2010. január 30., szombat

V. rész

Ebben a fejezetben az egyik legjobb barátnőm adott segítséget Pusszy. Köszi a segítséget! Puszy szrtlk!

Ezt mind csak álmodtam? Folyton ezen járt az agyam.
-Szia Hilary. Hogy vagy?- kérdezte Edward.
-Köszi jól vagyok, de mégis mennyit aludtam?
-2 napot.
-Az meg, hogy lehet? Azt hittem csak pár óra hossza volt.
-Nem. De biztos szépet álmodtál.
-Az biztos.-néztem Edward-ra és küldtem felé egy hatalmas mosolyt. Láttam, hogy nem érti, hogy miért mosolyogtam rá, de végül is viszonozta egy gyönyörű mosollyal a mosolyom. Láttam, hogy először szegény zavarba jött.
-Bella mikor jön vissza?
-Nem tudom. Fogalmam sincs.
-Remélem hamarosan, mert már kezd egy kicsit hiányozni.
Hirtelen Edward ledermedt. Nem tudtam miért. Rosszat mondhattam? Megfordultam és láttam, hogy Bella ott állt az ajtóban, mellette egy idegen fiú. Bella odajött az ágyamhoz és megölelt.
-Sziasztok. Ő itt Jacob Black.
-Te mit keresel itt?-kérdezte Edward ridegen Jacobtól.
-Bellával összefutottam út közben és bekísértem ide Hilary-hez.-Hirtelen csend lett, majd megszólaltam:
-Szia Hilary Osment vagyok.-mutatkoztam be Jacob-nak és nyújtottam a kezem, hogy próbáljam a feszültséget és a csendet megtörni.
Bella odament Edward-hoz, hogy megcsókolja. Edward visszacsókolta, hogy Jacobot idegesítse. Úgymond kicsit féltékeny voltam, vagyis nagyon is, de Edward még mindig Bella pasija. Sajnos.:(
-Bella te, hogy kerültél ide.-kérdezte Edward megelőzve engem.
-Jöttem meglátogatni Hilaryt, miután hallottam, hogy mi történt vele, meg már amúgy is azon gondolkodtam, hogy vissza fogok jönni a héten.
-Nem is örültök?
-Dehogy is nem.-válaszoltunk egyszerre Edwarddal.
-Csak egy kicsit meglepődtem. És visszamész vagy most már itt maradsz?
-Itt maradok vigyázok majd rád.
-Köszi, de tudok vigyázni magamra.
-Akkor miért vagy itt?
-Ez csak egy véletlen baleset volt, de már ma mehetek is haza.-próbáltam nyugtatni Bellát, hogy ne akarjon minden lépésemről beszámolót kérni.
-Jacob gyere velem. Beszélni akarok veled.-Jacob elindult Edward után nagy mosollyal az arcán.
Miután Edward visszajött nagyon mérges volt.
-Szakítok veled Bella! Nem akarlak soha többé látni! Hogy lehetsz ennyire szemét? Én szerettelek, te meg csak kihasználtál?!-kiabált Edward Bellával. Majd egy szó nélkül rohant el.
Küldött egy üzenetet:
-Szia Hilary! Bocsi, hogy csak úgy ott hagytalak. Tudom, hogy megígértem, hogy hazaviszlek és be is tartom, de ha Bella ott van akkor én nem maradok ott. Majd felhívlak, ha itt vagyok érted és hazaviszlek.
-Bella mi volt ez?-néztem rá már megint ledermedve.
-Nem tudom. Fogalmam sincs.- válaszolta sírva.
-Próbáld meg felhívni.-tanácsoltam Bellának.
-Kinyomta.-megpróbálta felhívni újra és újra, de Edward egyszer sem vette fel.-Most hazamegyek.-megölelt és szomorúan hazament.
Körübelül tíz perc múlva megcsörrent a telefonom. Edward volt az.
-Szia Edward. Bella már nincs itt. Nyugodtan bejöhetsz.
-Akkor mindjárt ott vagyok.
Edward egy szempillantás alatt ott termett mellettem. Nem értettem, hogy hogy ért ide olyan gyorsan, de nem kérdezősködtem, mert láttam, hogy milyen szomorú.
-Nem tudod mikor mehetek haza?-kérdeztem Edwardot.
-Felhívom apát.-Edward felhívta Carliset.-Mindjárt mehetünk, csak behozza a zárójelentést.
-Apukád orvos?
-Igen. Carlise vizsgált meg téged is.
Carlise már jött is a zárójelentéssel.
-Vigyázz magadra Hilary.
-Vigyázni fogok.
-Edward mi történt veled?
-Semmi.-hazudta. Carlise látta rajta, hogy hazudik, de inkább nem kérdezősködött.
-Vigyázz Hilary-re.
-Eddig is ezt tettem.
Edwarddal elindultunk a kocsija felé. Kicsit nehézkesen ment még a járás begipszelt lábbal és mankóval. Edward türelmes volt, annak ellenére, hogy nem régen szakított Bellával. Hazafelé menet többször meg akartam kérdezni, hogy miért szakított Bellával. Nagy nehezen rászántam magam.
-Miért szakítottál Bellával?-kérdeztem félénken, de választ nem kaptam. Tudtam, ha nem válaszol, akkor inkább jobb, ha inkább nem zaklatom. Hazaértünk. Edward csak nézett maga elé. Kezdtem aggódni miatta. Edward hirtelen kiugrott az autóból.
-Tudni akarod miért szakítottam Bellával? Gyere el sétálni és elmondom.-megfogta a kezemet és elindultunk az erdő felé. Mikor már az erdőben egy tisztáshoz értünk megállt és elkezdett mesélni. Elmesélte, hogy Bella nem az anyja miatt utazott el, hanem azért, hogy az én tudtom nélkül Jacob-bal együtt lehessen.
-Ezt nem hiszem el! Bella hogy lehetett ilyen?!
-Te vagy az első akinek ezt elmondtam és nagyon hálás lennél, ha nem árulnád el ezt senkinek.
-Persze nem mondom el senkinek, de akkor is erre azért nem számítottam.
-Tudod az is fáj, hogy szakítottunk, de az jobban fáj, hogy le feküdt Jacobbal.-közelebb léptem Edward-hoz és megöleltem. Reménykedtem, hogy nem lök el magától. Nagy meglepetésemre még viszonozta is az ölelésem.
-Visszaindultunk, mert már otthon nagyon vártak a szüleim. Elköszöntem Edwardtól, s mikor beléptem az ajtón a szüleim már vártak.
-Sziasztok!
-Kicsim jól vagy?
-Hát persze. Nincs semmi bajom. Most felmegyek lepihenni.
Egy órával később arra ébredtem fel, hogy valaki csengetett.
-Csókolom Mrs. Osment.
-Szia Bella. Hilary szerintem még alszik.
-Anya fent vagyok.-kiabáltam le.
Bella elindult fel, de nem nagyon örültem neki, mert nagyot csalódtam benne. Hogy csalhatta meg Edwardot?
-Hogy vagy?-kérdezte Bella.
-Jól.
-Mi a baj?-kérdezte értetlenül Bella.
-Tudom miért szakított veled Edward. Hogy csalhattad meg? Nem gondoltam volna, hogy te ilyet teszel.
-Ezek szerint te Edward mellett állsz. Nem is érdekel a magyarázatom?
-Ezt eltaláltad.
-Azt hittem te vagy a legjobb barátnőm, de néha csalódnia kell az embernek.
-Ebben igazad van. A legjobb barátnőm voltál, csak máshogy gondolkozunk. Most légyszíves menj el, mert fáradt vagyok.- Bella elment, de ettől egy cseppet sem éreztem jobban magam, mivel épp most vesztem össze a legjobb barátnőmmel.
Másnap semmi kedvem sem volt menni suliba. Mikor kinéztem az ablakon láttam, hogy Edward épp akkor állt meg a házunk előtt. Vajon miért jöhetett?
-Csókolom, Hilary elindult már?-kérdezte Edward a gyönyörű mosolyával az arcán.
-Nem még nem. Szóljak neki?
-Jövök anya!
-Szia Edward. Mi szél fújt erre?
-Jöttem érted. Megígértem, hogy vigyázok rád, ezért ma én viszlek el a suliba. Indulhatunk?
-Igen persze, csak hozom a táskám.-Mikor beszálltam Edward autójába felnéztem és láttam, hogy Bella ott állt az ablakban és látja, hogy Edward visz a suliba.
A suliba Edward egész nap minden lépésemet figyelte, nehogy valami bajom essen. Már kicsit sok volt az aggódásból.

2010. január 24., vasárnap

IV. rész

A csodálatos hang tulajdonosa Edward Cullen volt. Ült az ágyam szélén és engem nézett.
-Hol vagyok?
-A kórházban.
-A kórházban? Mit keresek itt?
-Lezuhantál a szikláról. Mit kerestél arra?
-Fogalmam sincs.
-Te miért vagy itt?
-Én hoztalak be.
-Mióta vagyok itt?
-Tegnap hoztalak be.
-Kicsim jól vagy?-viharzott be aggodalmasan anya.
-Persze, semmi bajom. Jól vagyok. Mikor engednek haza?
-Állítólag már holnap.-válaszolt Edward.
-Köszönöm, hogy megmentettél. Te vagy az őrangyalom.
-Nincs mit.
-Köszönöm Edward, hogy megmentetted a kislányom.
-Nincs mit. Bárki megtette volna.
-Drágám jól vagy?-jött be apa.
-Persze.
-Kicsim most el kell mennünk, de majd visszajövünk.
-Én majd itt maradok Hilaryvel. -ajánlkozott Edward.
Anyáék elmentek és Edward ottmaradt mellettem.
-Mióta vagy itt?-kérdeztem Edwardtól.
-Amióta behoztalak.
-Azóta itt ülsz?
-Hát persze.
Hirtelen nagyon álmos lettem.
-Edwad kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Mi..-és a mondatom közepén elaludtam.
Mikor pár órával később felébredtem Edward még mindig az ágyam szélén ült, simogatta a fejem és engem nézett.
-Jól vagy?-kérdezte Edward.
-Persze csak fáj a fejem. Miért ilyen hideg a kezed?
-Sajnos most haza kell mennem, de anyukád nemsoká itt lesz.
Adott egy puszit a fejemre és elment. Még csak most ment el, de már hiányzik is. Üzenetet kaptam Bellától:
Szia Hilary. Mondtam, hogy vigyázz magadra!
Gyógyulj meg minél hamarabb.
Sajnos csak pár hét múlva tudok visszaköltözni.
Puszy: Bella.
Már megint ez a fáradság. Mikor felébredtem már reggel volt. Edward sehol se volt. Azon gondolkodtam, hogy elmegyek sétálni, mert már majdnem két napja nem sétáltam. Mikor elindultam elestem és Edward karjaiban találtam magam. Csak néztünk egymásra, majd kicsit kínos kezdett lenni.
-Vigyázz magadra Hilary. Miért nem fekszel?
-Már rég sétáltam, és kell egy kis mozgás.
-Akkor gyere. Elkísérlek. Éhes vagy?
-Egy kicsit.
-Akkor a büfé felé menjünk.
-Oké. Nekem nyolc.
-Tegnap mit akartál kérdezni? -kíváncsian kérdezte Edward.
-Azt, hogy miért az ágyam mellett töltöd az időt, mikor biztos van jobb dolgod is.
-Mert a barátom vagy és mert nagyon, de nagyon kedvellek.
-Én is nagyon kedvellek, sőt.
-Mit kérsz reggelire?
-Egy csokis croissant. És te?
-Én semmit.
-De miért? -kérdeztem Edwardot.
-Nem vagyok éhes.
-Mikor mehetek haza?
-Nemsoká és majd én viszlek haza.
-Okés. Bellával mikor beszéltél?
-Tegnap miután behoztalak.
-És hogy van?
-Azt mondta, hogy jól. A régi barátaival újra találkozgat.
-Hiányzik?
-Már nem.
-De miért?
-Mert szakítottunk.
-Miért?
-Mert mind a ketten mást szeretünk, és Bella meg összejött az egyik régi barátjával Jacob Black-kel.
-És te kit szeretsz, ha nem Bellát?
Erre a kérdésemre nem kaptam választ. Egymásra néztünk, Edward közelebb hajolt hozzám, és szenvedélyesen megcsókolt.
-Téged!
-Tessék? -kérdeztem meglepődve.
-Téged szeretlek!
Néztem rá meglepődve, de mégis csodálattal.
-Én is szeretlek!
-Tessék? Nem értettem kristálytisztán.
-Szeretlek. Biztos csak álmodom, kizárt, hogy ez a valóság. Csípj meg!
-Nem csíplek meg! Inkább adok helyette egy csókot.
Azzal átölelt és adott egy csókot, ami közben hirtelen összeestem.
Mikor felébredtem Edward ott ült még mindig az ágyam mellett.
-Az az érzésem, hogy nem fognak ma hazaengedni. Igazam van?
-Dehogy nem! Megbeszéltem az orvossal, hogy nagyon fogok rád vigyázni.
-Üzenetet kaptam anyutól:
Szia kicsim!
Sajnos el kell utaznunk apáddal két napra. Nem tudunk magunkkal vinni, mert holnap suliba kell menned. Vigyázz magadra, és legyél jó!
Puszi Anya!
-Én majd vigyázok rád.
-Köszi Edward, de tudok magamra vigyázni!
-Akkor miért vagy itt, ha tudsz vigyázni magadra?
-Az véletlen volt. Mikor engednek már haza?
-Mármint hozzánk.
-Ezt meg hogy érted?
-Nem mész haza egyedül, hanem nálunk alszol.
-Nem leszek teher senki vállán.
-Dehogy vagy teher. Most legalább be tudlak mutatni a családomnak.
-Üdvözlöm Dr. Philip vagyok. Azért jöttem, hogy megmondjam, hogy ha akar, máris hazamehet.
-Köszönöm doktor úr. Akkor már haza is megyek, ha lehetséges.
-Hát persze. Nyugodtan távozhat Edwardnak köszönhetően.
Edwarddal elindultunk, miután felöltöztem és összeszedtem magam. Edward autója kint állt a parkolóban. Begipszelt lábbal és mankóval kicsit nehézkes volt a séta. Edward kinyitotta az ajtót és besegített az autóba. Edwarddal először hazamentünk, hogy összeszedjek pár ruhát. Átöltöztem és végre elindultunk Edward családjához. Nagyon izgultam, hogy mit fognak szólni hozzám Edward szülei.
-Nyugodj meg kicsim, nem lesz semmi baj.
-De akkor miért van görcs a gyomromba?
-Nyugodj meg!
Odaértünk Edward családjához. Bebicegetem Edward oldalán.
-Szia anya, apa! Ő itt Hilary a barátnőm. Hilary ő itt Esme és Carlise.
-Szia Hilary!-köszönt egyszerre Esme és Carlise. De mi lett Bellával?
-Szakítottunk.
-Gyors váltás. -szólalt meg a háttérből Emmet.
-Anya, apa beszélhetnénk a konyhában?
-Persze.
-Hilarynek elutaztak a szülei, és megígértem az anyukájának, hogy vigyázok rá és..
-Azt szeretnéd, ha itt aludhatna Hilary vágtak bele a mondatomba a szüleim. Azt hozol ide akit csak akarsz.
Edward felkisért a szobájába. S lefeküdtünk az ágyra. A fejemet a mellkasára raktam és elaludtam.
Hirtelen felébredtem, és rá kellett döbbennem, hogy ez csak álom volt. Csak az nem volt álom, hogy Edward ott ül az ágyam szélén és engem néz.

2010. január 17., vasárnap

III. rész

Reggel mikor felébredtem teljesen ki voltam. Nagyon fájt a fejem, s ráadásul még rosszat is álmodtam. Lezuhantam egy szikláról, és valaki kimentett a tengerből. Pár nappal később a kórházban ébredtem. Nagyon ijesztő volt. Vajon ki lehetett az aki kimentett? Fogalmam sincs. Miután összeszedtem magam elindultam Belláékhoz, hogy együtt menjünk a suliba. Nyúltam volna a csengőhöz, mire hirtelen kiugrott Bella az ajtón.
-Te jó isten! Ne ijesztgess! Majdnem megállt a szívem!
-Bocsi, csak láttam, hogy jössz, s gondoltam, hogy megleplek.
Hát az sikerült. Gondoltam magamban. Fura, de miután megijesztett nem is fájt már a fejem.
-Még egyszer bocsi, hogy megijesztettelek.
-Semmi baj. Így legalább már nem fáj a fejem.
Elindultunk a suliba. Mikor odaértünk a suliba épp akkor ért oda Edward is.
-Sziasztok!-köszönt Edward.
-Szia.-köszöntünk egyszerre Bellával.
Elindultam az első órára. Edwardot meg Bellát otthagytam, mert szokás szerint csókolóztak. Majd megölt az irigység, de ki kell bírnom, mert Bella a legjobb barátnőm. Az óra után Edward bemutatott a családjának. Emmettnek és a párjának Rosalie-nek, Alicenek és az ő párjának Jaspernek. Testvérek és mégis mind egy pár. Ez nagyon fura.
Később Edwarddal beszélgettünk mindenről. Edwarddal jó beszélgetni, mert vele mindenről lehet beszélni.
-Az hogy lehet, hogy a testvéreid együtt vannak?-kérdeztem félénken Edwardtól.
-Nem édestestvérek. Carlise örökbe fogadta őket.
-Bocsi, nem akartam udvariatlannak tűnni.
-Semmi baj. Kérdezhetsz nyugodtan. Ha olyan a kérdés, akkor nem fogok válaszolni.
-Okés.
Miután vége volt a sulinak egyenesen hazamentem, mert már nagyon fájt a fejem. Ennyire még sose fájt. Rettenetes érzés volt.
Másnap reggel már nem fájt a fejem, de a rém álom már megint visszatért. Vajon ki lehetett, aki megmentett? Folyton csak ez járt a fejemben, meg persze még mindig Edward. Üzenetet kaptam. Vajon ki lehet az? Bella volt:
-Szia Hilary!
Sajnos el kell költöznöm egy időre anyuhoz, mert már elég rég voltam meglátogatni.
Nemsokára visszajövök, addig is legyél jó!
Vigyázz magadra!
Puszy: Bella.

Remélem hamarosan visszajön.
Elindultam a suliba nagy nehezen. Kicsit szomorú voltam, de ami felvidított egy kicsit az az, hogy végre péntek van! Egy autó ment el mellettem, majd hirtelen megállt. Lehúzta az ablakot, és látom, hogy Edward volt az.
-Szia Hilary. Elvihetlek?
-Szia. Hát persze, de csak akkor, ha nem okoz neked gondot.
-Dehogy! Gyere elviszlek!
-Mikor jön vissza Bella?-kérdeztem Edwardot.
-Nem tudom. Még Bella se tudja.
-Hiányzik?
-Nem is tudom. Már nincs minden rendben közöttünk.
-Hogy-hogy?
-Már hetek óta nem voltunk annyit együtt. Nem csináltunk közös programokat. Most úgymond egy kicsit pihentetjük ezt az egészet.
-Ugye nem miattam van?
-Dehogy is. Már hamarabb elromlott ez a dolog közöttünk.
-Bella is így gondolja?
-Igen. Részben azért is ment el. Meg persze azért, hogy együtt lehessen egy kicsit az anyukájával és a mostoha apjával.
-Szereted még?
Erre a kérdésemre nem kaptam választ. Nem is erőltettem. Nem akarok nagyon feltűnő lenni. Megérkeztünk a suliba. Edward udvariasan kinyitotta nekem az ajtót. Álmaim pasija. Mindenki egy ilyen pasiról álmodik.
-Köszi, hogy elhoztál.-megköszöntem, hogy elhozott, majd nyomtam egy puszit az arcára. Láttam, hogy Edward egy kicsit meglepődött. De nagyon jól esett, hogy nem hajolt el.
-Nincs mit máskor is. Sőt ha úgy adódik még haza is vihetlek. Persze csak ha akarod.
Mikor már majdnem véget ért a nap elmentem sétálni a parkba kicsit gondolkodni.
Edwardon gondolkodtam még mindig. Majdnem mindig azon jár a fejem, hogy lehet-e köztünk valami. Egy ilyen jó pasi kizárt, hogy járna velem. De a remény hal meg utoljára. Egyedül voltam, vagyis csak azt hittem. Valaki követett. Ugyan ki követne engem? Egyre gyorsabban mentem, hogy megtudjam, hogy engem követ-e. Aki utánam jött az is egyre gyorsabban ment.A gyanúm kezdett bebizonyosodni, hogy engem követ.Futni kezdtem, majd egy sziklához értem. Pont ahhoz, ami az álmomban szerepelt. Nem bírtam megállni, megcsúsztam, és lezuhantam.
Később a kórházban ébredtem. Azt hittem csak álom volt már megint, de tévedtem. Valaki ott ült az ágyam végében. Nem láttam ki volt. Meg se bírtam mozdulni. Nem éreztem, semmit, csak azt, hogy már megint fájt a fejem. Végignéztem magamon, és láttam, hogy a lábam be van gipszelve. Mi történhetett?
-Hilary jól vagy?-kérdezte egy csodálatos hang.

2010. január 10., vasárnap

II. rész

Másnap reggel sikerült felébrednem időben. De csak azért, mert anyu jött időben felkelteni. Egész éjjel csak Edwardról álmodtam. Azt álmodtam, hogy Edward szakított Bellával. Ez kicsit szomorú, főleg azért mert Bella teljesen magába zuhant. Szegény. Edward viszont engem elhívott randizni. Ez bárcsak valóra válna, de nem szeretném Bellát olyan állapotban látni, mint az álmomban. Felöltöztem, majd megreggeliztem. Reggeli után elindultam a suliba. Már nem annyira izgultam, de azért még volt bennem egy kis félelem. Miután elindultam hallottam, hogy valaki kiabál utánam.
-Hilary várj meg!-kiabált valaki utánam.
Hátrafordultam, s láttam, hogy Bella rohan utánam. Megálltam, hogy megvárjam.
-Szia.- köszöntem.
-Szia Hilary. Megyünk együtt?-kérdezte.
-Hát persze. Örömmel.-válaszoltam. Nagy kő esett le a szívemről, hogy nem kell egyedül mennem.
-Miért költöztetek Forksba?-kérdezte kíváncsian.
-Apukám csak itt kapott állást, és ezért kellett elköltöznünk.
-És hol laktatok előtte?-kérdezte Bella.
-Bridgewille-ben.
-Apukád hol dolgozik?-kérdezősködött tovább.
-A kórházban.-válaszoltam, s közben arra gondoltam, hogy milyen kíváncsi ez a Bella.
-Jajj bocsi Hilary, ugye nem voltam nagyon kíváncsi??-kérdezte elszégyellve magát.
-Dehogy is. Nyugodtan kérdezz bármit.-nyugtattam meg.
Lassan odaértünk a suliba, s elköszöntem Bellától, mert nem együtt volt az első óránk.
-Majd megyünk együtt haza?-kérdezte Bella.
-Hát persze.-válaszoltam örömmel.
-Hány órád lesz?
-Ma csak hat. Hála Istennek. Neked hány lesz?-kérdeztem.
-Ma nekem is csak hat. Majd találkozzunk az udvaron. Jó?
-Nekem megfelel.-feleltem boldogan.

Az első órám matek lesz sajna. A mateknál jobban egy tantárgyat se utálok jobban.
A volt tanárom egy ideg beteg volt. Folyton kiabált velünk, meg mindig azt hajtogatta, hogy milyen hülyék vagyunk. Remélem ez a tanár nem olyan, mint a régi. Mikor véget ért az óra teljesen meg voltam lepődve. Ez a tanár teljesen más, mint amilyen a régi volt. Szépen lassan eltelt ez a nap is. Bellával az udvaron találkoztunk, úgy ahogy, megbeszéltük. Bella megbeszélte Edwarddal, hogy majd este találkoznak, s elköszöntek egymástól. Bennem dúlt az irigység, hogy Bellának ilyen jó pasija van. Próbáltam nem feltűnően viselkedni. Nem tudom, hogy sikerült-e, de remélem, hogy igen, mert nem szeretném, hogy már a második nap kiderüljön, hogy teljesen bele vagyok zúgva Edward Cullenbe. Bellával elindultunk haza.
-Ne menjünk el valahova enni valamit?-kérdezte Bella.
-Felőlem.
Bellával elindultunk egy sarki pizzériába. Bellával együtt rendeltünk egy pizzát, mert egyikünk se volt annyira éhes. Miközben Bella beszélt nem nagyon tudtam figyelni rá. Már megint csak Edward járt az eszembe. Bellával elindultunk haza, miután megettünk a pizzát. Bellából folyamatosan csak beszélt. Lehet, hogy még levegőt sem vett közbe.
-Bella! Nyugi! Vegyél közbe levegőt is!
-Ja persze. Bocsi, hogy ennyit beszélek, de nem volt még sose ilyen jó barátom, akivel ennyire nyíltan beszélhetek.
Lassan hazaértünk, ezért el kellett köszönnöm Bellától.
-Szia Bella! Jó éjt! -köszöntem el.
-Szia Hilary! Neked is jó éjt! Holnap megyünk megint együtt suliba??
-Hát persze! Majd reggel átmegyek hozzátok, ha kész vagyok.
-Jó. Majd várlak! Szia!-köszönt el.
Azzal elindultunk mind a ketten haza. Otthon már finom vacsora várt.
-Szia anyu!-köszöntem be anyunak.
-Szia kicsim!
Felrohantam a szobámba, hogy lepakoljak. Megvacsoráztam, majd felmentem vissza a szobámba, és el kezdtem gondolkodni. Nem hiszem el, hogy nekem akkora szerencsém van, hogy már a második nap elmondhatom magamról, hogy van barátnőm itt Forksban. Pár perccel később úgy elaludtam, mint akit fejbe vágtak.

2010. január 9., szombat

I. rész

Hilary Osment vagyok. Most költöztem a családommal Forksba, és ma van az első napom a suliban. Egész éjszaka nem tudtam aludni, mert nagyon féltem, de reggel sikeresen elaludtam. Anya jött egyszer csak, hogy miért nem mentem még le reggelizni. Gyorsan oda mentem a szekrényemhez, és kivettem az első ruhát, amit megláttam először. Gyorsan megreggeliztem, majd elindultam a suliba. Idáig nem volt időm izgulni, de most már nagyon izgultam, hisz senkit nem ismerek itt, még a szomszédokat sem. Mikor megérkeztem mindenki engem bámult. Nagyon ideges voltam. Olyan érzésem volt, mintha egy színpadon vonulnék, egy divatbemutatón. Az udvaron oda jött egy fiú, aki hihetetlenül jól nézett ki.
-Szia! Edward Cullen vagyok!- nyújtott kezet.
-Szia! Én Hilary Osment vagyok!
-Most költöztetek Forksba?-kérdezte Edward.
-Igen.-mondtam félénken. Edward nagyon jól néz ki, s első látásra teljesen belezúgtam.
-Üdvözöllek Forksban, remélem tetszeni fog itt!-mondta Edward.
-Köszi, nagyon aranyos vagy, de most sajnos mennem kell, remélem találkozunk hamarosan!
Elmentem órára, de folyton csak Edwardról álmodoztam. De az az egy a baj, hogy Edwardnak van barátnője Bella Swan. Nagyon szerencsés lány Bella. Nagyon irigylem.
Végre kicsöngettek az óráról. Rengeteg emberrel találkoztam, de szinte senkinek sem tudom a nevét. Egy barna hajú, csokoládé barna szemű lány közeledett felém.
-Szia. Bella Swan vagyok. Te vagy az új lány?
-Szia. Hilary Osment vagyok. És igen én vagyok az új lány.
-Hogy tetszik idáig a suli?-kérdezte Bella.
-Idáig még nagyon tetszik. Itt mindenki olyan kedves, beleértve téged is!!-mondtam Bellának.
-Köszike te is nagyon rendes, szimpatikus vagy.-mondta Bella kedvesen.
Végre vége van a sulinak!! Nagyon fárasztó volt ennyi emberrel megismerkedni. Ha jobban belegondolok a bemutatkozott emberek felére sem emlékszem. Ez nagyon gáz!!
Az úton hazafelé folyton csak Edwardon járt az eszem. Nem bírom kiverni sehogy se a fejemből.
Mikor hazaértem köszöntem anyáéknak. Anya éppen a vacsit készítette, apa meg dolgozott. Anyának elmeséltem, hogy milyen jó volt az első nap. Meséltem anyunak Edwardról és Belláról is, míg anya a vacsorát készítette. Felmentem a szobámba lepihenni egy kicsit, mert már nagyon fáradt voltam. Mikor kinéztem az ablakomon éppen Bellát láttam hazasétálni. Eddig nem is tudtam, de Bella a szomszédom.
-Hilary gyere vacsizni!!-kiabált fel anya.
-Megyek.-kiabáltam vissza.
Lementem. Már nagyon éhes voltam.
-Anyu nagyon finom lett.
-Köszönöm kicsim.
Miután befejeztem a vacsit felmentem a szobámba. Megfürödtem, majd lefeküdtem aludni. Nagyon fárasztó nap volt ez a mai, de azt hiszem, hogy holnap ismét nehéz nap vár rám.