VIII. rész

Sziasztok!
Meghoztam ismét a következő részt!
Remélem tetszeni fog!
Várom a hozzászólásokat ne kíméljetek!
Jó olvasást mindenkinek!
Puszy Chanel


-Álljatok meg!- kiabált utánunk Bella. Edward mintha meg se hallotta volna, ment tovább az orvosiba.
-Kérlek, ne állj meg!- súgtam bele a fülébe.- Nem szeretnék vele beszélni.
-Nyugi eszembe se jutott.- próbált megnyugtatni Edward.
-Edward Cullen állj már meg!- kiabált újra Bella, amire Edward meg sem rezzent, csak ment tovább. Közben Bella beelőzött minket és elállta Edward útját.
-Hilary, hogy vagy képes a közelében lenni egy ilyen szörnyetegnek?- kérdezte Bella.
-Bella nem látod, hogy milyen állapotban van Hilary? Nincs olyan állapotban, hogy veled bájcsevegjen!- szakította félbe Edward.
-Edward te csak fogd be! Nem veled akarok beszélni!- kiabált Edward-ra Bella.
-Bella mit akarsz?
-Nem fogom hagyni, hogy Edward bántson téged!
-Miért bántana? De ha tudni akarod engem nem ő bánt, hanem inkább te!- szakítottam félbe.- Edward légy szíves rakj le!- kértem meg finoman, mert még mindig a kezében tartott. Edward kis idő múlva szépen óvatosan lerakott a földre.
-Szóval akkor téged az sem érdekel, hogy Cullenék nem is emberek?
-Hogy mi? Miért ne lennének emberek?- idáig se értettem, hogy miről beszél, de most már tényleg fogalmam sincs.
-Azért mert….
-Mert vámpír vagyok.- szakította félbe Edward Bellát.
-Mi?- elnevettem magam.- Ti ketten teljesen megbolondultatok?- néztem Edward-ra és Bellára felváltva.
-Nem ez az igazság. Nem hiszed el?- kérdezte Edward.
-De vámpírok nem is léteznek.- ellenkeztem, mert hiszen ez az igazság. Hogy léteznének vámpírok? A következő az lesz, hogy ufók, boszorkányok és varázslók is léteznek?!
-Hilary hidd el. Ez az igazság.- erősködött Bella.
-Nem akartam, hogy így tudd meg. Máskor akartam elmondani, de tudod, hogy neked sose hazudnék.
-De komolyan most azt akarjátok, hogy ezt elhiggyem?
-Igen. Bebizonyítsam?- kérdezte Edward. Bólintottam félénken. Ugyan hogy akarja bebizonyítani? Remélem, nem a véremet akarja kiszívni, vagy valami ilyesmi. Edward abban a pillanatban, amikor bólintottam felkapott a hátára, és elkezdett futni az erdő felé. A fák szélsebesen suhantak el mellettünk, vagyis szerintem mi mellettük. Nem láttam nagyon semmit. Nagyon féltem, hogy nekimegyünk a fáknak, de Edward ügyesen cikázott közöttük. Hogy tud ilyen gyorsan futni? Lehet, hogy igaz amit mondtak? Az erdő közepe táján volt egy tisztás, ahol megálltunk. Edward lefejtette a kezemet a nyakáról, majd óvatosan lerakott a földre.
-Hogy futottál ilyen gyorsan?- érdeklődve néztem Edward-ra.
-A vámpírok mind nagyon gyorsan tudnak futni.- hát ez mondhatom gyors válasz volt.
Edward megindult beljebb a tisztásra, ahol sütött a nap. Forksban nem sűrűn lehetett látni ilyet. Nem hittem a szememnek, amikor Edward megfordult. A kemény bőre csillogott, visszaverte a napfényt, olyan volt, mint a gyémánt.
-Gyönyörű vagy!- csúszott ki a számon. Közelebb léptem hozzá, hogy megérinthessem, de elkezdett hátrálni.- Most meg mi a baj?
-Nem félsz tőlem?
-Miért? Kellene? Ha bántani akarnál, gondolom, akkor már rég megtetted volna. Vagyis remélem.- remélem nem csak az alkalomra várt, hogy megölhessen, vagy valami. Végül is nem hiszem. Nem úgy ismertem meg.- És a testvéreid. Ők is…
-Igen ők is vámpírok.
-És vért isztok?
-Igen.- rám nézett a szeme sarkából és látta, ahogy kicsit megrémültem ettől.- De csak és kizárólag állati vérrel. Embereket nem bántunk. Nem akarunk ennél is nagyobb szörnyetegek lenni.
-Hogy lettél vámpír? Gondolom nem így születtél.
- Carlise változtatott át. Ő volt az első közülünk, majd én lettem a második.
-És bánod, hogy átváltoztatott?
-Jelen pillanatban igen, mert nem kellene magyarázkodnom, de ha nem változtatott volna át, akkor nem ismerhettelek volna meg.- erre a válaszra nem számítottam, ezért nem tudtam, hogy most mit mondjak.
-Mikor változtatott át?
-Mikor 17 voltam, ezért örökre 17 maradok.
-Örökre? Nem öregszel?
-Igen. Tudom, hogy kérdeztem már egy párszor, de jól vagy?
-Nem.
-Akkor beviszlek Carlise-hoz a kórházba.- próbáltam ellenkezni, de sajnos nem bírtam. Felvett a kezébe, szorosan hozzábújtam. Az sem érdekelt, hogy hideg a bőre, sőt.
-Te lázas vagy!
A fák megint elsuhantak mellettünk, de becsuktam a szemem, nehogy még el is hányjam magam.
Az utolsó emlékem, hogy óvatosan befektet az autója hátsó ülésére. Mikor felébredtem Carlise-sal beszélt Edward. Nem tudták, hogy felébredtem, ezért tovább beszélgettek.
-Akkor most már mindent tud rólunk?- kérdezte Carlise. Olyan gyönyörű csilingelő volt a hangja. Zene volt a füleimnek.
-Igen, de ne aggódj, nem fogja elmondani senkinek szerintem. Én legalább is bízom benne.
-Nem azért kérdeztem. Azért kérdeztem, hogy lehet, hogy a hír miatt lett rosszul?
-Szerintem nem. Már előtte is rosszul volt.
-Akkor hogy viselte?
-Először nem akarta elhinni, de aztán szerintem egész jól. De mivel sajnos nem tudok a gondolataiban olvasni, szerintem lehet, hogy egy kicsit össze van zavarodva.- hogy érti azt, hogy nem tud a gondolataimban olvasni?
-De Bella miért mondta el neki?
-Szerintem azért, hogy hátha megijed tőlem Hilary és faképnél hagy. Remélem ez a terve nem sikerült Bellának. De mi baja lehet Hilary-nek?
-Nem tudom még, de szerintem nem komoly. Lehet, hogy csak a stressz miatt.
-Akkor mikor mehet haza?
-Nemsoká. Ha meglesz a vérvétel eredménye.
-És mikor ébred fel?
-Szerintem bármelyik percben felébredhet.
-Akkor lehet, hogy a legjobb, ha én most megyek. Akkor otthon találkozunk.
-Kérlek, ne menj el.- kértem meg Edward-ot. Ezzel elárultam azt, hogy már felébredtem.
-Hilary jól vagy?- nah már megint ezt kérdezi.
-Persze, csak kérlek ne menj el.
-Jó akkor nem megyek. Maradok, de csak mert ilyen szépen kérted.- rám mosolygott Edward. Szerintem örült, hogy nem félek tőle vagy valami ilyesmi. Leült az egyik székre és szótlanul ült. Ezzel az őrületbe tudott kergetni. Pár perc csend után megtörtem a csendet:
-Mit értettél azon, hogy nem tudsz a gondolataimban olvasni?
-Azt, hogy tudok az emberek gondolatiban olvasni, kivéve a tiedben.
-Minden vámpír tud olvasni az emberek gondolataiban?
-Nem. Azt csak én tudom. Alice a jövőbe tud látni, Jasper meg az emberek érzelmeit tudja irányítani.
-Kérdezhetek valamit?
-Persze. Mit szeretnél tudni?
-Miért nem mondtad el nekem, hogy vámpír vagy?
-Hidd el, elakartam mondani, de még vártam a megfelelő alkalomra. Nem hiszem, hogy úgy kezdhettem volna, hogy: Szia! Edward Cullen vagyok, ja és mellesleg vámpír!
-Ebben van valami igazság. De ugye nem hiszed, hogy elmondanám valakinek is a titkotokat?
-Persze hogy nem.- Carlise toppant be a kezében egy papírral. Biztos a vérvétel eredménye.
-Meglett a vérvétel eredménye, ami szerint nyugodtan hazamehetsz, persze, csak ha akarsz.
-Miért ne akarnék? Utálom a kórházakat.- a kórház szó kimondásától kirázott a hideg.
-De mégis mitől volt rosszul?- kérdezte Carlise-t Edward.
-Szerintem a sok stressztől. Edward kérlek vidd haza Hilary-t. A szülei nem tudják, hogy itt van.
-Rendben.

Hazafelé úton Edward elmondott egy pár dolgot a vámpírokról. Például, hogy nem alszanak, nagyon erősek, főleg az újszülött vámpírok.
A ház előtt már anya autója ott állt.
-Bejössz?- kérdeztem Edward-ot.
-Most nem, mert haza kell mennem, de ha nyitva hagyod az ablakot, akkor majd felmegyek.
-Oké, akkor majd később találkozunk.- Elindultam befelé. Anya a konyhában tevékenykedett. A vacsorát készítette.
-Szia anya!- köszöntem be, és elindultam a lépcső felé.
-Várj csak egy percet!- szólt utánam.
-Igen?- fordultam vissza.
-Hol voltál? Tudom, hogy nem voltál iskolába. Vagyis, hogy bementél első órára, majd eltűntél Edward-dal.
-Edward bevitt a kórházba.
-A kórházba? Miért? Jól vagy?
-Csak rosszul voltam, de semmi bajom. Különben meg honnan tudod?
-Bella átjött szólni. Aggódott érted.
-Még hogy aggódott! Akkor én most átmegyek hozzá. Beszélnem kell vele.
Mikor elindultam anya még kiabált valamit utánam, de nem hallottam. Igaz nem is nagyon érdekelt. Megnyomtam a csengőt egyszer kétszer, vagy lehet, hogy kicsit többször.
-Megyek már!- kiabálta Bella.- Rátenyerelt a csengőre?- kiabált megint.
-Szia Hilary. De örülök, hogy látlak. Gyere beljebb.
-Nem hiszem, hogy sokáig tart az örömöd.- beljebb léptem, de csak, hogy ne hallja az egész utca, hogy miről beszélünk.
-Mégis miért mondtad el anyának, hogy nem voltam iskolába?
-Mert aggódtam érted.
-Ugyan mi bajom eshetett volna? Ha tudni akarod kórházban voltam.
-Kórházban? Miért?
-Miattad.
-Mit tettem?
-Ha nem állítottad volna meg Edward-ot mikor vitt az orvosiba, akkor nem vitt volna később be a kórházba.
-De nem félsz tőle, hogy most már tudod a titkot?
-Nem. Nem jött be a terved.
-Milyen tervem?
-Azért mondtad csak el, hogy Edward vámpír, mert akkor nem megyek a közelébe, mert félni fogok tőle. De ez nem jött be. De miért csinálod ezt? Neked ott van Jacob.
-Csak aggódom.
-Tudok vigyázni magamra. Meg téged se bántott Edward. Vagy igen? Szerintem inkább te bántottad őt. Most jobb lesz, ha megyek. Szia.- elindultam az ajtó felé, de Bella utánam szólt.
-Kérlek várj! Én nem szeretnék veled veszekedni.
-Hidd el én se veled.
-Nem békülhetnénk ki?
-Azt szeretném a legjobban, de most mennem kell. Szia.
Otthon anya próbált kérdezgetni, hogy mi történt, de nem is figyeltem rá. Vacsora után felmentem a szobámba, leültem az ágyamra és vártam. Vártam, hogy mikor jön már Edward. Lehet, hogy nem is jön? Lehet, hogy csak le akart rázni? Úgy döntöttem hosszas várakozás után este tizenegykor, hogy lefürdök és lefekszek aludni. Így is tettem. Mikor már majdnem elaludtam éreztem, hogy valami hideg hozzám ér, de nem nagyon foglalkoztam vele.