IV. rész

A csodálatos hang tulajdonosa Edward Cullen volt. Ült az ágyam szélén és engem nézett.
-Hol vagyok?
-A kórházban.
-A kórházban? Mit keresek itt?
-Lezuhantál a szikláról. Mit kerestél arra?
-Fogalmam sincs.
-Te miért vagy itt?
-Én hoztalak be.
-Mióta vagyok itt?
-Tegnap hoztalak be.
-Kicsim jól vagy?-viharzott be aggodalmasan anya.
-Persze, semmi bajom. Jól vagyok. Mikor engednek haza?
-Állítólag már holnap.-válaszolt Edward.
-Köszönöm, hogy megmentettél. Te vagy az őrangyalom.
-Nincs mit.
-Köszönöm Edward, hogy megmentetted a kislányom.
-Nincs mit. Bárki megtette volna.
-Drágám jól vagy?-jött be apa.
-Persze.
-Kicsim most el kell mennünk, de majd visszajövünk.
-Én majd itt maradok Hilaryvel. -ajánlkozott Edward.
Anyáék elmentek és Edward ottmaradt mellettem.
-Mióta vagy itt?-kérdeztem Edwardtól.
-Amióta behoztalak.
-Azóta itt ülsz?
-Hát persze.
Hirtelen nagyon álmos lettem.
-Edwad kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Mi..-és a mondatom közepén elaludtam.
Mikor pár órával később felébredtem Edward még mindig az ágyam szélén ült, simogatta a fejem és engem nézett.
-Jól vagy?-kérdezte Edward.
-Persze csak fáj a fejem. Miért ilyen hideg a kezed?
-Sajnos most haza kell mennem, de anyukád nemsoká itt lesz.
Adott egy puszit a fejemre és elment. Még csak most ment el, de már hiányzik is. Üzenetet kaptam Bellától:
Szia Hilary. Mondtam, hogy vigyázz magadra!
Gyógyulj meg minél hamarabb.
Sajnos csak pár hét múlva tudok visszaköltözni.
Puszy: Bella.
Már megint ez a fáradság. Mikor felébredtem már reggel volt. Edward sehol se volt. Azon gondolkodtam, hogy elmegyek sétálni, mert már majdnem két napja nem sétáltam. Mikor elindultam elestem és Edward karjaiban találtam magam. Csak néztünk egymásra, majd kicsit kínos kezdett lenni.
-Vigyázz magadra Hilary. Miért nem fekszel?
-Már rég sétáltam, és kell egy kis mozgás.
-Akkor gyere. Elkísérlek. Éhes vagy?
-Egy kicsit.
-Akkor a büfé felé menjünk.
-Oké. Nekem nyolc.
-Tegnap mit akartál kérdezni? -kíváncsian kérdezte Edward.
-Azt, hogy miért az ágyam mellett töltöd az időt, mikor biztos van jobb dolgod is.
-Mert a barátom vagy és mert nagyon, de nagyon kedvellek.
-Én is nagyon kedvellek, sőt.
-Mit kérsz reggelire?
-Egy csokis croissant. És te?
-Én semmit.
-De miért? -kérdeztem Edwardot.
-Nem vagyok éhes.
-Mikor mehetek haza?
-Nemsoká és majd én viszlek haza.
-Okés. Bellával mikor beszéltél?
-Tegnap miután behoztalak.
-És hogy van?
-Azt mondta, hogy jól. A régi barátaival újra találkozgat.
-Hiányzik?
-Már nem.
-De miért?
-Mert szakítottunk.
-Miért?
-Mert mind a ketten mást szeretünk, és Bella meg összejött az egyik régi barátjával Jacob Black-kel.
-És te kit szeretsz, ha nem Bellát?
Erre a kérdésemre nem kaptam választ. Egymásra néztünk, Edward közelebb hajolt hozzám, és szenvedélyesen megcsókolt.
-Téged!
-Tessék? -kérdeztem meglepődve.
-Téged szeretlek!
Néztem rá meglepődve, de mégis csodálattal.
-Én is szeretlek!
-Tessék? Nem értettem kristálytisztán.
-Szeretlek. Biztos csak álmodom, kizárt, hogy ez a valóság. Csípj meg!
-Nem csíplek meg! Inkább adok helyette egy csókot.
Azzal átölelt és adott egy csókot, ami közben hirtelen összeestem.
Mikor felébredtem Edward ott ült még mindig az ágyam mellett.
-Az az érzésem, hogy nem fognak ma hazaengedni. Igazam van?
-Dehogy nem! Megbeszéltem az orvossal, hogy nagyon fogok rád vigyázni.
-Üzenetet kaptam anyutól:
Szia kicsim!
Sajnos el kell utaznunk apáddal két napra. Nem tudunk magunkkal vinni, mert holnap suliba kell menned. Vigyázz magadra, és legyél jó!
Puszi Anya!
-Én majd vigyázok rád.
-Köszi Edward, de tudok magamra vigyázni!
-Akkor miért vagy itt, ha tudsz vigyázni magadra?
-Az véletlen volt. Mikor engednek már haza?
-Mármint hozzánk.
-Ezt meg hogy érted?
-Nem mész haza egyedül, hanem nálunk alszol.
-Nem leszek teher senki vállán.
-Dehogy vagy teher. Most legalább be tudlak mutatni a családomnak.
-Üdvözlöm Dr. Philip vagyok. Azért jöttem, hogy megmondjam, hogy ha akar, máris hazamehet.
-Köszönöm doktor úr. Akkor már haza is megyek, ha lehetséges.
-Hát persze. Nyugodtan távozhat Edwardnak köszönhetően.
Edwarddal elindultunk, miután felöltöztem és összeszedtem magam. Edward autója kint állt a parkolóban. Begipszelt lábbal és mankóval kicsit nehézkes volt a séta. Edward kinyitotta az ajtót és besegített az autóba. Edwarddal először hazamentünk, hogy összeszedjek pár ruhát. Átöltöztem és végre elindultunk Edward családjához. Nagyon izgultam, hogy mit fognak szólni hozzám Edward szülei.
-Nyugodj meg kicsim, nem lesz semmi baj.
-De akkor miért van görcs a gyomromba?
-Nyugodj meg!
Odaértünk Edward családjához. Bebicegetem Edward oldalán.
-Szia anya, apa! Ő itt Hilary a barátnőm. Hilary ő itt Esme és Carlise.
-Szia Hilary!-köszönt egyszerre Esme és Carlise. De mi lett Bellával?
-Szakítottunk.
-Gyors váltás. -szólalt meg a háttérből Emmet.
-Anya, apa beszélhetnénk a konyhában?
-Persze.
-Hilarynek elutaztak a szülei, és megígértem az anyukájának, hogy vigyázok rá és..
-Azt szeretnéd, ha itt aludhatna Hilary vágtak bele a mondatomba a szüleim. Azt hozol ide akit csak akarsz.
Edward felkisért a szobájába. S lefeküdtünk az ágyra. A fejemet a mellkasára raktam és elaludtam.
Hirtelen felébredtem, és rá kellett döbbennem, hogy ez csak álom volt. Csak az nem volt álom, hogy Edward ott ül az ágyam szélén és engem néz.