III. rész

Reggel mikor felébredtem teljesen ki voltam. Nagyon fájt a fejem, s ráadásul még rosszat is álmodtam. Lezuhantam egy szikláról, és valaki kimentett a tengerből. Pár nappal később a kórházban ébredtem. Nagyon ijesztő volt. Vajon ki lehetett az aki kimentett? Fogalmam sincs. Miután összeszedtem magam elindultam Belláékhoz, hogy együtt menjünk a suliba. Nyúltam volna a csengőhöz, mire hirtelen kiugrott Bella az ajtón.
-Te jó isten! Ne ijesztgess! Majdnem megállt a szívem!
-Bocsi, csak láttam, hogy jössz, s gondoltam, hogy megleplek.
Hát az sikerült. Gondoltam magamban. Fura, de miután megijesztett nem is fájt már a fejem.
-Még egyszer bocsi, hogy megijesztettelek.
-Semmi baj. Így legalább már nem fáj a fejem.
Elindultunk a suliba. Mikor odaértünk a suliba épp akkor ért oda Edward is.
-Sziasztok!-köszönt Edward.
-Szia.-köszöntünk egyszerre Bellával.
Elindultam az első órára. Edwardot meg Bellát otthagytam, mert szokás szerint csókolóztak. Majd megölt az irigység, de ki kell bírnom, mert Bella a legjobb barátnőm. Az óra után Edward bemutatott a családjának. Emmettnek és a párjának Rosalie-nek, Alicenek és az ő párjának Jaspernek. Testvérek és mégis mind egy pár. Ez nagyon fura.
Később Edwarddal beszélgettünk mindenről. Edwarddal jó beszélgetni, mert vele mindenről lehet beszélni.
-Az hogy lehet, hogy a testvéreid együtt vannak?-kérdeztem félénken Edwardtól.
-Nem édestestvérek. Carlise örökbe fogadta őket.
-Bocsi, nem akartam udvariatlannak tűnni.
-Semmi baj. Kérdezhetsz nyugodtan. Ha olyan a kérdés, akkor nem fogok válaszolni.
-Okés.
Miután vége volt a sulinak egyenesen hazamentem, mert már nagyon fájt a fejem. Ennyire még sose fájt. Rettenetes érzés volt.
Másnap reggel már nem fájt a fejem, de a rém álom már megint visszatért. Vajon ki lehetett, aki megmentett? Folyton csak ez járt a fejemben, meg persze még mindig Edward. Üzenetet kaptam. Vajon ki lehet az? Bella volt:
-Szia Hilary!
Sajnos el kell költöznöm egy időre anyuhoz, mert már elég rég voltam meglátogatni.
Nemsokára visszajövök, addig is legyél jó!
Vigyázz magadra!
Puszy: Bella.

Remélem hamarosan visszajön.
Elindultam a suliba nagy nehezen. Kicsit szomorú voltam, de ami felvidított egy kicsit az az, hogy végre péntek van! Egy autó ment el mellettem, majd hirtelen megállt. Lehúzta az ablakot, és látom, hogy Edward volt az.
-Szia Hilary. Elvihetlek?
-Szia. Hát persze, de csak akkor, ha nem okoz neked gondot.
-Dehogy! Gyere elviszlek!
-Mikor jön vissza Bella?-kérdeztem Edwardot.
-Nem tudom. Még Bella se tudja.
-Hiányzik?
-Nem is tudom. Már nincs minden rendben közöttünk.
-Hogy-hogy?
-Már hetek óta nem voltunk annyit együtt. Nem csináltunk közös programokat. Most úgymond egy kicsit pihentetjük ezt az egészet.
-Ugye nem miattam van?
-Dehogy is. Már hamarabb elromlott ez a dolog közöttünk.
-Bella is így gondolja?
-Igen. Részben azért is ment el. Meg persze azért, hogy együtt lehessen egy kicsit az anyukájával és a mostoha apjával.
-Szereted még?
Erre a kérdésemre nem kaptam választ. Nem is erőltettem. Nem akarok nagyon feltűnő lenni. Megérkeztünk a suliba. Edward udvariasan kinyitotta nekem az ajtót. Álmaim pasija. Mindenki egy ilyen pasiról álmodik.
-Köszi, hogy elhoztál.-megköszöntem, hogy elhozott, majd nyomtam egy puszit az arcára. Láttam, hogy Edward egy kicsit meglepődött. De nagyon jól esett, hogy nem hajolt el.
-Nincs mit máskor is. Sőt ha úgy adódik még haza is vihetlek. Persze csak ha akarod.
Mikor már majdnem véget ért a nap elmentem sétálni a parkba kicsit gondolkodni.
Edwardon gondolkodtam még mindig. Majdnem mindig azon jár a fejem, hogy lehet-e köztünk valami. Egy ilyen jó pasi kizárt, hogy járna velem. De a remény hal meg utoljára. Egyedül voltam, vagyis csak azt hittem. Valaki követett. Ugyan ki követne engem? Egyre gyorsabban mentem, hogy megtudjam, hogy engem követ-e. Aki utánam jött az is egyre gyorsabban ment.A gyanúm kezdett bebizonyosodni, hogy engem követ.Futni kezdtem, majd egy sziklához értem. Pont ahhoz, ami az álmomban szerepelt. Nem bírtam megállni, megcsúsztam, és lezuhantam.
Később a kórházban ébredtem. Azt hittem csak álom volt már megint, de tévedtem. Valaki ott ült az ágyam végében. Nem láttam ki volt. Meg se bírtam mozdulni. Nem éreztem, semmit, csak azt, hogy már megint fájt a fejem. Végignéztem magamon, és láttam, hogy a lábam be van gipszelve. Mi történhetett?
-Hilary jól vagy?-kérdezte egy csodálatos hang.