nekem is hiányoznak ők, de legjobban Leila hiányzott.
Egy fél óra múlva lementem valamilyen italért. Azt hiszem rosszul tettem, mert megdöbbenve láttam, ahogy Ashley és Edward épp smárolnak. Mintha kést szúrtak volna a szívembe. Kirohantam a garázsba, beültem az autóba és elhajtottam. A könnyeim patakokban folytak. Nem hiszem el! Megcsal és a szülinapi bulimon! Ezt nem hiszem el! Azt hittem, hogy szeret! Ő is csak ugyan olyan, mint az összes többi fiú! Soha többet nem akarom látni! 130-cal hajthattam megint, ha nem többel, mikor észbe kaptam. Aztán úgy döntöttem, ha meghalok, most az sem érdekel. Egy kanyar után egy szarvas állt az úton. Hirtelen rátapostam a fékre, majd minden elsötétült.