VI. A titok

A suliba Edward egész nap minden lépésemet figyelte, nehogy valami bajom essen. Már kicsit sok volt az aggódásból, de azért nagyon jól esett. Ebédidő volt már végre. Edward még a menzára is elkísért, nehogy valami történjen velem. Ugyan mi történhet velem egy ebédlőben? Tudom, hogy vonzom a bajt, de akkor is. Ültem volna le a barátaim mellé, amikor Jessica megszólalt, hogy Edward ott áll mellettem, hogy menjek vele és üljek le hozzájuk. És tényleg arra vártak, hogy én oda menjek pedig, eddig nem engedtek oda senkit maguk közé, csak Bellát, de csak őt is azért, mert Eddward-dal járt. Összebarátkoztam Alice-cel és Rosalie-val, akik nagyon örültek neki, hogy Bellával szakított Edward. Edward-nak ez egy kicsit rosszul esett, láttam rajta. Miután befejeztem az ebédem kimentem, de sajnos Bellával találkoztam a folyósón. Én elmentem volna mellette egy szó nélkül, de Bella utánam szólt:
-Neked mindig a volt barátnőd pasijai kellenek?
-Mi bajod van?
-Tudod te, hogy miről beszélek. Csak azért voltál a barátnőm, hogy közelebb kerülj Edward-hoz. -emelte egyre feljebb a hangját, s egyre többen lettek a folyósón, beleértve Cullenéket is.
-Neked elment a maradék józan eszed is? -próbáltam nyugodt maradni, de nem nagyon akart sikerülni.
-Miért neked áll feljebb minden? Tudtommal te csaltad meg Edward-ot és neked most az a bajod, hogy jóba vagyunk? Nem is tudom, hogy hogy lehettem egyáltalán a te barátnőd?! Tudod már nagyon bánom. Hogy lehet valaki ilyen kétszínű, mint te?
-Tudom, hogy Edward tetszik neked! De tudd meg, hogy Edward soha se lesz a te barátod! Nem fog szeretni sose!
-Na ebből elég volt! –lépett közbe Edward.
-Hagyjad Edward. –próbáltam lenyugtatni. –Nem hagyom! Ő tehet az egészről akkor meg miért hagyjam? –egyre mérgesebb lett, és kezdett egy kicsit megrémíteni.
-Figyelj Bella! Ha te léptél le Jacob-bal, akkor meg miért hisztizel itt?! Neked semmi okod a hisztizésre! Én sose csaltalak volna meg! Tudod már én is bánom, hogy egyáltalán szóba álltam veled! –Bellának ettől elkezdtek potyogni a könnyei, majd fogta magát és elszaladt. Mindenki teljesen le volt sújtva a hallottaktól. Meg se bírtam mozdulni, annyira meglepett, ahogy Edward kitört. Még sose láttam ilyennek.
-Gyertek menjünk! –intett Edward a többieknek. Még mindig ingerülten. –Hilary nem jössz? –nézett rám kérdőn Edward. Én meg se mozdultam, csak álltam egy helyben.
-Hilary jól vagy? –kérdezték egyszerre.
-Nem jössz? –kérdezte Rosalie, amin úgy láttam, hogy egy kicsit meglepődött Edward.
-Persze. Jól vagyok, csak egy kicsit szédülök. –elindult felém Edward, hogy segítsen kimenni az udvarra. Megfogta a derekamat nehogy ott essek össze. Mikor kiértünk az udvarra, éppen Jacob és Bella úgymond egymást vigasztalták. Láttam, hogy Edward elfordul, hogy úgy tegyen, mint aki nem látott semmit. Jacob felénk fordult és láttam, hogy milyen csúnyán nézett Edward-ra, meg rám. Bella biztos elmondta neki, hogy mi történt. Nem nagyon ismerem, de már biztos nagyon utál. Ez egy kicsit elszomorított. Rosalie, Emmett, Jasper és Alice Rosalie autójával mentek a tűzpiros BMW-vel. Nem vagyok oda nagyon az autókért, de ez az autó nagyon tetszett, még nekem is. Engem Edward vitt haza a szürke Volvo-val. Ennek nagyon örültem, viszont annak cseppet sem, hogy Edward nagyon szomorú volt és egész úton nagyon hozzám se szólt. Nem tudom mi baja van.
Mikor már nagyon elegem volt én törtem meg a csendet, mert Edward-ra hiába vártam.
-Edward mi bajod van? -nem szólt csak meredt továbbra is maga elé. –Edward mi a bajod? –ismételtem meg kicsit hangosabban. Másodjára már végre meghallotta.
-Semmi, csak egy kicsit elgondolkodtam.
-Min gondolkodtál?
-Az most mindegy.
-Én tudni szeretném.
-Nem mondhatom meg.
-De miért? Akkora titok?
-A családomról van szó. Ennyit mondhatok csak el. Ha elmondanám soha többet nem állnál szóba velem.
-Honnan veszed? Nem lehetsz benne biztos.
-Sajnos most az egyszer száz százalékig biztos vagyok benne. Tudod én más vagyok. Nem olyan vagyok, mint mindenki más.
-Ebben az egyben most kivételesen igazad van.
-De tudod te is különleges vagy.
-Én? Ezt meg hogy érted? –Sajnos éppen haza értünk, ezért nem adott választ a kérdésemre. Bementem a házba. Anya már várt a nappaliban. Apa nem volt itthon, mert szokás szerint dolgozott. Anya nagyon furán nézett rám, amit nem tudtam mire vélni.
-Mi történt ma a suliban?
-Semmi különös. Miért?
-Mert itt járt Bella apukája Charlie és elmondta, hogy összevesztetek.
-Már tegnap este összevesztünk, mikor átjött. –közöltem anyával a legnyugodtabb hangomon. Úgy tettem, mint akit nem érdekelt, de legbelül nagyon fájt.
-Ezt csak így mondod? Min vesztetek össze?
-Az hosszú történet. Elmesélném, de most mennem kell nagyon sok házit kaptunk. –elindultam felfelé a lépcsőn, ami kicsit nehezen ment. Ilyenkor minden pénzt meg adtam volna egy egyszintes házért, ahol nem kell felmászni a lépcsőn. Tudtam nagyon is jól, hogy anyu tudja, hogy a lecke csak kifogás, hogy ne kelljen beszélgetnem vele Belláról. Vajon mit nem mondhat el Edward? Miért lehetek különleges a számára, amikor teljesen ugyan olyan vagyok, mint mindenki más, csak jóval ügyetlenebb kiadásban. Folyton ez a két kérdés járt az eszembe. Meg se próbáltam a házira koncentrálni. Végül arra jutottam, hogy ha addig is élek magam kell kiderítenem az igazságot, mert Edward nem fogja elárulni. Este korán lefeküdtem, mert nagyon kimerültem, pedig nagyon nem is csináltam semmit.
Másnap reggel csodálatos napsütésre ébredtem, ami igen ritka Forks-ban. Ha jobban belegondolok amióta itt vagyok Forks-ban, még egyszer sem sütött a nap. Nagyszerűen éreztem magam. Ennyire még sosem pörögtem. Mintha meg ittam volna ébredés előtt egy liter energia italt. Tudtam ma sem lesz könnyebb napom, mint tegnap amilyen volt, de ez a tudat cseppet sem változtatott a jó kedvemen. Hirtelen a gondolataim Bellára kalandoztak el. Biztos nagyon szomorú lehet, ha átjött az apukája. De én nem tehetek arról, hogy megcsalta Edward-ot. Végül is már azt sem tudom, miért érdekel engem Bella, amikor ő kezdett elvelem vitatkozni. Azt sosem fogom neki elfelejteni. Szépen lassan elindultam reggelizni, majd elindultam a suliba. A parkolóba nem láttam Edward kocsiját, se Rosalie-ét. Ilyenkor pedig már itt szoktak lenni. Vártam türelmesen hátha felbukkannak, de hiába vártam. Teltek a percek, de csak nem jelentek meg.
-Cullenék ma nem jönnek. –szólalt meg mellőlem Jessica.
-Ezt meg honnan tudod?
-Ha süt a nap Cullenék nem jönnek iskolába. Az apjuk Carlise kiveszi őket az iskolából, hogy elmenjenek kirándulni. –ez nagyon furcsa. Nem jönnek iskolába, ha süt a nap, hanem inkább kirándulnak? Én biztos nem mennék kirándulni. Mire visszaérnék, kitörném a nyakam.
Jessicának igaza volt. Ma egész nap nem jelent meg a suliban se Edward, se semelyik Cullen. Ha reggel nem rontotta el a kedvem Bella, akkor elrontotta az, hogy Edward nem jött ma suliba. Alig vártam, hogy hazaérjek, és vége legyen a napnak. Otthon már várt a finom vacsora. A konyhában egy cetli várt, hogy „Nem vagyok itthon. Este érek csak haza. Vigyázz magadra. Puszi: Anya.”
Most az egyszer kivételesen örültem neki, hogy egyedül vagyok. Így legalább nem zaklat a kérdéseivel, hogy mi van Bellával, meg van időm gondolkodni. Mire megvacsoráztam meg felmásztam a szobámba, már sötét volt. Mikor beléptem a szobámba majdnem szívinfarktust kaptam.