II. rész

Másnap reggel sikerült felébrednem időben. De csak azért, mert anyu jött időben felkelteni. Egész éjjel csak Edwardról álmodtam. Azt álmodtam, hogy Edward szakított Bellával. Ez kicsit szomorú, főleg azért mert Bella teljesen magába zuhant. Szegény. Edward viszont engem elhívott randizni. Ez bárcsak valóra válna, de nem szeretném Bellát olyan állapotban látni, mint az álmomban. Felöltöztem, majd megreggeliztem. Reggeli után elindultam a suliba. Már nem annyira izgultam, de azért még volt bennem egy kis félelem. Miután elindultam hallottam, hogy valaki kiabál utánam.
-Hilary várj meg!-kiabált valaki utánam.
Hátrafordultam, s láttam, hogy Bella rohan utánam. Megálltam, hogy megvárjam.
-Szia.- köszöntem.
-Szia Hilary. Megyünk együtt?-kérdezte.
-Hát persze. Örömmel.-válaszoltam. Nagy kő esett le a szívemről, hogy nem kell egyedül mennem.
-Miért költöztetek Forksba?-kérdezte kíváncsian.
-Apukám csak itt kapott állást, és ezért kellett elköltöznünk.
-És hol laktatok előtte?-kérdezte Bella.
-Bridgewille-ben.
-Apukád hol dolgozik?-kérdezősködött tovább.
-A kórházban.-válaszoltam, s közben arra gondoltam, hogy milyen kíváncsi ez a Bella.
-Jajj bocsi Hilary, ugye nem voltam nagyon kíváncsi??-kérdezte elszégyellve magát.
-Dehogy is. Nyugodtan kérdezz bármit.-nyugtattam meg.
Lassan odaértünk a suliba, s elköszöntem Bellától, mert nem együtt volt az első óránk.
-Majd megyünk együtt haza?-kérdezte Bella.
-Hát persze.-válaszoltam örömmel.
-Hány órád lesz?
-Ma csak hat. Hála Istennek. Neked hány lesz?-kérdeztem.
-Ma nekem is csak hat. Majd találkozzunk az udvaron. Jó?
-Nekem megfelel.-feleltem boldogan.

Az első órám matek lesz sajna. A mateknál jobban egy tantárgyat se utálok jobban.
A volt tanárom egy ideg beteg volt. Folyton kiabált velünk, meg mindig azt hajtogatta, hogy milyen hülyék vagyunk. Remélem ez a tanár nem olyan, mint a régi. Mikor véget ért az óra teljesen meg voltam lepődve. Ez a tanár teljesen más, mint amilyen a régi volt. Szépen lassan eltelt ez a nap is. Bellával az udvaron találkoztunk, úgy ahogy, megbeszéltük. Bella megbeszélte Edwarddal, hogy majd este találkoznak, s elköszöntek egymástól. Bennem dúlt az irigység, hogy Bellának ilyen jó pasija van. Próbáltam nem feltűnően viselkedni. Nem tudom, hogy sikerült-e, de remélem, hogy igen, mert nem szeretném, hogy már a második nap kiderüljön, hogy teljesen bele vagyok zúgva Edward Cullenbe. Bellával elindultunk haza.
-Ne menjünk el valahova enni valamit?-kérdezte Bella.
-Felőlem.
Bellával elindultunk egy sarki pizzériába. Bellával együtt rendeltünk egy pizzát, mert egyikünk se volt annyira éhes. Miközben Bella beszélt nem nagyon tudtam figyelni rá. Már megint csak Edward járt az eszembe. Bellával elindultunk haza, miután megettünk a pizzát. Bellából folyamatosan csak beszélt. Lehet, hogy még levegőt sem vett közbe.
-Bella! Nyugi! Vegyél közbe levegőt is!
-Ja persze. Bocsi, hogy ennyit beszélek, de nem volt még sose ilyen jó barátom, akivel ennyire nyíltan beszélhetek.
Lassan hazaértünk, ezért el kellett köszönnöm Bellától.
-Szia Bella! Jó éjt! -köszöntem el.
-Szia Hilary! Neked is jó éjt! Holnap megyünk megint együtt suliba??
-Hát persze! Majd reggel átmegyek hozzátok, ha kész vagyok.
-Jó. Majd várlak! Szia!-köszönt el.
Azzal elindultunk mind a ketten haza. Otthon már finom vacsora várt.
-Szia anyu!-köszöntem be anyunak.
-Szia kicsim!
Felrohantam a szobámba, hogy lepakoljak. Megvacsoráztam, majd felmentem vissza a szobámba, és el kezdtem gondolkodni. Nem hiszem el, hogy nekem akkora szerencsém van, hogy már a második nap elmondhatom magamról, hogy van barátnőm itt Forksban. Pár perccel később úgy elaludtam, mint akit fejbe vágtak.