A series of mistakes- 7. fejezet

Sziasztok!

Tudom, hogy nagyon sokat kellett várni, de nagyon sajnálom!

Köszönöm szépen az előző részhez írt komikat! Nagyon, de nagyon örültem nekik!

Ezt a fejezetet Szöszinek szeretném ajánlani! (L) Nagyon sokat nyaggattál a folytatást miatt, ezért most remélem örülni fogsz! 

Remélem tetszeni fog mindenkinek!

Jó olvasást!

Puszy Chanel 

Edward el akar felejteni egyszer s mindenkorra. Nem akar megbocsátani nekem. Nem is vártam, hogy a nyakamba ugrik, de fájt, hogy túl akar lépni rajtam. Én nem akarok nélküle élni. Nekem szükségem van rá, de lehet, hogy mindenkinek jobb lenne, ha tovább lépnénk mind a ketten. Igen. Tovább kell lépnem. Nem gyötrődhetek egész életemen át, ami valljuk be, hosszú idő, mivel örökké élni fogok.

- Csajszi. - lóbálta a kezét a szemem előtt Em. Lassan felé fordultam, és vártam, hogy mondjon valamit, de csak aggódva nézett rám. - Jól vagy?

- Persze. - mosolyogtam rá, vagyis csak próbáltam mosolyogni. Nem nagyon akart összejönni. El kell terelnem a figyelmem Edwardról. Eszembe jutott, hogy mivel tudom a legjobban elterelni a figyelmemet. Emmettnek ki kell találnom valami ajándékot, amiért itt tartott. Egy ötletem máris támadt. A tusfürdős flakonját feltöltöm ragasztóval. Alice hangosan kacagni kezdett, miközben a divatlapot fogta. Nem sűrűn olvasok divatról, de nem hallottam még sose, hogy lenne benne vicces dolog, ezért arra következtettem, hogy látta, mi fog történni Emmel. Egy másik ötletem is támadt hirtelen. A fogkrémébe egy kis mustárt rakok. Nem tudom, hogy mit fog érezni, és az is lehet, hogy észre se veszi, de meg lehet próbálni. Miközben gondolkodtam, Rose jött le a lépcsőn.

- Szia. - köszöntem neki, amikor észrevettem.

- Szia. - mosolygott rám. Erre nem számítottam. Azt hittem, hogy minimum a nyakamnak ugrik, és megtép.

- Alice. Tudnál adni nekem egy hálóinget? Le szeretnék zuhanyozni. - Alice egy persze után felpattant, majd az emeletre indultunk. Félúton visszafordultam, mert eszembe jutott, hogy mustár is kell. A konyhába mentem, majd egy üveg mustárt felkapva gyorsan az emeletre mentem. Senkinek se tűnt fel, hogy egy üveg mustárral a kezemben rohangálok vámpír létemre. - Tudnál nekem adni egy kis ragasztót? - kérdeztem fent halkan, hogy senki se hallja. Bólintott vigyorogva, majd adott nekem egy hálóinget.

- Lent figyelek, hogy senki se jöjjön fel, amíg bent vagy náluk. - adta a kezembe a ragasztót, majd lement a nappaliba. Halkan beosontam Rosaliék szobájába, onnan pedig a fürdőjükbe. Emmett tusfürdőjével kezdtem, majd a fogkrémjével folytattam. Remélem nem Rosalie lesz az, aki használja először. Alice úgy is figyelmeztetni fog, vagyis remélem. Miután mind a kettővel kész voltam, az ágyhoz léptem. Egy pár csavart meglazítottam, így ha a nagy melák ráugrana, leszakad. A zuhanyzóba a rózsát is beragasztóztam egy két helyen, hogy csak kevés víz folyjon. Még jó, hogy Alice vízálló ragasztót adott. A mai napra, csak ennyit szántam neki, majd holnap és holnap után a többit, ami eszembe jutott eddig. Csendben kiosontam a szobából, és a vendégszobába mentem, onnan pedig a fürdőbe. Lezuhanyoztam, majd a köntöst felvéve, amit Alice adott, lementem a nappaliba. Most kivételesen lent volt mindenki, beleértve Nicolast és Edwardot is. Esme boldogan ölelt magához, amikor meglátott mosolyogva. Carlisle is kedvesen köszöntött, majd olvasta tovább az orvosi magazint. Edward úgy tett, mint aki észre se vett, de többször éreztem, hogy figyel. Nick valamit éppen evett, amit Esme ütött össze neki gyorsan. Miután megállapítottam, hogy ki mit csinál, leültem a kanapéra, és figyeltem a tévét, miközben vártam, hogy Emmett mikor akar felmenni. Alice Rose-zal beszélgetett, amikor Emmett bejelentette, hogy felmegy fürdeni. Próbálta felcsalni Rose-t is, de Alice lebeszélte mind a kettőjüket. Nem telt el tíz perc, mikor Emmett kiabálását hallottuk meg.

- Mi a...?! Ilyen nincs! - kiabált hangosan. Nem tudtam eltakarni a mosolyomat, ahogy Alice, és Edward se. Önfeledten kacagtak mind a ketten. Alice biztos megmutatta Edwardnak a képet, amit ő is látott. Pár perc elteltével, amikor gondolom fogat mosott, ismét kiabálni kezdett.

- Hilary Hope Hale! - üvöltötte magából kikelve a teljes nevemet. Tudja, hogy utálom, ha a teljes nevemet mondja ki valaki. Alice-ék ismét majd lefordultak a kanapéról, annyira nevettek. Hallottam, hogy trappol lefele a lépcsőn, ezért elővettem a legangyalibb mosolyomat.

- Minden rendben? - kérdeztem mosolyogva.

- Hát persze. - mosolygott rám gúnyosan. - Még sok ilyenre számíthatok?

- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz. - néztem rá angyalian.

- Erről beszélek. - jött közelebb hozzám, és a fogkrémet a nyakamba nyomta.

- Te normális vagy? - töröltem le a mustáros fogkrémet a nyakamból, és beletöröltem a kezem a karjába.

- Ezt én is kérdezhetném tőled. - vágott vissza.

- Tudod, ez még csak a kezdet volt. - vettem elő a gonosz mosolyomat. Állta a tekintetem, majd megszólalt teljesen nyugodtan.

- Kíváncsi vagyok, hogy mire vagy képes húgi. Csak nehogy véletlenül nekem is legyen egy-két trükk a tarsolyomban. - kacsintott rám, majd felment az emeletre. Eldöntöttem, hogy mostantól figyelni fogom a gondolatait, hogy ne tudjon semmilyen csínyt elkövetni ellenem. Felmentem a fürdőbe, hogy lezuhanyozzak újra, hisz a mustár a nyakamban nem lehet valami étvágygerjesztő. Tudtam, hogy Emmett idegesítése jó lesz arra, hogy ne gondolkodjak Edwardon, de miután a mai adaggal kész voltam, a gondolataim ismét felé kanyarodtak. Zuhanyzás után ismét a nappaliba mentem, ahol Edward és Nicolas volt csak.

- Kicsim te még fent vagy? - kérdeztem Nicolastól, mikor odaértem hozzájuk. Furcsán éreztem magam Edward társaságában, de nem mutathattam ki.

- Igen, mert meg akartalak várni. - ásított egy nagyot, miután befejezte a válaszát.

- Akkor nyomás aludni, ha rám vártál. - álltam fel a kanapéról, és megfogtam a kezét, majd a lépcső felé indultam, de út közben megtorpant.

- Apa nem jössz? - nézett rá a kiskutya szemeivel, amikkel engem is mindig megpuhít.

- Megyek. - állt fel a kanapéról, pár perces kérlelés után. Felmentünk a vendégszobába, ahol Nick bebújt az ágyba, és egy-egy puszit kért tőlünk. 

- Jó éjszakát. - mondtuk szinte egyszerre Edwarddal, majd az ajtó felé indultunk. Miután kimentünk az ajtón a szobám felé indultam volna, de nem mondta eddig senki, hogy melyik szobába mehetek. Abban a szobában zuhanyoztam, amelyikben most Nicolas alszik, így ott nem húzhatom meg magam. A folyosón megálltam és végigzongoráztam magamban, hogy hol van még vendégszoba. Az elsőn minden szoba foglalt, a másodikon van Edward szobája, és Carlisle dolgozószobája. 

- Minden rendben? - kérdezte közönyös hangon Edward.

- Persze, csak  megmutatnád, hogy melyik szobában húzhatom meg magam?

- Gyere. - indult el a második emeletre. A szobája a folyosó végén volt, a vendégszoba, ahova elszállásolt, pedig az övé mellett volt. Mielőtt bementem volna, még visszafordultam az ajtóban és felé fordultam.

- Köszönöm. - mosolyogtam rá, majd egy szívesen elmormolása után a szobája felé indult. - Edward? - szóltam utána, mire visszafordult.

- Igen? - nézett rám kíváncsian.

- Szeretlek. - mondtam ki azt az egy szót, ami jelen pillanatban mardosta a szívemet. Nem vártam meg, hogy mit mond, bementem a szobába, és az ajtóval szemben levő kanapéra ültem le. Körbe néztem a szobában, és csak most tűnt fel, hogy lilára van kifestve, ami a kedvenc színem. Az összes vendégszoba valamilyen világos színű, nem pedig lila, mint ez. Jobban szemügyre vettem a tárgyakat, és akkor tűnt fel, hogy néhány helyen az én régi tárgyaim vannak. Két ajtó volt még a szobában, ami közül az egyik a fürdőbe vezetett. A másik ajtóhoz sétáltam, és egy mély levegő után, kinyitottam. A villanyt feloltottam, majd lassan beléptem. A szekrény tele volt ruhákkal, cipőkkel, táskákkal és ékszerekkel is. A ruhák vállfákon lógtak becsomagolva. Az egyik ruhazsáknak lehúztam a cipzárját, és döbbenten láttam, hogy a báli ruhám van benne, amit akkor viseltem, amikor Edwarddal együtt mentünk bálba. Még egy pár zsákot megnéztem, és mindbe az én ruháim voltak, tíz évvel ez előttről. De miért vannak itt az én holmijaim?! Én ezt nem értem.

- Edward tudta, hogy vissza fogsz jönni. - jött a hang a hátam mögül. Alice volt az. - Mikor költöztünk, ő maga pakolta össze a cuccaidat, és megkért, hogy a szobája melletti szobát rendezzem be úgy, ahogy te is szeretted volna. - Miközben Alice mesélni kezdett, a könnyeim a szememből lassan végig folytak az arcomon. - Nem mondott le róla, hogy egyszer vissza fogsz jönni, és boldogok lesztek. Neked sem kellene feladnod most. Hibát követtél el, de meg fog neked bocsátani, ha teszel valamit érte. Nagyon szeret téged. Csak ennyit akartam elmondani. - Miután befejezte, ki is ment a gardróbból, egyedül hagyva a gondolataimmal. Fogalmam sincs, hogy mit tehetnék, hogy megbocsásson nekem. 

Egy óra gondolkodás után, arra jutottam, hogy el kell mondanom neki az érzéseimet. Persze, csak ha meghallgat. Mást nem nagyon tudok tenni. Nagy levegőt vettem, és a szobába mentem, ahonnan a folyosóra kilépve a szomszéd szobához indultam. Vettem pár mély levegőt és halkan bekopogtam.

- Szabad. - Óvatosan lenyomtam a kilincset, és bátortalanul beléptem.

- Ha én vagyok, akkor is szabad? - vontam fel kérdőn a szemöldököm.

- Tudtam, hogy te vagy az. - fordult felém az ablaktól.

- Oh. - frappáns válasz. Gratulációmként, váron veregettem magam gondolatban.  - Beszélni szeretnék veled, de ha nem akarsz végig hallgatni, akkor akár el is mehetek. - ajánlottam fel neki, de úgy döntött, hogy meghallgat. Hellyel kínált, és várta, hogy elmondjam, amiért jöttem.

- Nagyon szeretlek, és mindig is nagyon szerettelek, és szeretni is foglak. Amikor először megláttalak, első látásra beléd estem. Sose hittem, hogy lehet szerelem első látásra, de mikor megláttalak, tudtam, hogy te vagy életem szerelme. Életem legnagyobb hibáját akkor követtem el, amikor elmentem, és ott hagytalak. Mindent elrontottam, de tudnod kell, hogy még mindig nagyon szeretlek. Ha azt akarod, hogy örökre eltűnjek az életedből, csak egy szavadba kerül, és soha többet nem fogsz látni. - Döntöttem. Ha nem akar látni, akkor nem marad más választásom, mint véget vetni örökre mindennek. Nicolas jó kezekben lesz a családjánál, másnak pedig nem fogok hiányozni. A hallgatását beleegyezésnek vettem. Sóhajtva felálltam, és az ajtó felé indultam, hogy átöltözzek, és örökre elhagyjam ezt a házat. 

- Még egyszer nem léphetsz ki az életemből. - szorított a falhoz a folyosón, ahol utolért. Vadul az ajkaimra tapadt, és még jobban a falhoz szorított. Egy papírlapot se lehetne közénk helyezni, annyira közel voltunk egymáshoz. A karjaimat, melyek idáig magatehetetlenül lógtak, önálló életre keltek, és a nyaka köré fontam őket. A kezeit a derekamról a fenekem alá csúsztatta és felemelt a földről. A lábaimat a derekára kulcsoltam, és egy pillanatra se szakítottuk meg a csókunkat. Nagyon vágytam már a csókjára, amit most megkaptam. Biztos vagyok benne, hogy Alice ezt látta előre. Meg kell neki köszönnöm, azt amit elmondott a gardróbban. Nagyon sokkal tartozom már Alice-nek. Az egyik pillanatban még a folyosón álltunk, a következőben pedig már a kanapén feküdtünk. Edward fölém tornyosult, és csókokkal hintette be a nyakam.

- Nagyon szeretlek. - vallotta be az érzéseit, melyekkel a szívem másodpercek alatt összeforrt.