VII. rész

Meghoztam az új részt!
Sajnálom a késést, de nem nagyon volt ihletem, (néha van ilyen) de cserébe egy hosszabb részt hoztam!
Várom a hozzászólásokat!
Na nem is húzom tovább az időt!
Jó olvasást mindenkinek!
Puszy Chanel.


Mikor beléptem a szobába az ablak mellett állt Edward Cullen. Úgy állt ott, mint aki már órák óta vár rám. Mit kereshet itt? Meg kellene kérdeznem tőle, de nem voltam biztos benne, hogyha kinyitom a számat hang is jön ki.
-Hát te mit keresel itt?- néztem rá értetlenül.
-Bocsi nem akartalak megijeszteni, se betörni a szobádba. Remélem nem haragszol, és nem hívod a rendőrséget. Charlie biztos bevinne a rendőrségre.- mosolygott Edward.
-Nem, nem ijesztettél meg. De hogy jöttél fel? Nem emlékszem rá, hogy csöngettél volna és arra sem, hogy beengedtelek volna.
-Nem is engedtél be. Az ablakon keresztül jöttem.
-Az ablakon? Miért nem csöngettél? Beengedtelek volna.
-Nekem így gyorsabb volt. Meg mert nem lett volna meglepetés. - még egy furcsaság Edward Cullen körül.
-Ja vagy úgy! Ha csöngettél volna, akkor nem kaptam volna szívinfarktust. Szörnyű lett volna.
-Ebben igazad van.- felnevetett, a mosolya az én arcomra is mosolyt csalt.
-Amúgy miért jöttél?
-Megígértem, hogy vigyázok rád. Nem emlékszel?
-Persze hogy emlékszem, de nem gondoltam, hogy ilyen komolyan gondolod.
-Amit megígértem, azt mindig megpróbálom betartani.
-De nem kell őrködni felettem. Tudok vigyázni magamra!
-Tudom, de azért nem árt, ha rajtad tartom a szemem.
-Bármit mondhatok, akkor is vigyázni fogsz minden lépésemre. Igaz?
-Ezt eltaláltad!
-Biztos akad jobb dolgod, mint hogy engem pesztrálj! Honnan tudtad, hogy nem lesz itthon anya?
-Azt honnan veszed, hogy nincs jobb dolgom? Az nem jutott eszedbe, hogy nekem nem esik nehezemre, hogy rád vigyázzak?
-Ami azt illeti nem.
-Hát akkor most tévedsz. Nekem nem esik egyáltalán nehezemre, sőt. Ha nem szeretnék vigyázni rád, akkor nem ajánlottam volna fel.
-És meddig maradsz?
-Ameddig csak szeretnéd. Csinálj úgy, mintha itt se lennék.
-Oké, de az nem lesz könnyű. De ha most megbocsátasz.- Kimentem a fürdőbe rendbe szedni magam. Addig Edward körbe-körbe járkált a szobámban, majd leült az egyik fotelbe. Mikor visszamentem leültem megcsinálni a leckét.
-Segítsek?- kérdezte Edward.
-Lehet, hogy nem ártana a segítség. Nem nagyon értem a matekot. De csak ha akarsz akkor segíts!
-Ha nem akarnék segíteni, akkor nem ajánlottam volna fel.- Edward odaült mellém, hogy segítsen. Olyan halkan jött, mint aki lábujjhegyen lopakodik, hogy megijesszen valakit. Mikor megcsináltuk a leckét, már fél tíz volt. Jó gyorsan telt az idő. Úgy láttam Edward-nak esze ágába se volt hazamenni.
-Miért nem jöttél ma suliba?
-Elmentünk sátorozni.
-És milyen volt? Jól érezted magad?
-Egész tűrhető volt. Anyukád mikor jön haza?
-Fogalmam sincs. Ha haza akarsz menni, akkor nyugodtan menj. Várj pont most kaptam tőle üzenetet:
Szia kicsim! Későn érek haza, ezért ne várj meg. Feküdj le nyugodtan. Reggel majd találkozunk! Aludj jól! Puszi Anya!
-Csak későn ér haza anya.
-Akkor lehet, hogy le kellene feküdnöd, aludni.
-Tudom, de nem akarom, hogy elmenj.- Te Jó Isten ezt hangosan mondtam ki?!
-Nem fogok elmenni. Majd nézem, ahogy alszol.
-Nah persze. Te nem vagy fáradt?
-Nem, de ha akarod, akkor lefekszem melléd. Akkor majd, én is pihenek. -lefeküdtem az ágyamra, Edward meg szépen csendben lefeküdt mellém. Hogy közlekedhet valaki ilyen csöndben?
-El fogsz menni?
-Ha anyukád hazajön csak akkor. Nem tudom, hogy mit szólna, ha itt találna.
-Légy szíves ne menj el.
-Jólvan akkor maradok. De tudnod kell, hogy nagyon makacs vagy.
-Tudom. Mondták már egy párszor. Hát akkor jó éjszakát!
-Jó éjszakát.- nyomott egy puszit a homlokomra és az oldalára fordult. Én is az oldalamra fordultam vele szembe. Nem akartam még elaludni. Csak nézni akartam Edward gyönyörű arcát, de már nagyon fáradt voltam. Nem volt erőm nyitva tartani a szemem olyan fáradt voltam. Mikor erőt tudtam venni magamon, hogy kinyissam a szemem, már reggel volt.
-Jó reggelt! Jól aludtál?- szólalt meg Edward, de nem láttam sehol. Felültem az ágyon és végre megtaláltam Edward-ot. Ott ült az egyik fotelben, de nem az a ruha volt rajta, ami tegnap.
-Jó reggelt! Fogjuk rá. Mikor mentél haza?
-Honnan tudod, hogy hazamentem? Felébresztettelek?
-Nem, csak tegnap nem ez a ruha volt rajtad. Szóval mikor mentél haza? És mikor jöttél vissza?
-Amikor anyukád hazaért. Miután lezuhanyoztam és átöltöztem, már jöttem is vissza.
-Anya észrevette, hogy itt vagy?
-Nem. Fogalma sincs róla.
-Pillanat felöltözök.- kimentem a fürdőbe lezuhanyoztam, felvettem egy v kivágású felsőt, egy fekete csőszárú gatyót, meg egy edzőcipőt, majd megfésülködtem. Mikor kimentem a fürdőből Edward még mindig ott ült a fotelbe.
-Öhm…- köszörülte meg a torkát- jól nézel ki.- szólalt meg Edward. Éreztem, hogy kezdek pirulni.
-Köszi. Lassan el kellene indulni a suliba. Nem?
-Hát akkor induljunk.- Edward felpattant a fotelből és elindult felém.
-Várj!- állítottam meg Edward-ot. A kezemet magam elé tartottam és Edward egyenesen neki ment a kezemnek az izmos hasával.- Anya nem tudja, hogy itt vagy.
-Ez igaz. Akkor az ablakon keresztül megyek.- még mielőtt reagálni tudtam volna elindult az ablak felé. Mikor már nyitottam volna már a számat Edward már ki is ugrott az ablakon. Odaszaladtam az ablakhoz, hogy megnézzem jól van-e, de mire odaértem, már az ajtónál volt és a csengőt nyomta.
-Jó reggel Mrs. Osment!
-Jó reggelt Edward! Szóljak Hilary-nek?
-Jövök már anya.- bicegtem le a lépcsőn, majd mikor leértem anyunak nyomtam egy puszit az arcára.
-Szia kicsim!
-Szia Edward. Mehetünk?
-Persze.- elindultam Edward felé, de anya utánam szólt.
-Várj egy percet Hilary. Beszélhetnénk?
-Persze.- fordultam meg az ajtóban. Edward továbbment az autója felé, majd megfordult.
-Megvárlak itt kint.- szólt vissza.
-Egy perc és megyek.
-Nyugodtan beszélgess. Megvárlak.- visszafordultam anyához, hogy minél hamarabb szabaduljak.
-Miről szeretnél beszélgetni?
-Arról, hogy mi van köztetek Edward-dal?
-Nincs semmi. Csak barátok vagyunk. Miért?
-Csak kérdeztem. Mehetek most már?
-Persze menjél nyugodtan.- ezt könnyen megúsztam. Mikor kiléptem az ajtón Edward ott állt az utcán az autójának nekidőlve. Beszálltam az autóba, majd elindultunk a suliba. Nem sok kedvem volt ma suliba menni, főleg, hogy Bella is utál. De a jó a rosszban, hogy jóba vagyok Bellának köszönhetően Alice-cel meg a többiekkel is.
-Mi a baj?- kérdezte Edward.- Jól vagy?
-Persze, csak nincs sok kedvem menni suliba.
-Miért?
-Úgy is tudod, hogy Bella miatt.
-Nyugi már nem sokáig jár ide.
-Ezt honnan tudod? Beszéltél vele?
-Dehogy beszéltem vele. Nem is fogok, csak Alice mondta.
-Alice honnan tudja?
-Az most nem számít, csak hogy már nem jár sokáig ebbe a suliba, mert átmegy a La Push-beli iskolába.
-És mikor megy át? Remélem nem sokára, de attól még sajnos a szomszédom marad gondolom.
-Azt nem tudom, de szerintem már hamarosan átmegy. Nem hiszem, hogy sokáig maradna ott, hol mindenki utálja.- közben megérkeztünk a suliba, de még nem szálltam ki, csak ültem előremeredve.
-Jól vagy? Nem lettél vidámabb attól, hogy Bella átmegy másik suliba, pedig azt hittem, hogy kicsit felvidulsz. Azért is mondtam el.
-Ő volt mikor idejöttem a legjobb barátnőm. Most meg nincs egy barátom se.
-Ebben nincs igazad. Én a barátod vagyok, meg a testvéreim is. Nagyon örülnek neki, hogy megismerhettek és persze én is.
-Ezt honnan tudod?
-Alice folyton rólad beszél, hogy mennyire örül neki, hogy megismerhetett, meg hogy Bella elmegy. Tudod Rosalie sose kedvelte Bellát. Nem tudom miért, de nagyon ellenszenves mindenkivel, kivéve téged. Azt mondta, hogy nagyon megkedvelt, pedig csak párszor beszéltetek még.- Rosalie engem kedvel? Ez újdonság számomra, de ez nem azt jelenti, hogy nem örülök neki.- Nah látom ettől jobb kedved lett. Akkor most már mehetünk?
-Persze.- nagy levegőt vettem és megpróbáltam kikászálódni úgy az autóból, hogy közbe ne essek orra. Edward-dal elindultunk a testvéreihez, akik már egy ideje szerintem ott vártak. Alice megindult felénk, majd a nyakamba ugrott. Ezt nem tudtam mire vélni, ezért inkább viszonoztam az ölelését.
-Alice…megfujtasz!
-Jaj bocsi! Nem akartam, csak annyira örültem neked.
-Ennek örülök.
-Mi a baj?- kérdezősködött Alice. Próbáltam olyan képet vágni, mint akinek semmi baja, de ezek szerint nem sikerült.
-Nincs semmi bajom.- tagadtam le.
-Edward?- kérdezte Alice Edward-ot. Honnan tudja, hogy elmondtam neki?
-Csak szomorú Bella miatt.
-Ne foglalkozz Bellával!- próbált vigasztalni Rosalie.- Nem érdemli meg, hogy miatta legyél szomorú!
-Ebben igazad van Rose drágám.- szólalt meg Emmett Rosalie mellől.- Nem kell foglalkozni vele.- elindultunk órára. Edward-dal meg Bellával az első óránk közös volt sajnos. Mikor beléptünk a terembe Bella már bent volt. Egy pillanatig felénk nézett, majd elkapta a tekintetét, mikor Edward oda állt mellém és a derekamnál megfogott. Szerintem, csak azért fogta meg a derekam, hogy Bellát idegesítse, ezért inkább arrébb húzódtam, majd ránéztem Edward-ra, aki szerintem nem tudta, hogy most mi bajom van. Elindultam a terem végébe, az utolsó padsorba, mert csak ott volt hely, amikor idejöttem. Edward jött utánam, mert ott ült mellettem.
-Elárulnád, hogy mi ütött beléd?- kérdezte Edward. Nem feleltem, mert nem sok kedvem volt beszélgetni vele. Hirtelen el kezdtem szédülni, de nem tudom mitől. Néha van ilyen, hogy rosszul leszek, de nem ennyire hirtelen, meg ok nélkül.- Hilary jól vagy? Nagyon sápadt vagy.
-Nem. Nagyon szédülök.- éreztem, hogy nem kellene ma jönnöm suliba.
-Elkísérjelek az orvosiba?
-Nem kell. Itt maradok. Nem megyek sehova.
-De nagyon rosszul nézel ki. Szerintem, haza kellene menned.
-Köszi nagyon rendes vagy.
-Hogy te milyen akaratos vagy! Én akkor is elviszlek az orvosiba! Aggódom miattad.- Edward felállt, odajött mellém, hogy felsegítsen, de amikor felálltam a lábam összecsuklott. Edward a karjába vett, amire mindenki felfigyelt. Nem is kellett odanéznem, a nélkül is éreztem a sok szempárt, ahogy engem néz.