28.rész

Most,mint azt már írta Chanel is én jelentkezek,és írjatok komiban,vagy a chatbe,hogy mikorra óhajtjátok a 29. rész. Mert megkaptam ;) Jó olvasást,és lepjétek meg Chanelt pár komival ;)

Pxy:R.S.

 -Hilary képessége a világ összes képessége.- ezt most nem értem. A világ összes képessége?!
-Elnézést Elezar, de én ezt most nem értem.
-Nyugi hugi! Én sem értem.- fintorgott Emmett.
-Akkor elmagyaráznám, hogy mindenki megértse. Hilary bárkinek át tudja venni a képességét, vagy éppen blokkolni tudja őket az akaratával. E miatt tud úgy ellenállni a vérnek is.
-És hogy tudja átvenni más képességét?- kérdezte Rosalie.
-Az akaraterejével. Ha nagyon erősen koncentrálna, és azt szeretné, hogy Edward tudjon olvasni  a gondolataiban, akkor látná a gondolatait, persze csak addig ameddig szeretné.-Edwardra néztem, akinek a hír hallatán felcsillant a szeme. Megszorítottam a kezét, és egy aprót bólintottam, hogy megpróbálom felfedni a gondolataimat előtte. Nem biztos, hogy sikerülni fog, de ha Edward szeretné tudni, hogy milyen hülyeségek járnak a fejemben, és ettől boldog lesz, akkor annyit gyakorolok, amíg sikerülni nem fog. Becsuktam a szemem, az elmém kiürítettem, és csak egy valamire gondoltam. Egyetlen egy szóra, mellyel érzéseim töredékét tudom kifejezni iránta. Szeretlek! Csak ez az egyetlen szó volt megtalálható az elmémben. Erősen koncentráltam, de úgy tűnik nem eléggé.
-Sajnálom, de nem megy még.-néztem bűnbánóan Edwardra.
-Semmi baj. Majd próbálkozunk. Időnk, mint a tenger.- mosolygott rám azzal a csibészes féloldalas mosollyal, amit annyira imádok.
-Időbe telik, amíg megtanulod a képességeket.- mosolygott rám bátorítóan Elezar.
Még beszélgettünk pár óra hosszát, amíg fel nem kelt a nap. A hazafele távot ismét futva tettük meg.
-Mit csinálunk ma?- kérdezte Rosalie.
-Nekem vannak ötleteim.- vigyorgott kajánul Emmett.
-Ma mindenki vásárolni megy.- adta ki a parancsot Alice.
-Ohh.- sóhajtottak egyszerre a fiúk.
-Alice drágám mi nem tudunk menni Esmevel.- mondta Carlisle.

Pár órával később már az üzleteket jártuk. Emberként biztos nem bírtam volna ennyi boltot végig járni, de most vámpírként nagyon jó volt. Már értem, hogy miért szeretik ennyire a csajok a vásárlást. Olyan jó érzés volt, hogy nem érzek semmi késztetést az embervérre. Persze még így is figyeltek rám a fiúk, de nem zavart. Az egyik boltból mikor jöttünk ki megláttam egy csodálatos motort kirakva. A motor felé vettem az irányt, ami egy vörös Suzuki GSX 650 Fa K9 volt. Nagyon szeretem a motorokat, annak ellenére, hogy nem valami sokat értek hozzájuk.
-Ez egyszerűen gyönyörű.- ámuldoztam.
-Van ízlése a csajnak.- mondta Emmett.
-Szeretnéd?- ölelt át hátulról Edward.
-Igen, de nekem nincs egy vasam se, és ez nagyon drága.- mutattam az árára.
-Nekem van pénzem, és nem is olyan drága. Hol lehet megvenni?- nézett körül szerelmem.
-Nem szeretném, ha te fizetnéd! Ha nincs rá pénzem, akkor nincs. Majd keresek valami munkát.
-Jah persze. Három hét múlva irány az iskola. Mindjárt vége a nyárnak.
-Ezt most ugye nem mondod komolyan?- fordultam felé határozottan, de elég nehéz volt levennem a szemem erről a csodáról.
-Hála a képességednek, és de komolyan mondom.- ilyen nincs. Minek kell iskolába járnom? Van időm bőven még kijárni majd az iskolát.
-Ez nem igaz.- dühöngve tovább mentem. Igazából nem tudom, miért akadtam ki ennyire. Hallottam, hogy a többiek, vagyis csak Emmett utánam fut, de persze csak emberi tempóban.
-Várj meg Hil baby!
-miért?
-Egyedül tudod, hogy nem engedhetlek el.
-Tudom.-sóhajtottam.
-Miért húztad így fel magad?
-Igazából. Fogalmam sincs.- rántottam meg a vállamat.- Azt hiszem, hogy az idegesít, hogy az a csoda odabent- mutattam hátra a plázára- sose lehet az enyém.
-Miért ne lehetne a tiéd?- kérdezte mosolyogva.
-Bocsánatot kell kérnem a többiektől a viselkedésem miatt.
-Nem viselkedtél hülyén.- ölelt át.
-Edwardon töltöttem ki a dühömet, pedig csak jót akar.
-Szerintem könnyen ki tudod engesztelni Edy-fiút.- kacsintott rám a szokásos kaján vigyor kíséretében.
-Olyan perverz vagy!- löktem oldalba.
-De azért szeretsz ugye?
-Hát persze.- öleltem meg.
-Én is téged húgi!
-Menjünk haza!

Mikor hazaértünk a többiek már otthon voltak. Mindannyian lent voltak a nappaliban, s amikor beléptünk minden szem ránk szegődött.
-Bocsánatot szeretnék kérni mindenkitől, amiért olyan hülyén viselkedtem.- hajtottam le a fejem.
-Nem is viselkedtél hülyén.- próbált vigasztalni Alice.
-Dehogynem. Főleg Edwarddal. Rajta töltöttem ki a dühömet. Sajnálom.- néztem rá.
-Ugyan. Hisz ez volt idáig az első kiborulásod.- hirtelen előttem termett, s simogatta meg az arcom, majd egy csókért hajolt le, amit meg is kapott.
-Mondtam. vigyorgott Emmett, mint egy tejbe tök.
-Mit?- kérdezték a többiek értetlenül.
-Ezt.- megfogtam Edward kezét, majd magam után húztam fel az emeletre. Mielőtt még felértünk volna, visszanéztem Emmetre vigyorogva, akinek tátva maradt a szája. Az ajtón amint beléptünk, letámadtam Edwardot, aki egyáltalán nem ellenkezett.
-Szeretlek.- mondtam két csók között.
-Én is. Nagyon. Mindennél jobban.
Miközben tovább faltuk egymást, az ingét kezdtem el gombolgatni, de amikor nem nagyon haladtam, egyszerűen letéptem róla az inget, ami több darabban ért földet. Az én felsőm is hasonló képen végezte, de cseppet sem bántam. Elhátráltunk a kanapéig, majd szépen lassan lefektetett rá. Csókokkal borította be a testemet. Egy gyors mozdulattal helyet cseréltünk, így én voltam felül. A nyakától egészen az alhasáig én is  ugyan úgy puszikkal borítottam be izmos testét, amikor valaki kopogott, és kivágódott az ajtó. Természetesen nem más, mint Emmett rontott be. Nem lehetett félre érteni az előbbi tevékenységünket, mikor felső nélkül, éppen egymáson fekszünk.
-Bocsi. Megzavartam valamit?- kérdezte ártatlanul.
-Á. De hogy is. Éppen sakkoztunk.- gúnyolódott Edward. Ezért még kapni fog Emmett.
-Öt perc múlva a ház előtt!- adtam ki a parancsot Emmettnek, aki rögtön vette a lapot.
-Erre vártam már mióta!- ujjongott nagy melák bátyám.

 

Motor az árúházból:

(nekem nagyon tetszik :D )