29.rész

Megint jelentkezem :) Felraktam a 29.rész. Jó olvasást!

Pxy:R.S.

 Gyorsan felvettem egy új felsőt, és egy gyors csók után Edwarddal kézen fogva sétáltunk le a lépcsőn. A többiek a nappaliban ültek még mindig, kivéve Emmettet.

-Remélem végre valaki ellátja az én drága férjecském baját.- vigyorgott Rosalie.

-Ugye nem lesz semmi baj?- kérdezte aggódva Edward Alicetől.

-Maximum annyi, hogy egy kicsit visszavesz az arcából a bátyus.- mondta Jasper.

-Az egyszerűen képtelenség.- törtem le Jaspert.

-Nem lesz semmi baj.- nyugtatta meg Alice Edwardot.

-Muszáj ezt csinálni gyerekek?- aggodalmaskodott Esme.

-Sajnálom Esme, de már elegem van a nagyképű bátyámból!- elindultam a többiekkel a nyomomban a bátyuskám megalázására, a többiekkel a nyomomban. Emmett már kint várt a hház előtt.

-Azt hittem meggondoltad magad.- vigyorgott szüntelenül a nagy melák.

-Nincs akkora szerencséd.- vigyorogtam most már én is.

-Gyere.- hívtam magamhoz. Mint egy puskagolyó úgy száguldott felém, majd próbálta rám vetni magát, de egy ügyes mozdulattal elhajoltam előle. Mint egy dühös bika úgy vágtatott felém, hogy leterítsen, de nem sikerült neki, mert egy gyors mozdulattal felugrottam egy fára. Tehetetlenül forgolódott körbe, mert sehol se talált. Mikor éppen a fa alá állt, amin voltam, a nyakába ugrottam. Ijedtében ugrott egyet, majd megpróbált a földre teríteni, de ismét gyorsabb voltam, és leugrottam róla a háta mögé, s az egyik lábammal kirúgtam a lábait. Gyorsan felugrott, majd az egyik fának hajított. A többiek ijedten kapták a kezüket a szájuk elé, de a fán kívül, aminek nekilökött senkinek nem lett semmi baja. Szegény fa kettétört a lökés következtében. Mosolyogva léptem ki a porfelhő elé, és rontottam neki Emmettnek, aki háttal állt nekem. Mielőtt odaértem volna, megfordult, s épp ki tudott térni előlem, de mikor nekirontottam másodjára, már nem volt ilyen szerencsés, mert nekilöktem egy fának, vagyis inkább kettőnek, amiket mind ki is döntött, és amikor fel próbált kelni, vissza lenyomtam a földre.

-Nyertem.- vigyorogtam rá harminckét fogas mosolyommal. A többiek a verandán tapsoltak, és mosolyogtak rám.

-De..de...de.- dadogott Emmett bácsi.

-Majd máskor.- mosolyogtam rá, majd visszamentem szerelmemhez, aki egy csókkal gratulált.

-Van egy nyereményed.- mosolygott Edward.

-Miért?- néztem rá csodálkozva.

-Amiért megleckéztetted Emmettet.

-Ugyan. Az semmiség volt.- legyintettem egyet.

-Gyere.- fogta meg a kezem, majd elkezdett húzni a garázs felé.

-Edward nem szeretném, ha rám költenéd a pénzed!- makacsoltam meg magam.

-Kire költeném, ha nem rád??- vonta fel a szemöldökét, majd tovább vezetett a garázsba. Valami le volt takarva egy ponyvával.

-Nézd meg.- odasétáltam hozzá, és lerántottam a ponyvát az ajándékról, ami nem más volt, mint a motor az áruházból.

-Edward.- sóhajtottam egyet.- Nem fogadhatom el.- néztem rá szomorúan.

-Elő karácsonyi ajándék.

-De még csak augusztus vége van.

-Kérlek fogadd el. NAgyon szomorú lennék, ha nem fogadod el.

-Jól van, de mást ne vegyél nekem.

-Azt nem tudom megígérni.- nézett rám angyali arccal.

-Köszönöm.- öleltem meg.

A napok hihetetlenül gyorsan teltek, s már csak arra figyeltem fel, hogy pár óra múlva iskolába kell mennem, amit nem nagy örömmel teszek. A motoromat nagyon szeretem, és imádok száguldozni vele. Edward is vett magának egyet, hogy ne egyedül motorozzak. Az elmúlt három hétben sikerült megtanulnom azt, hogy hogyan mutassam meg a gondolataimat Edward előtt, és most éppen Edward képességét tanulom.

<i>-Izgulsz?</i>- kérdezte Edward gondolatban, a szobánkban egymás karjaiban fekve.

-Nem. Vagyis egy kicsit.- válaszoltam, de hangosan, mert egyszerre a kettőt, hogy megmutassam, és olvassam is a gondolatokat még nem ment.-Te?

<i>-Nem. Már annyiszor váltottam iskolát, hogy megszoktam.</i>

<i>-Bejöhetek?</i>- kérdezte Alice.

-Persze.- válaszoltunk egyszerre Edwarddal, s már nyílt is az ajtó, és az energia bomba testvérem már bent is volt a gardróbunkban.

-Alice. Keresel valamit?- kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Igen. Neked valami csini rucit.

-Oké, csak ne szoknya legyen.

-Rendben.- válaszolt rám se nézve, tovább kutatva a ruháim között.- Meg is van.- lépett ki a gardróbból egy fekete nadrággal, egy So What! feliratú felsővel, egy fekete tűsarkú cipővel, és a fekete bőr dszekimmel a kezében. Lerakta a fotelba, majd visszasétált ismét a ruhák közé. Edward-nak keresett valamilyen ruhát, amit gyorsan meg is talált. Egy fekete farmer nadrággal, és egy szürke, arany mintás pólóval tért vissza.

-Ezeket vegyétek fel!- adta ki a parancsot Alice, majd mielőtt még kiment volna, elkezdett keresgélni pár ékszert is. Egy rombusz alakú fülbevalót, és egy három soros fekete-fehér-arany nyakláncot rakott a ruhák mellé.- Öltözzetek, mert elkésünk!- pattogott Alice.

-Értettük főnökasszony.- gúnyolódott Edward. Mielőtt még Alice kiment volna kinyújtotta Edwardra a nyelvét. Felkeltem Edward öléből, és a fürdőbe indultam a ruhákkal, amiket Alice kikészített. Rendbe szedtem magam, majd átadtam szerelmemnek a fürdőt, aki kicsit csalódott volt, hogy nem csatlakozhatott hozzám. Mikor ő is kész lett, a táskámat a vállamra raktam, majd kézen fogva lesétáltunk a többiekhez, akik már az ajtóban vártak ránk.

-Indulhatunk?- kérdezte Alice vigyorogva.

-Jah.- sóhajtott Jasper és Emmett. A garázsba mentünk mindannyian, miután elköszöntünk Esmetől és Carlisletól, akik sok sikert kívántak az első naphoz. Emmett és Rosalie a piros BMW-vel, Alice és Jasper a sárga Porschéval mennek, mi pedig Edwarddal motorral. Még sose próbáltam tűsarkúban, de most kipróbálom. Beraktam a táskám az ülés alá a bukósisakom pedig felvettem, mert nem szeretném, ha a hajam összegubancolódna. Miután mindenki elkészült kigurultunk egymás után a garázsból. Elől mentek Alice-ék, utána Rosalie-ék, majd mi Edward-dal egymás mellett. Az út az iskoláig húsz perc volt csak. Már rengetegen voltak az iskola parkolójában, és az érkezésünkre mindenki felfigyelt. Egymás mellé parkoltunk le, de mielőtt levettem volna&nbsp; a sisakom, megpróbáltam a gondolatokban olvasni.

<i>-Milyen szép motorok!</i>- ámuldozott az egyik srác.

<i>-Milyen helyes srác a motoros!- </i>gondolta egy csaj, aki már nem sokáig fog gondolkodni, ha még egyszer ilyeneket gondol. Felvettem a legbájosabb mosolyom, majd levettem a bukósisakot.

<i>-Ez egy csaj, és nem is akármilyen!</i>- csodálkozott egy fiú.

<i>-Wow.-</i> a legtöbb gondolat csak ennyi volt, amin egy jót mosolyogtam. Leszálltam a motorról, a bukósisakot lecseréltem a táskámra, majd odasétáltam Edward mellé, majd megcsókoltam. Megpróbáltam ismét olvasni a gondolatokban, de most nem ment.

-Jó lenne, ha elszakadnátok egymástól és mennénk az órarendekért.- méltatlankodott Alice. Megfogtam Edward kezét, majd a titkárság felé vettük az irányt. Mindenki minket bámult, de nem érdekelt. Sőt. Inkább jól esett. A titkárságon felvettük az órarendünket, majd megkerestük az első óránk helyszínét. Első osztályba kezdtük, hogy minél tovább lehessünk itt. Edward-dal közös lesz az összes óránk, amit egyáltalán nem bánok. Beültünk a terembe, ahol az első óránk lesz, fizika. Sose szerettem a fizikát, és ez most se változott meg, attól, hogy átváltoztam. Megpróbáltam a gondolatokban olvasni, és most sikerült is. Volt egy lány, aki a körmével volt elfoglalva, hogy milyen szép lenne, ha... Ezen majdnem elröhögtem magam, de nem csak én, hanem Edward is. A gondolatok között Alice-t is hallottam, hogy óra után találkozzunk, de csak kettesben. Gyorsan eltett a fizika óra, és egy gyors csók után mentem, hogy megkeressem Alice-t, hogy mi olyan fontos dolog. Kicsit félek, hogy mi történt. Lehet, hogy egy látomása volt?

Edward mocija:

Hilary ruhája:Edward pólója: