XIV. rész

Sziasztok!
Meghoztam a 14. részt!
Remélem tetszeni fog!
Ez a fejezet nem lett túl eseménydús, de remélem azért még tetszeni fog!
Meg szeretném köszönni a 17 rendszeres olvasót, és a kommenteket is! 
Remélem megtartjátok a szokásotokat, hogy írtok kommentárt!
Nem húzom tovább az időt!
Jó olvasást mindenkinek!
Puszy Chanel

Ui.: Az Edy fiú Fannitól /Alice-től/ van. Az ő agyszüleménye volt.


-Milyen briliáns, eget rengető ötleted támadt?- kérdeztem Edward-tól.
-Az meglepetés lesz. Nem mondom meg.
-Kérlek.- néztem rá nagy boci szemekkel.
-Ne nézz így! Nem fogom elmondani.
-Akkor is ki fogom deríteni.
-Alice-nél ne is próbálkozz. Ő sem fogja tudni.
Felálltam az öléből, és durcás képpel elindultam a konyha felé.
-Hova mész?
-Ki.
-Ne csináld már!- könyörgött.
-Úgy értem, hogy ki a konyhába.- megfordultam, és megeresztettem rá, egy mosolyt.
-A szívbajt hoztad rám. Azt hittem, hogy itt akarsz hagyni.
-Nem hagylak itt, semmi pénzért! Annál jobban szeretlek, minthogy ennyi miatt itt hagylak!
-Akkor gyere velem.
-Hova?
-Csak gyere velem! Majd meglátod!- hallgattam rá, és mentem utána. Az egyik szobába vezetett be, ami tele volt dobozokkal.- Ez mind a tied.
-Az enyém?
-Igen. Tegnap kaptad a barátaidtól.
-Ez rengeteg ajándék!
-Az. Kibontod őket?
-Az reggelig is eltarthat.
-Majd segítek.- ajánlkozott Edward.
-Én is segítek.- kiabálta Alice lentről, és a következő pillanatban már ott állt mellettünk.
-Köszi! Aranyosak vagytok!
Nekiláttunk az ajándékok kibontásának, hogy hamarabb végezzünk. Az ajándékok 50%-a ruha volt. Volt egy csomó nadrág minden színben. A legtöbb lila volt. A lila a kedvenc színem. De honnan tudták? Edward-ra néztem. Biztos az ő keze van a dologban. A tekintetünk találkozott, de ő csak mosolygott. Ezek szerint az ő keze van a dologban, vagy esetleg Alicé. A ruhák között még volt egy pár darab kardigán is, és persze felső is, amik legtöbbje itt is lila volt, meg sárga. Kaptam még táskát, és pipere cuccokat is. Az egyik dobozra az volt írva, hogy „Hilary-nek Ashley-től”. Percekig néztem a dobozt. Kinyissam? Ne nyissam? Ha kinyitom, a legnagyobb katasztrófa az lehet, hogy felrobbanok. Végül úgy döntöttem, hogy nem akarok felrobbanni, ezért félre dobtam a dobozt a szoba másik felébe.
-Mi volt az?- kérdezte Edward.
-Ashley hozta. Nekem tőle nem kell semmi. Látni se akarom azt a dobozt, meg persze Ashley-t sem.
-Te tudod kicsim, de Ashley-t nehéz lesz elkerülnöd, ha a legtöbb órád közös vele. Amúgy teljesen megértelek.- Ezért szeretem Edwardot, mert ilyen megértő, meg persze sok másért is.
Az ajándékok kibontását ezzel be is fejeztük. A szobában minden felé dobozok, csomagolópapír és ajándékok voltak. Az órámra néztem és elszörnyülködtem. Az órám már nyolcat mutatott.
-Haza kell mennem.- ugrottam fel.- Anya teljesen ki lesz akadva.
-Nyugi. Nem lesz kiakadva, mert ma itt alszol.- szólalt meg Alice.
-Alice, nem hiszem, hogy megengedné, hogy itt aludjak.
-Már beszéltem vele. Megengedte, hogy itt aludj, mert holnap úgy is szombat lesz.
-Tudod, hogy mennyire szeretlek?- öleltem meg Alice-t.
-Én is szeretlek téged.- ölelt vissza.
-Hé! És mi van velem?- szólt közbe Edward.
-Téged is szeretlek Edy fiú.- ölelte meg Alice.
-Mondtam már, hogy ne hívj így!
-Edy fiú? Ez nagyon tetszik.- öleltem meg mind a kettőjüket.
-Mi ez a nagy szeretet megnyilvánulás?- lépett be a szobába Emmett.
-Valaki féltékeny?- kérdezte Alice.
-Nem, vagyis igen.
-Akkor gyere ide.- hívtam, majd egy pillanat múlva már négyen öleltük egymást.
-Megtudhatom, hogy miért öleli egymást Edward és az én drága férjecském?- jött be a szobába Rosalie.- Drágám nem tudtam, hogy már a fiúkra is buksz.
-Drágám, én csak rád bukok.- húzta magához Rosalie-t Emmett.
-Kicsim nem vagy éhes?- kérdezte Edward.
-Lehet, hogy ennem kellene valamit.
Lementünk a konyhába, ahol Edward készített nekem megint finom sajtos rántottát. A többiek mind körül ültek- kivéve Esme, és Carlisle, mert a kórházban voltak-, hogy figyelemmel kísérjék a reakciómat Edward rántottájáról. Mikor a számhoz emeltem az első falatot, egyre közelebb hajoltak, és egyre jobban figyeltek.
-Gyerekek! Muszáj ennyire figyelnetek? Nagyon idegesítő!
-Igen muszáj! Most derül ki, hogy Edy fiú tud-e főzni!- mondta Emmett.
-Én már ettem egyszer a rántottájából, nagyon finom volt, és nem is haltam meg tőle.- Bekaptam az első falatot. Ez még finomabb volt, mint a múltkor.
-Ez még finomabb, mint a múltkor.- dicsértem meg. A többiek hitetlenkedve néztem, majd csalódottságukban elvonultak inkább tv-t nézni. Miután megettem, Edward-dal leültünk - vagyis Edward ült, én meg az ölében feküdtem. Egy vígjáték ment a tv-ben. Az elején halálra röhögtem magam, de a végén nevetni se volt már erőm. A szemhéjaim elnehezültek, s szépen lassan lecsukódtak.
Mikor kinyitottam a szemem, Edward mellkasán feküdtem.
-Jó reggelt.- köszöntött.
-Jó reggelt Edy fiú.
-Kérlek, ne hívj így.
-Nekem nagyon tetszik. Kérlek, hadd hívhassalak így!
-Jól van, de csak akkor, ha nem hallja senki, és ha én is úgy hívlak, ahogy szeretném. Rendben?
- Nekem teljesen megfelel Edy fiú. De még is hogy szeretnél hívni?
-Azt még nem tudom, de ki fogok találni valamit.
-Oksi.
Edwardnak adtam egy puszit a szájára és bementem a fürdőbe, s beálltam a zuhany alá. Mikor kiszálltam, akkor jöttem rá, hogy nem hoztam be magammal ruhát. Ez mondhatom nagyszerű! Körbe tekertem magam a törülközővel, de az így is éppen hogy a combom közepéig ért. Kimentem a fürdőből. Edward szokás szerint ott ült az ágy szélén, és rám várt. De nem hiszem, hogy erre számított. Hallottam, hogy nyel egy hatalmasat, de nem tud észhez térni. Gyorsan összekapkodtam pár cuccot, s visszasiettem a fürdőbe. Annyira siettem, hogy azt se néztem meg, hogy miket hozok. Szerencsére sikerült olyan darabokat összeválasztanom, amik passzoltak egymáshoz. Mikor kiléptem a fürdőből Edward ugyan úgy ült, mint az előbb, amikor bementem a fürdőbe. Odamentem hozzá, és egy csókkal megpróbáltam életre kelteni. Mikor észhez tért viszonozta a csókom.
-Jól vagy?- kérdeztem.
-P.. Persze, csak egy kicsit meglepődtem.
-Elfelejtettem bevinni magammal ruhát.
-Hilary!- kiabálta Alice.
-Megyek.- kiabáltam vissza.- Mit szeretne Alice?- néztem kérdőn Edward-ra.
-El akar menni, vásárolni.- forgatta meg a szemét Edward.- Be akarja pótolni a tegnap előttit.
-Sose unja meg a vásárlást?
-Szerintem nem, de Alice üzeni, hogy vagy menjünk le most vagy ő fog feljönni.
-Menjünk akkor.- megfogtam Edward kezét, és húzni kezdtem le a lépcsőn. Lent a nappaliban lent volt mindenki. Carlisle valamilyen orvosi lapot olvasott. Esme egy szakácskönyvet, Rosalie, pedig egy divatlapot. Jasper és Emmett a tv-t bámulták, mert a tv-ben focimeccs volt.
-Nah végre! Már azt hittem, hogy nekem kell felmennem érted.- háborgott Alice.
-Nyugi Alice! Már itt vagyok.
-Látlak. Akkor megyünk vásárolni?
-Igen, de van egy feltételem!
-Mi az?
-Csak akkor megyek, ha Edward is jön.
-Hilary, ne csináld már!
-Vagy jön Edward, vagy én sem megyek!- néztem határozottan Alicere.
-Jól van, de nem lesz olyan szórakoztató vele, mint velem. Nah, de menjünk vásárolni.
Jasper is velünk tartott, hogy ne csak Edward jöjjön. Alice vezetett, Jasper pedig mellette az anyósülésen ült. Mi pedig Edwarddal hátul.
-Ugye nem baj, hogy akartam hogy gyere?- kérdeztem Edwardot.
-Persze, hogy nem. Tudod, hogy nekem az a lényeg, hogy velem legyél. Ha ehhez az kell, hogy egy plázában le föl kelljen járkálnom, akkor azt is megteszem.
Mikor felnéztem már a pláza előtt álltunk. Nekem most nem volt szükségem semmire, mert ami kellett azt mind megkaptam a barátaimtól. Alice persze majdnem az összes ruhát megvette, ami a keze közelébe került. Már kezdtem egy kicsit éhes lenni, ezért leültünk az egyik vendéglőbe, hogy együnk valamit. Az együnk alatt azt értem, hogy én eszek, a többiek meg csak nézik. Rántott sajtot kértem egy kis rizzsel. Mikor már majdnem befejeztem, felnéztem és nem hittem a szememnek. Ashley minket nézett az egyik asztaltól, nem messze tőlünk. Az étvágyam is elment. A tálcát eltoltam magam elől, s szúrós szemmel Ashley-re néztem. Ashley viszont egyáltalán nem így nézett rám. Kedvesen és mosolyogva nézett rám.
-Kicsim mi a baj?- kérdezte Edward.
-Semmi.- hazudtam, de szerintem rosszul.
-Kérlek, mond el.
-Ashley ott ül.- mutattam felé, mire mind odanéztek.- Mire gondol?
-Bűntudata van.
-Azért, amiért letámadott téged?
-Igen. Szeretne veled jóba lenni.
-Velem? Ugyan miért szeretne velem jóba lenni, amikor utál?
-Nem tudom, de nincs semmi hátsó szándék a gondolataiban.
-Megyünk vagy Ashley-ről fogunk beszélgetni?- kérdezte Alice.
-Inkább menjünk.- mondtam.
Felálltunk az asztaltól. Edward kezét megfogtam, és folytattuk a butikok kifosztását. Szegény Jasper kezében egyre több csomag volt, ezért segítettünk neki Edwarddal. A fiúknak is vett Alice egy pár ruhát, meg persze Rosalie-nak is. Mikor végig jártuk az összes üzletet, végre elindultunk haza. Már nagyon fájt a lábam, de nem panaszkodtam. Kicsit rosszul éreztem magam. Szédültem, meg a fejem is fájt. Az autóban Edward-hoz szorosan hozzá bújtam. Olyan jó volt érezni a hideg bőrét. A félórás utat negyed óra alatt megtettük Alice tempójában. Mikor kiszálltunk a kocsiból, alig tudtam megállni a lábamon. Szerencsére Edward ott állt mellettem, így nem estem össze.
-Kicsim jól vagy?- kérdezte aggodalmasan.
-Igen, csak egy kicsit szédülök, meg fáj a fejem, de semmi bajom.
-Jól van, de meg kell vizsgáltatnod magad Carlisle-al.
-Nem kell. Mondtam, hogy jól vagyok.
-Kérlek! Csak engedd meg neki, hogy megvizsgáljon.
-Jól van, de csak a te kedvedért!
Bementünk a nappaliba. Carlisle és Esme a kanapén ültek, és olvastak.
-Carlisle, kérlek, megvizsgálnád Hilary-t?
-Persze, de mi a baj?
-Szédül, meg fáj a feje.
-Vigyük fel a szobádba.- Edward felkapott, és felsuhant a karjában velem a szobájába. Lefektetett a kanapéjára, s leült mellém. Hirtelen hányingerem lett. Felugrottam a kanapéról, s kirohantam a fürdőbe. Miután hánytam egy sort, s kijött belőlem, minden, megmosdottam és visszamentem a szobába, majd Carlisle megvizsgált.
-Mi a baj?- kérdeztem.