IX. rész

Sziasztok!
Meghoztam ismét az új részt! Bocsika a késésért!
Remélem tetszeni fog.
Remélem, megint megajándékoztok hozzászólásokkal (nagyon örülnék neki)!
Jó olvasást mindenkinek!
Puszy Chanel


Reggel mikor kinyitottam a szemem Edward gyönyörű szemeivel találtam szembe magam.
-Jó reggelt Csipkerózsika!
-Jó reggelt! De, miért pont Csipkerózsika?
-Nem is tudom. Talán, mert olyan békésen aludtál.
-Mikor jöttél?
-Későn. Már rég békésen aludtál.
-Tegnap beszéltem Bellával.
-Tudom.
-Honnan?
-Gondolatolvasó vagyok. Emlékszel?
-Igen már emlékszem. Hogy is felejthetném el. Akkor azt is tudtad, hogy anya kérdezősködni fog, hogy hol voltam tegnap? Azért nem jöttél fel?
-Igen.
-És mit hitt hol voltam?
-Azt hitte, hogy lógunk a suliból, meg sok ilyesmit.
-Akkor jobb lesz, ha ma nem hiányzok a suliból.
-Az biztos.
-Akkor, ha most megbocsátasz.- elindultam a fürdőbe, hogy átöltözzek. Felvettem egy fehér nadrágot, egy szintén fehér V kivágású felsővel és egy fehér edzőcipővel.
-Mehetünk?- érdeklődtem, miután kiléptem a fürdőből. Edward szeme kikerekedett, amitől egy kicsit zavarba jöttem.
-Per-persze. Csak várj egy kicsit, mert el kell mennem az autóm ért.
-Miért? Hol hagytad?
-Az utca végén, hogy ne tudja anyukád, hogy itt vagyok. Akkor majd csöngetek pár perc múlva.- Edward kiugrott az ablakon szokás szerint, még mielőtt válaszolhattam volna.
Összepakoltam gyorsan a cuccomat, mert tegnap este elfelejtettem. Lementem konyhába, ahol már anya készítette a kávét.
-Jó reggelt!- köszöntem anyának.
-Jó reggelt drágám! Hogy vagy?
-Jól.- miért hogy lennék? Hallottam Edward autójának a hangját, hogy leparkolt a ház előtt. Nem is érkezett megnyomni a csengőt, mert én már nyitottam is a bejárati ajtót.
-Jó reggelt!- mosolyogtam Edward-ra.- Mehetünk?
-Szia! Hát persze.
-Anya elmentünk! Szia!- kiabáltam be a konyhába. A választ meg se vártam, nehogy elkezdje a mondani válóját. A sulihoz érve Bellát pillantottam meg legelőször. Az ajtó mellett állt. Biztos várt valakire. Mikor kiszálltam az autóból a tekintetünk találkozott. Amikor Bella elindult felénk rögtön leesett, hogy rám várt.
-Velem akar beszélni?- kérdeztem Edward-ot odaállva mellé.
-Igen.
-És miről akar beszélni?
-Azt majd elárulja ő.
-És mi van, ha én nem akarok beszélni vele?
-Nyugi nem lesz semmi baj. Nem megyek messzire.- Edward elindult a testvéreihez a parkoló másik végébe. Mondhatom, tényleg nem megy messzire. Bella közben egyre közeledett, majd odaért mellém.
-Szia Hilary. Hogy vagy?
-Szia. Jól. És te?- próbáltam kedves lenni vele.
-Akkor lennék jól, ha kibékülnél velem. Nem muszáj újra a barátnőmnek lenned, csak kérlek ne haragudj rám.
-Nem haragszom. Kibékülök veled, de csak akkor, ha mindig őszinte leszel velem. És akkor én is őszinte leszek veled.- Bella odalépett hozzám és szorosan magához ölelt. Láttam Edward-ot a parkoló másik végében, ahogy minket néz mosollyal az arcán. Én is visszamosolyogtam rá Bella szorításából. Elindultam Edward-ék felé, de Bella oda már nem akart jönni.
-Akkor most már szent a béke köztetek?- kérdezte Edward gúnyos vigyorral az arcán, amikor odaértem.
-Fogjuk rá.
-Hilary. –szólalt meg Alice.
-Igen? –fordultam felé.
-Lesz nálunk ma egy kis pizsamaparti. És arra gondoltam, hogy, lenne-e kedved átjönni hozzánk?
-Persze. Nem lehet ellenállni egy ilyen ajánlatnak. Nem?
-Hát én nemet tudnék mondani. –szólalt meg Emmett, amiért cserébe a jutalma egy tasli volt a fejére Rosalie-tól.
-Kik lesznek ott?
-Csak mi ketten Rosalie-val.
-Akkor majd találkozunk.
-Oksi. Akkor majd elmegyek érted. –szólt utánam Alice. Elindultam az első órára, ami angol volt. Ez az órám sajnos nem volt közös Edward-dal, de viszont Bellával igen. Bella már bent várt a terembe. Még a helyet is foglalta nekem. Az az érzésem, hogy nem leszünk olyan jóba, mint amikor idejöttem.
-Mit csinálsz ma délután? –kérdezte, miután leültem mellé.- Arra gondoltam, hogy átjöhetnél hozzánk. Megnézhetnénk a Valentine’s Day-t.
-Az a helyzet, hogy meghívtak egy pizsamapartiba. Talán majd legközelebb. Bocsi.
-Értem. Akkor majd legközelebb. És hova mész bulizni?
-Alice-hez és Rosalie-hez.
-Értem. –Bella arca még fehérebb lett, mint volt. Az óra hátralevő részében, és egész nap nem is szólt hozzám. Lehet, hogy azért ilyen, mert Alice őt nem hívta meg? Mit csináljak neki? Én nem tehetek róla! Az ebédlőben Edward-ék már bent voltak, amikor odaértem. Amikor leültem az asztalhoz valamilyen vadászatról beszéltek.
-Megkérdezhetem, hogy miről van szó?
-Ma, amíg ti festitek egymás körmét, addig mi elmegyünk egy kisebb vadászatra.- gúnyolódott Emmett.
-Szeretnél még egy taslit?- érdeklődött Rosalie.
-Végre!- kiabált Emmett.- Végre valaki megkérdezte, nem csak úgy adta a pofonokat. Úgy szeretlek.- ölelte meg Rosalie-t.
-Miért mentek vadászni?
-Mert kezdünk egy kicsit éhesek lenni.- mutatott Jasper a szemére. Na ezt nem értettem, de mindegy. Majd megkérdezem Edward-ot.
Az utolsó órám után Edward már várt az autójában, ezért kicsit jobban siettem. Miután elindultunk megkérdeztem, hogy miért mennek vadászni.
-Nem értettem, hogy miért mutatott Jasper a szemére.
-Ha éhesek vagyunk sötétebb lesz a szemünk, és olyankor el kell mennünk vadászni.
-Értem.- jó sokat tudtam kibökni.- Akkor majd gondolom, hogy még ma találkozunk.
-köszöntem el, mert már haza is értünk. Mikor felértem a szobámba az ágyamon egy piros doboz volt, amin egy cetli volt. „Hilary-nek Alice-től”. Levettem a doboz tetejét. A dobozban egy tűzpiros ruha volt. Ezt most komolyan gondolja Alice, hogy ebben menjek?? Kénytelen leszek felvenni, hacsak nem akarom magamra haragítani Alice-t. Megmostam a hajam, becsavartam, kihúztam a szemem fekete szemceruzával és egy kis alapozót kentem magamra. Felvettem a piros tűsarkú cipőmet, meg a piros ruhát. Hihetetlen, de a ruha olyan volt, mintha rám öntötték volna. Még a begipszelt lábammal is jól nézett ki. Már alig várom, hogy azt a hülye gipszet levegyék. Kész is voltam, csak egy dolgot felejtettem el. Felhívni anyut. Nem is kellett sokáig győzködnöm, elsőre elengedett. Nem gondoltam, hogy ilyen könnyen megy majd. Autó zúgását hallottam, ami a ház előtt parkolt le. Kinéztem az ablakon, és a ház előtt egy sárga Porsche állt, amiből Alice pattant ki. Elindultam le a lépcsőn. Kinyitottam az ajtót és akkor láttam meg Alice gyönyörű ruháját. Kék volt, pánt nélküli és térdig ért. Olyan volt, mint amilyet én is kaptam.
-Jól nézel ki.- szólaltam meg Alice szorításából, mert szokás szerint egy öleléssel köszöntött.
-Te sem panaszkodhatsz.
-Köszi és a ruhát is nagyon, de nagyon szépen köszönöm, csak azt az egyet nem értem, ha pizsamaparti lesz, akkor miért kellett így kiöltöznöm?
-Az meglepetés.
-Rendben.- egyeztem bele. Beszálltunk az autóba, ami nem csak kívülről nézett ki jól, hanem belülről is.
-Huh! Te még veszélyesebben vezetsz, mint Edward.
-Köszi a bókot.
-Nem lassíthatnál?
-Mire lenne jó egy új sportkocsi, ha nem használom ki?
-Most kaptad?
-Igen. Edward ajándékozott meg vele.
-Edward-tól kaptad? Mire fel?
-Meg kellett tennem cserébe neki valamit.
-És mit?
-Azt nem mondhatom el. Titok.
-Nagyon soká érünk oda?
-Nem. Már mindjárt ott vagyunk.- Alice lefordult a főútról az erdőbe. Nem tudom mennyit mehettünk, mert nem sok mindent láttam a sötétben. Egy fénypontot pillantottam meg, ami egyre jobban közeledett. Odaértünk a fényforráshoz, ami egy gyönyörű ház volt. Minden oldalról üveggel volt körbe véve. Alice beállt a garázsba, ahol bent volt Edward Volvo-ja is. Ezek szerint még itthon van, vagy ki tudja. Alice bevezetett a nappaliba, ahol mindenki ott volt. Beleértve Carliset és Esmet, nah meg persze Edward-ot.
-Jó estét!
-Szia! Kérlek, tegezz minket. Esme vagyok. Mi még nem találkoztunk.- odasétált mellém és megölelt. Tényleg nagyon kedves és aranyos.
-Szia Hilary vagyok!
-Tudom. Sokat hallottam már rólad, de persze csak jó dolgokat.
-Ne legyél már így megszeppenve. Nyugi nem eszünk meg.- szólalt meg Emmett a háttérben. Felé fordultam és láttam, ahogy Rosalie megint adott egy taslit a fejére. Pár másodperccel később Edward morgását hallottam. Még sose hallottam Edward-ot így morogni.
-Edward!- szólalt meg Carlise.- Megmutatnád Hilary-nek a házat?- Edward morgása elhalkult és megindult felém. Felvonszolt a lépcsőn, és megmutatta mindenki szobáját egyenként. Mind nagyon világos, nagy és tágas volt. Mind nagyon szép volt.
-Miért morogtál lent Emmett-re?
-Mert hallottam a gondolatait.
-És mire gondolt?
-Gyere ez itt az én szobám.- Nagyon szép szoba volt, mint az összes többi.
-Szép szobád van.- dicsértem meg.
-Gyere, menjünk le. Alice már nagyon vár.
-Jó menjünk, de legalább te áruld már el, hogy miért kellett így kiöltöznöm?
-Nem tudom. Nem mondta el nekem se.
-Akkor olvasd ki a gondolataiból.
-Nem tudom. Nagyon ügyes, mert sose gondol rá. De ami azt illeti, nem hiába öltöztél ki, mert nagyon csinos vagy.- Edward-ból már megint az a morgás tört fel, ami lent a nappaliban is.
-Mi a baj?
-Emmett!
-Már megint? Mi lenne, ha elmondanád, hogy mire gondol?
-Szerintem nem szeretnéd tudni a perverz gondolatait. Menjünk most már le, mert jobb, ha nem várjuk meg amíg Alice feljön.
-Akkor menjünk.- lementünk a többiekhez, ahol Rosalie és a két fiú is fel volt öltözve. Edward megállt a lépcsőn, Alice-re nézett, bólintott egyet alig észrevehetően és eltűnt mellőlem.
-Hova ment?- kérdeztem meglepődve.
-Ne kérdezősködj már ennyit! Majd megtudod!- kiabált le Alice, amin nagyon meglepődtem, mint azon, hogy Edward ugyan olyan gyorsan, ahogy eltűnt, olyan gyorsan ott termett mellettem átöltözve. Nagyon jól nézett ki, mint máskor.
-Mehetünk?- érdeklődött Edward.
-Persze.- válaszolt Alice és már indult is az ajtó felé. Edward odajött mellém, megfogta a derekam és kivezetett a garázsba a Volvo-hoz. Mindenki jött, kivéve Carlise-t és Esme-t. Emmett Rosalie-val a piros BMW-vel, Jasper Alice-cel a sárga Porsche-val mentek. Mikor elindultunk és nem hallhatta senki, megkérdeztem Edward-ot, hogy mégis hova megyünk.
-Alice nem fog örülni, ha elmondom. De ha megígéred, hogy meglepődsz, ha odaértünk, akkor elmondom.
-Jó. Ígérem, hogy meg fogok lepődni.
-Alice azt találta ki, hogy menjünk el egy kicsit bulizni, mert már nagyon rég voltunk, mert meg szeretné ünnepelni Rosalie, hogy Bellával szakítottam.
-Ennyire nem szerette Bellát?
-Az nem kifejezés.
-De miért utálta?
-Attól félt, hogy elárulja valakinek, hogy vámpírok vagyunk. És amiért ezt megtette, ezért még jobban utálja.
-Akkor most engem is utálni fog? Én is tudom a titkot, és én is elmondhatom bárkinek.
-Furcsa, de téged egyáltalán nem utál. Már az első pillanatban, amikor meglátott, már akkor kedvelt.- Edward megállt a főút melletti szórakozóhelynél, aminek Malibu volt a neve. Úgy hallottam, hogy elég felkapott hely.
-Alice ezt nem lehetett elmondani?- kérdeztem meg, amikor kiszálltunk az autóból.
-Nem, mert tudom, hogy nem jöttél volna el.- bementünk az épületbe, ami teltházas volt. Beültünk a legbelső asztalhoz. Alice elráncigálta Jasper-t táncolni. Pár perccel később Rosalie és Emmett követte őket. Nem sok kedvem volt táncolni, ezért inkább csak ültem és néztem, ahogy táncolnak a többiek. Úgy láttam, hogy Edward-nak se sok kedve van táncolni inkább, csak ült mellettem, és csak nézte ő is a többieket.
-Felkérhetlek egy táncra?- kérdezte Edward. Felállt, odaállt velem szembe, kinyújtotta a kezét és nézett rám kérően.
-Ha ilyen szépen kérsz, nem tudok ellenállni a kérésnek.- megfogtam Edward kezét, és elindultunk a táncparkett felé. Végigtáncoltuk az első számot. Azt hittem Edward unja már, ezért elindultam az asztalunkhoz, de Edward a kezem után nyúlt.
-Hova mész?
-Vissza az asztalunkhoz.
-Miért? Nem akarsz már táncolni?
-Nem. Azt hittem, hogy te nem akarsz.
-Szerinted nem akarok?- még egy pár számot végigtáncoltunk, (vagyis azt hittem, hogy párat), mikor az órámra pillantottam az már fél egyet mutatott.
-Edward mennünk kellene lassan.
-Igazad van. Teljesen elfelejtettem. Sajnálom. Akkor mi menjünk el, a többiek még nyugodtan maradhatnak.
-Rendben, csak előtte szóljunk nekik.- odamentünk hozzájuk, és szóltunk Alice-nek, hogy mi elmegyünk.
Edward visszafele úton egy kicsit gyorsabban vezetett. Nem értettem, hogy mire ez a nagy sietség. Mikor visszaértünk Esme és Carlise a nappaliban ültek a kanapén egymás mellett, és valamiről beszélgettek.
-Ilyen hamar? És csak ti ketten? A többieket hol hagytátok?- kérdezte Carlise.
-Igen mi ketten, mert Hilary kezd egy kicsit fáradt lenni. A többiek, pedig még maradtak.
-Akkor vidd fel aludni Hilary-t.- szólalt meg Esme.- Edward felkapott, mintha csupán öt kiló lennék, nem pedig sokkal több. Gyorsan felsuhant a lépcsőn a karjaiban tartva a szobájába. Edward kanapéja már ki volt húzva, és meg volt ágyazva.
-Itt fogok aludni?
-Igen, de, csak ha szeretnél.
-Nem akarok zavarni.
-Dehogy zavarsz.- lefeküdtem a kanapéra, ami kényelmesebb volt, mint arra számítottam. Leraktam a fejem a párnára, és már el is merültem az álmok világában.
Reggel Edward gyönyörű hangjára ébredtem.
-Hilary ébredj fel.
-Nem akarok. Aludni szeretnék. Olyan jót aludtam.
-Elhiszem, de iskolába kell mennünk.
-Muszáj?
-Igen.- lassan kinyitottam a szemem és akkor láttam kómásan, hogy Edward arca öt centire se volt az én arcomtól.